Utazóblog

Cape Verde 4. rész

2011/01/10. - írta: Valis&Co.

Már itthonról, ékezetekkel...

8. nap

Gyakorlatilag elértük, hogy már csak az életben maradáshoz szükséges minimumot töltjük alvással... Így a reggeli futás érdeklődés hiányában elmaradt, helyette le a partra mert ez az utolsó nap a bícsen...Délben a szokásos sör, nekem utána alvás internet kombo. Vacsora nosztalgikusan belga kitesurf kiválogatott tagjaival ugyanabban az étteremben ahol megismerkedtünk..

9. nap

Végre kirándulunk! Nem volt könnyű, de csak elintéztük, hogy eljussunk egy másik szigetre is a rendelkezésre álló 10-ből.. Korán reggel reptér és ici-pici légcsavaros 18 fős családias repülő.. (megjegyzem naponta 6x hallottuk ez egy nemzetközi repülőtér, miközben gyalog sétáltunk ki a géphez, minden átvilágítás nélkül..vicces volt) Vidám, lelkes pilótabácsik zökkenőmentesen átvittek minket Santiagora és megkérdezték mikor végzünk, maradjunk nyugodtan, megvárnak :-) Santiago a legnagyobb sziget, kicsit minden van rajta ami a többin (homokos strand, de zöld vulkanikus hegyek, kráterek is) és itt a főváros Praia is. Az óvárost Platónak hívják, elég csinos, és végre voltunk rendes afrikai piacon is. Innen egy újabb városba mentünk tovább Assomada-ba, aztán láttunk picike botanikus kertet. Ezen részen már a táj is más volt. Kiugró sziklák, kráterek, és zöld minden. A legszimpatikusabbnak mondjuk a családi rum lepárló tűnt, jól eldugva egy domboldalon.. Ebédelni vagy 1600 méteren ettünk, ahol csak 18 fok volt, furcsa volt fázni. Délután az egyetlen világörökség jelöltet néztük meg, Cidade Velha-t 1462-ben alapították, alapvetően rabszolgapályaudvarként funkcionált, amíg a sok kalóztámadás miatt át nem költöztették a bizniszt Praia-ba. A tengerre néző hatalmas kanyon gyakorlatilag természetes börtön volt a rabszolgáknak, persze biztos ami biztos, húztak egy erődöt is fölé a sziklára. Az egész kirándulás rendben volt, kivéve az idóta idegenvezetőt aki brutál hangerővel üvöltözött el minden mondatot (kb félóra szólt csak a kukoricáról jajjj) három nyelven (angol, francia, spanyol), én önismeretről téve bizonyságot zenét hallgattam inkább (különben a tettlegesség is felmerül). Ezt mondjuk kompenzálták a pilótabácsik, visszafelé még viccesebb volt, az elsőtiszt jött hátra, hogy elmondja angolul hol az öv stb.. mire néhány utitárs mondta cseszki, cseszki, erre elmondta csehszlovákul is a kedvükért :-) Amúgy kb a pilótafülkében ültünk, simán megveregethettük volna a vállukat.

Este pakolás, búcsúvacsora a Creolban, hal meg rák, aztán még néhány ital szokásos társaságunkkal a Cabo Verde, meg Blu Bar immár otthonos környeztében. Ez utóbbi helyen előzene mellett belga barátaink olyan táncos showval szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy ingyen italokra is szert tehettünk.. És még arra is rávettem Zost a gyönyörűséges fekete fiút, hogy doboljon nekünk :-)))

Sajnos másnapra már csak a hazarepülés maradt, az is jelentős késéssel, igaz csak egyszer tankoltak úgy a gépbe kerozint, hogy benne ültünk..pedig már kezdtük megszokni.

Ildikével egy dologban biztosan megegyezett a véleményünk - vissza akarunk menni. Ha lehet már holnap.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr232574953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.