Utazóblog

Ghána 1. rész

2013/12/27. - írta: Valis&Co.

0. nap

Úton oda ahol a világ második legnagyobb aranykészlete van a föld alatt, és kakaóból sincs kevés, viszont ők mennek brazíliai foci vb-re, és még van létező királyság, most a harmattan fúj a sivatag felől, lehet gyalog nézni elefántot, Voltából van nekik fekete, fehér, és vörös, na meg persze vudu is… de amúgy állítólag az egyik legkönnyebben utazható afrikai ország, Ghánába.

Mivel a brutál meló mellett erre a túrára nem nagyon tudtam fejben készülni, igazán csak akkor fogam fel, hogy végre megyek Africaaaa, amikor a beszállókapunál a tömegben már alig lehetett fehér arcot látni :-) Persze az a túra már csak jó lehet, ami úgy kezdődik, hogy egy fekete isten mellett ülsz a repülőn :-D, aki mellesleg profi ghánai focista, 12 éve él és játszik Európában vauuu

Azért volt miért izgulni, mert ugyan több mint egy órát állt a gép az aszfalton, hogy az összes csomag odaérjen, a pilóta félúton közölte, hogy még sincs az összes cucc a gépen.. klassz.

A bejutás sem volt egyszerű, hatalmas tömeg az útlevél ellenőrzésnél, mert a legtöbb hazalátogató ghánainak már vmilyen európai útlevele van (Solomonnak aki mellettem ült, belga), ja és tényleg megnézték van-e sárgaláz oltásom. Megjött a hátizsákom, találtam normális taxist, úgyhogy nemsoká már az óceán parton hallgattam a hullámokat.

 1. nap

Annyi történt, amit terveztem, buta arccal néztem egész nap az Óceánt, hullámokat, a helyieket a parton, sétáltam, olvastam egy pálmafa alatt, nagyon jól esett nem csinálni semmit :-)

 2. nap

Tulajdonképpeni hivatalos túrakezdés, amikor is megérkeznek hajnalban az útitársaim. Háááát. A reggeli bemutatkozásnál erősen kerestem hol van elrejtve a kamera, egy teljes Agatha Christie sorozat castingjához lenne karakter, komolyan azt hittem ez egy vicc :-) Amúgy nincs velük baj, illetve úgy mondanám én jól szórakozom. A legidősebb (aki amúgy nem a legrosszabb karban levő) egy 75 éves pasi, a felesége aki azért kicsit fiatalabb és nagyon jó fej, 50 éve házasok.. De van minden, alkoholista francia, görög, angol tolmácsnő, ősz csigás hajjal, aki minden miatt reklamál; angol vénlány (ebből több típus :-) ); norvég asszonyság; ausztrál állandóan utazó pasi; dél-afrikai csimpánz gondozónő; cinikus könyvkiadó; és az örökké reklamáló pasi aki bottal jár, de ha valahol első akar lenni akkor szalad, és mindig sapkában van, életemben önzőbb embert nem láttam, cambridge-i professzor (őt mondjuk néha szívesen megütném); a szokásos misszpicsa 40 körül, aki még nem örült semminek – elég vicces egy ilyen válogatás :-) A szobatársammal megint szerencsém van, ő francia tanárnő, aki néha horkol és nagy foci fan (Newcastle), mellesleg Ghánában született, mert a szülei itt tanítottak 3 évet, de szokás szerint jól jártam vele, nagyon jó ember.

Bár valamennyit láttam a városból már, azért délután elindulunk rendes városnézésre Accrában, és hát amennyire imádom Afrikát, ezek a nagy városok továbbra sem kedvenceim. Van minden, a csillivilli plázáktól a rettenet nyomornegyedekig.

Az látszik, hogy a déli rész főleg keresztény, itt is tart a karácsonyi őrület. Egy nagy téren össznépi hálaadás, de csak nőknek. Több ezren ülnek, középre pedig hordják hatalmas kosarakban hálájuk jeléül a banánt, ananászt stb..

Accrában van minden volt gyarmatosítónak külön negyed, dán, portugál, brit… ezeket úgy ahogy megnézzük bár túl sok látnivaló igazából nincs, leginkább a rabszolga kereskedők házai, meg a kikötő, világítótorony. Közben látjuk az első temetést is, ahol egy delfinformájú koporsóban hordják körbe az elhunyt hölgyet, a népek egy része félmeztelen, más része meg szépen felöltözve az alkalomra.

Megnéztük a parkot és mauzóleumot mai a ghánai függetlenségi harcok vezetőjének (1957-ben lettek azok) és első miniszterelnökének Kwame Nkrumah-nak szenteltek. Politikai pályafutása mellett az is érdekes hogy egy egyiptomi kopt keresztény feleséget vett el, akit esküvő előtt nem is látott, 4 gyerekük lett, de közben és előtte is csajozott rendesen.

Van szerencsém az első Nemzeti Kulturális Központhoz, ami kb. megfelel a turistáknak szánt kézműves piacnak. De legalább meg(v)ettem az első kókuszdiót :-)

 

3. nap

Elindulunk Kumasiba… Ez az ashanti királyság székhelye, és a második legnagyobb város. Az utak nagyon jók, már ahol vannak :-), és sokkal normálisabban vezetnek, mint nálunk, ami azért valljuk be elég meglepő.

Útközben megnézünk egy ashanti szentélyt, Besease-t, abból a 10-ből ami még létezik. Kb. 300 éves, mint nálunk a nádfedeles házak, a szentélynél áldozati cuccok, meg két teknős képezi a világörökség részét, de jó hangulata van a helynek.

Aztán nézzünk még piacot, ami nagy, szóval izé nagyon nagy.. Ghánában mondjuk csak a második legnagyobb, de kb. mint egy kerület Bp-en..11.000 standon árulnak, ami standonként jelent 4-5 embert, plusz a vásárlók Jés van minden, használt ruha, cipő, konyhai eszköz, piros disznóláb, arasznyi óriás csigák és egy csomó minden amiről sose lesz fogalmam micsoda, de megeszik.

A délutáni program egy temetés, amire meghívtak minket. Temetést sokszor csak néhány hónappal az elhalálozás után tartanak (holttest addig balzsamozva) amikorra összegyűlik a rokonság és a pénz a több napos bulira. Első nap fekete-vörös ruhában eltemetik a megboldogultat, második nap fekete- vagy kék-fehérben van hálaadás… Mi a második napra voltunk hivatalosak, ami komolyan indult. Ülnek a családtagok, barátok az elhunyt képével szemben az utcán, első sorban a pasik, hátul a nők, közben persze dobolnak, zenélnek. Illedelmesen részvétünket nyilvánítottuk kezet fogva mindenkivel, aki az első sorban ült, aztán ahogy leültünk egy női bizottság viszonozta a köszöntést és odajöttek kezet fogni velünk, Kaptunk coca-colát és hímzett zsebkendőt, hogy legyen mibe sírni. Aztán elég gyorsan vége lett a szomorkodásnak és táncolni kezdtek a népek, amiből illetlenség kimaradni, szóval roptuk mi is a helyiekkel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr195713980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.