Utazóblog

Kenya - Uganda - Ruanda 2. rész

2014/12/23. - írta: Valis&Co.

3. nap

Mindjárt két meglepetéssel kezdődött. Kiderült itt a tó parti kempingben a sátorban is van wifi, teljes döbbenet, így most visszaérkezve ide, tudjuk írni a folytatást. A másik az volt, hogy reggel kinézve marabuk sétálgattak a sátrak között, komolyan elgondolkodtam, hogy vajon az összes nyugger túlélte-e az éjszakát… Arra, hogy milyen korosztály utazik velünk elég annyi, hogy a guide megkért minket, hogy figyelmeztessük egymást reggel és este a gyógyszerek bevételére :-)

Reggeli után a teherautót hátrahagyva, átültünk 3 db 4x4-ba és elindultunk Masai Mara felé. Aztán a háromból kettő meg is érkezett. Az a Land Cruiser amiben mi ültünk megadta magát, így a hátralevő 2,5 órára 9-en zsúfolódtunk egy jeep-be, mi az anyósülésen ketten szorongtunk Juditkával. Aztán inkább felültem a könyöktámaszként szolgáló fadobozra. (ehhez Juditka nyílván fűz majd keresetlen megjegyzéseket), mondjuk pár óra off road után alkarra már nem kellett edzenem.

Masai Mara-ban egy épített kempingbe költöztünk be, rendes ágy egy könnyűszerkezetes sátorban, saját fürdőszoba... és isteni kaja (főleg az eddigi afrikai kulináris élményeimhez képest).

Délutánra kaptunk kölcsön még egy terepjárót, és elindultunk állatnézőbe. Masai Mara bazi nagy 1500 négyzet km (de ez csak kb. 10%, a többi 90 Serengeti néven Tanzániában van) és meglepő módon maszájok lakják, illetve a teheneik, mert azokból is van bőven. Még hordják tradicionális piros takaróikat, bár gyanítom ezek már Kínában készülnek. Rengeteget láttunk - szinte minden nap esik, ami most itt szokatlan, de nekünk jó volt, mert a zöld fű miatt nem vándoroltak át a növényevők a Serengetibe. Volt varacskos disznó, gnu ezerszám, cuki dik dik, Thomson gazella, szégyenlős topi, zebrák… Madarakból sasok, keselyűk és koronás madár, meg csomó más, de azoknak angolul se tudom a nevét. Voltak persze nagyobbak is. Kilométerekről szúrtam ki a zsiráfokat – volt egy hatalmas kan, komolyan még nem láttam ekkora hosszúnyakút, és egy csomó bokorból kukucskáló bájos lány zsiráf. Láttunk oroszlánokat, az egyik csak olyan közel jött a jeephez hogy szinte meg lehetett simogatni. És a csúcs erre a napra, gepárd fiú, aki éppen eszik a frissen elejtett gazellát. Konkrétan annyira tele volt a poci, hogy mozogni alig tudott.

Még szafarira induláskor Juditka elsütött a rovásomra pár poént (de ezt írja le ő), bosszúból lefényképeztem, ahogy vacsora előtt a sátrunk teraszán hímezget. Ilyen turistát még nem láttak szafarin, még a majmok se mertek odajönni..

Kiegészítések a Mitfahrertől: térképről megnézve a távot, amit ma megtettünk a Nemzeti Park felé nem tűnik soknak, teljesen rendben volt az út első része, amíg külön ülésem volt, aggódni csak Valis ölében kezdtem, hogy a hátralévő 70 km-t izzadságban és porban összeforrva fogjuk tölteni. Szerencsére Valis hamar ráült a sebváltóra (a sofőr örömére, aki innentől kezdve látványosan sokat váltott sebességet).

Az egész szafari egy kicsit valóban olyan, mint a Taj Mahal, persze olvasott róla az ember, tudja mindenki, hogy a világ egyik csodája, láttuk a National Geographic-on, de mégis, amikor ott van, az lélegzetelállító. Bármerre elnézve, sehol egy villanypózna, mindenütt beláthatatlan érintetlen szavanna, legelésző zebrákkal és antilopokkal. A kedvenceim mégis az evolúció elméletének fityiszt mutató zsiráf (vajh’ minek az a kis bojt a szarvacskájára, ami, minek is van ott?) és az egérkepofájú törpe dik dik antilop, akik mindig kettesével láthatók és egy életre maradnak együtt a párjukkal.

A szakácsunktól tanulom a szuhaélit, mivel állítólag ez a legkönnyebb nyelv. Bantu eredetű, majdnem egész Afrikában megértik és valóban a könyvből felolvasva is érthető. Már egész jól el tudom mondani, hogy „Issanak hívnak, szakács a foglalkozásom és van egy kislányom, akit Faithnek hívnak”, remélem, holnap ennek a mondatnak a saját életemre vonatkozó adaptációját is átvesszük a krumpli hámozás közben. Nem élcelődöm Valiskón (lásd fentebb), csak felfedezni véltem néhány ismétlődő kifejezést, amikor rá néznek. Vannak tippjeim, mi a beceneve maguk között: hányós langaléta, fehér gizda lábú, stb…. mindenki kiegészítheti vérmérsékletének megfelelően….

