Utazóblog

Szíria Libanon 7. rész

2009/01/13. - írta: straw

 

 

 

 Mar itthonról bepótolom az elmaradt napokat.
 
 15.
 
 Egy lazító napot ütemeztünk be és Damaszkuszban maradtunk.
 Megnéztük a Nemzeti Múzeumot, ami elképesztő érdekes, de jó lenne, ha nem csak a csigaevő nyelven és arabul lenne feliratozva.
 Utána délután lődörögtünk a fővárosban, az új és a régi negyedekben.
 Damaszkusza elég beláthatatlan a központját kivéve. A külváros végeláthatatlan panelházak és girbe-gurba utcák sokasága. Taxi nélkül elég nehéz közlekedni. A tömegközlekedést, mint az egész országban, a kis buszok sokasága jelenti. De szerencsére a központ könnyen felfogható és legyalogolható.
 
 16.
 
 Újra útra keltünk. Csomagjaink nagy részét a fővárosban hagyva két napra elutaztunk keletnek, a 'Sivatag Királynője', Palmera felé.
 Bár erről nekem 3 transzvesztita ugrik be egy buszon.
 Szóval Palmera.
 Római város ami a pálmairól kapta a nevét. Egy nagy oázisra épült és a 3. században volt a csúcson.
 Ugyan abból élt, mint eggyel délebbre Petra. Megvédte a karavánokat és ellátta őket, ezért viszont
 kegyetlen sok vámot kért. Annyira jól ment az üzlet, h királynőjük Zenobia vezetésével leváltak Rómától és a környéket az uralmuk alá gyűrték.
 Ezt 30 évig meg is tudták tartani. Később a vízi kereskedelem előretörése miatt halt ki valószínűleg.
 Meg a rómaiak is felgyújtottak a második felkelés után. De több száz évig pihent homokkal lefedve.
 Ez jól konzerválta és így csodálatos látványt mutatnak a római oszlopsorok a sivatag homokjából kikandikálva. Napokat lehetne eltölteni itt épületekre, sírkamrákra, és elhajigált díszesen faragott kőtömbökre vadászva a sivatagban.
 
 17.
 Sikeresen találtunk egy megfizethető sofőrt, akivel elautóztunk az Eufráteszig.
 Ez nem volt könnyű, mert ez a város csak a turizmusból él (meg a kőbányászatból) és nagyon nagy a lehúzás. Itt éreztük először, beindul a védekező rutinunk a helyiekkel szemben és előre mindenkit elküldünk, mert csak eladni akar.
 Úton a folyó felé beugrottunk ittlétünk utolsó romvárosába Rasafaba.
 Szent Szergiusnak emeltek itt egy bazilikát, aminek olyan nagy volt a nézettsége, egy város épült köré fallal körülvéve. A fal és egy pár épület meg most is áll. Sajnos elhanyagoltnak tűnik, pedig nagyon szép lehetne. A ciszterna tökéletesen megmaradt a maga brutális méreteivel (13m mely és 57 m hosszú).
 Az épületeket és az utakat szürkésfehér helyi márványból faragták.
 Sétánk után gyorsan meglátogattuk az Eufráteszt a gáttal felduzzasztott részen. Meglepődtünk, h milyen tiszta és széles. Szívesen lubickoltunk volna benne, de sajna 10 fokos volt. De sok halat láttunk benne, akik helyettünk élvezték a vizet.
A nap további részét utazással töltöttük. Kocsiban és buszon. Damaszkuszig a nap folyamán kb.650 km-t utaztunk. :(
 
 18.
 Mar-musa.
 Ez egy kolostor ami utolsó kirándulásunk célja volt. Egy három átszállásos buszozgatás kb. 60 km-re Damaszkusz központjától.
 A kopasz sziklás hegyek között elrejtve építettek egy kolostort a 11.sz-ban. Elvileg az Abesszin király fia segítségével. Sokáig lakatlan volt, míg egy olasz pap rá nem jött, h egy tökéletes meditáló és gyakorló központ lehetne belőle. A legközelebbi település 17 km-re és közötte csak sivatagos táj és sziklák.
 Sokan jönnek fel ide és közösségben élnek pár hetet hónapot. Együtt főznek és javítják, bővítik a kolostort. Bárki csatlakozhat.
 Mi csak felszaladtunk a párszáz lépcsőn, megebédeltünk és ejtőztünk egyet a csodálatos kilátást élvezve.
 Az épületben még látható a régi templom, ami még őrzi falain a régi freskókat.
 
 19.
 Utolsó nap.
 Vásárlás, nézelődés, vásárlás, és egy mecset amit még nem láttunk, vásárlás, és egy karavánszeráj, nézelődés......
 Pakolgatás.
 Fejben rákészültünk az otthon várható -10 fokra.
 Az utolsó vízipipa....
 
 Remélem ebben az évben eljutunk odáig, h a fényképeket egy kis meséléssel együtt megmutassuk.
 
 
 

Nahát nahát itt vége...
(Ez abból is látszik, hogy visszatértek az ékezetek - még ha nem is mindig találom őket - már a melohelyen, az iróasztalomtól küldöm tovább..)
 
Két nagyon felhasználóbarát országban utazgattunk... Nagyon kevés problémával.. és rengeteg látnivalóval (pedig mennyi minden maradt még ki...) Annak ellenére, hogy az új Lonely Planet nem állt a helyzet magaslatán, de cserébe találtunk használható magyar útikönyvet jó leírásokkal (és természetesen alkalomhoz illően Arábiai Lawrence Lázadás a sivatagban-ját illetve Germanus Gyula könyveit olvastuk az úton...)
 
Talán lesz vetítéses élménybeszámoló is. Egyszer. Addig is olvassátok Útitársam naplójának utolsó részét :-))
 
Valis&Co
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr401585499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.