4. – 5. – 6. nap
Okavango Delta. Az Okavango folyó Afrika 3. legnagyobb folyója, Angolából ered. A delta rész azért különleges mert ez a folyó sohasem éri el a tengert, ez egy szárazföldi delta ahol az egész folyó eltűnik a Kalahári sivatagban. Egy hatalmas patakokkal, tavakkal, mocsarakkal borított zöld de homokos, nagyon termékeny terület. A sok víz és zöldség pedig rengeteg állatot jelent. Pár órányi zötykölődés úttalan-utakon míg elérjük a „kikötőt”. Ez 15-20 kenut jelent a vízparton, ezekkel visznek a helyiek minket a delta déli részbe (NG32 szektor), ahol 3 napot töltünk egy bozót kempingben. A csónakok hagyományosan fatörzsből (Sausage Tree) kifaragott kenuformájú darabok, de újabban van műanyag kivitel is. A végében állva egy hosszú rúddal löködik előre. Egy csónakba 2 utas fér, plusz a hajtó. Voltak cargo csónakok is, ők hozták a sátrainkat, matracokat, konyhát, kaját stb.
A táborhely egy vízparti, kis irtás a bozótban, teljesen nomád körülmények. Fürdési lehetőség nincs, a wc egy földbe ásott lyuk. Onnan lehet tudni foglalt, hogy nincs az ásó a helyén.. Ez az első nomád táborunk, itt tanuljuk meg az alapszabályokat.. Változatos kifejezéseket használnak vezetőink a toalett ügyek intézésére a bozótban – marking territory, visiting friends and relatives stb – mi a helyi kifejezést vesszük át és használjuk a továbbiakban ez a BUSIBUSI. Az első szabály az éjszakai busibusi – elemlámpa kötelező, csak a sátortárssal együtt (rákérdeztem miért, állítólag kevésbé félsz), jól szétnézni, ha bármilyen élőlény szeme megcsillan, azonnal vissza a sátorba. Mivel az állatoktól nem választ el kerítés, az ember bármivel találkozhat az elefánttól a vízilovon keresztül az oroszlánig.. Ennek tudata természetesen fokozza az éjszakai ügyintézés hatékonyságát, vagy nem mész, vagy ha igen, nagyon gyorsan végzel…
A három nap programja nagyjából hasonló: lehet menni hajnalban és naplementében gyalogos állat lesre, főleg zebrák, zsiráfok, antilopok és érdekes madarak, el lehet gyalogolni az egy óra járásra levő faluba, megnézni, hogy élnek a helyiek, lehet nézni mokoróból a sok-sok vízilovat. Napközben túl meleg van bármihez, így a fák árnyékában olvasunk, beszélgetünk vagy fürdünk a vízben (a helyiek felügyeletével szigorúan, akik arra vigyáznak nehogy azonos kádat tavat válasszunk egy vízilóval) vagy kipróbáljuk hogy kell a mokorót hajtani.. Segítünk Inosznak főzni. Utolsó este a betépett helyiek csinálnak nekünk zenés táncos műsort a tűz körül, cserébe az (persze aznap sem józan) ausztrálok énekelnek nekik néhány karácsonyi dalt :-)
Aztán harmadnap visszaevezünk a kiindulási helyre, zötykölődünk és visszaérünk Maunba. Én az egyik ausztrál fiúval, Bennel akartam lóhátról állatokat nézni, de az egyik lovat megmarta egy kígyó, így mi is csatlakozunk azokhoz akik a levegőből is megnézik a deltát. A kisgépek 6 személyesek, annyiban szerencsém volt, hogy a két pilóta közül azt választottam, amelyik nem tegnap jött Dél-Afrikából, ahol akrobata műrepülő volt.. Bár 45 percet repülve sem látja az ember az egészet akkora terület (15.000 km2), fentről nézve is gyönyörű a deltavidék, hordákban látni elefántot és vízilovat, zsiráfot, bivalyt, és még sok mást..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.