 4. nap

Egész napos szafari. Eső ide vagy oda, de annyit láttunk, mint máskor egy hét alatt. Mindent, amit előző nap is.. Plusz ugye volt teknős kisebb meg óriási, hatalmas gyík, csomó madár, mongúz stb. A határfolyóban annyi víziló volt hogy a hátukon lépkedve át lehetett volna menni Tanzániába, meg hát a krokodilok se voltak kicsik. Láttunk közelről elefántot, és egy zsiráf majdnem bedugta a fejét az ablakon. Hatalmas bivalyokat is láttunk sokat, de szerencsére kérődztek és nem velünk foglalkoztak. Két gepárd lány egy dombon lustálkodott. Pár száz méterre tőlük oroszlán pasik horkoltak a bokor alatt. Aztán találkoztunk nászúton levő oroszlánpárral, akik pukkadásig ették magukat az elejtett bivalygyerekből, nyilván kell az energia az esti hancúrozáshoz. Amire sajnos minket nem hívtak meg.. A tetem már kicsit bűzlött, ugyan de több tucat keselyű nyálcsorgatva várta, hogy az oroszlánok arrébb menjenek pár métert (többre tuti nem lettek volna képesek). Aztán a csúcs az az oroszlán falka volt ahol két mamának összesen 5 kölyke játszott, tényleg mint a kis macskák. Úgy két hónaposak lehetek, szoptak, kergették a mami farkát, meg egymással birkóztak, órákig el tudtuk volna őket nézegetni, de sajnos pár perc után tovább kellett állnunk, hogy ne zavarjuk a családi életet. Gyakorlatilag egész nap úton voltunk, ebéd egy fa alatt pokrócon piknik, mentünk vagy 300 km.. de tényleg láttunk mindent az orrszarvú és a leopárd kivételével.

Még egy plusz hozadéka volt az egész napos off road szafarinak – volt időnk eldönteni milyen madárnak öltöznénk szívesen: Juditka gyöngytyúk szeretne lenni (szürkés alapon, apró fehér pöttyök, kis türkízkék beütés a füle alatt) én pedig egyiptomi liba leszek (barna, fehér, drapp, csupa földszín és egy nagyon kicsi piros).

Mitfahrer:

Nagyon érdekesek a túratársak. Van egy 80 éves PhD mikrobiológus, aki 72 évesen mászta meg a Kilimandjarót. (halljátok kedves szüleim?) Igaz, napközben néha kicsit elszunyókál a döcögős úton, ilyenkor mi mindig előremászunk és bekötjük a biztonsági övét, nehogy kirepüljön egy fékezésnél, mert teknőst láttunk. Ilyenkor felriad és kompenzál, mondván nem is aludt el és végig látta az orrszarvúakat. (a pont nincs itt). Persze, statisztikai átlag, hogy most is akad egy örökké morcogó vénlány, aki zsörtölődik extra 20 dollár kiadás miatt, de ez van. Inkább szórakoztató, semmint idegesítő (mondom ezt 4 nap után – nem tudom, mi lesz a 2.hét végén)

Én tényleg nem értem Valis mániáját a tisztálkodással!!! Végül is szafarin vagyunk vagy nem??? Bezzeg este két sör után elsunnyogná a fogmosást, de nem sikerül. A fogmosás az én kicsinyes bosszúm.

 

5. nap

Bár csak 5%-a a kenyai népességnek a maszájok a leghíresebb törzs Kenyában. Többé kevésbé még mindig a hagyományos életformában élnek, legeltető nomád népek, és híres harcosok. Mivel a nemzeti parkok az ő földjükön kerültek kialakításra, elég sok összetűzésük volt a kormánnyal. Kompromisszumos megoldásként a maszájok felhagytak néhány hagyományos szokásukkal mint oroszlán vadászat, cserébe viszont a marhákat legeltethetik a Park területén.

Reggel bementünk egy maszáj faluba, megnéztük hogy táncolnak (ugribugri), csiholnak tüzet, milyen házakban élnek (sár+tehén szar, tapasztott házak amit a nők csinálnak). Sok hagyományukat még ma is őrzik, mint a férfiak és nők körülmetélése, vagy a több nejűség. Úgy tűnik, hogy nem ragaszkodnak a törzsbéli feleséghez, mert az egyik mindjárt megkérdezte Juditkát hogy mi lenne ha hátramennének vmi bokorba.. De mivel kiderült csak lányai születtek eddig, Juditka meg fiús anyuka, így ez nem jött össze.

Aztán további pár óra úttalan utakon való zötykölődés után visszaértünk a naivashai kempingbe és mivel éppen esik és a tervezett gyalogos állatnézés emiatt holnap reggelre marad nekiálltunk blogot írni.

Most pár napra megint eltávozunk a vadonba, Lake Nakuru, így ha nem evett meg minket semmi pár nap múlva írunk újra..

Mitfahrer:

Nos, igen a maszáj kultúrbemutató talán kicsit skanzenszerű, ahogy az út mentén állnak a buszok és turnusokban engedik be a fényképező turistákat. Azonban a dolog másik vetülete, hogy ez legalább biztos bevételi forrást ad a fiataloknak, turistánként 20 dollárért már megéri ugrálni és kántálni. Így legalább biztos megmaradnak a törzsi hagyományaik.

Valis szerint 10 évvel ezelőtt nem volt belföldi túrizmus Afrikába, míg most a szafarin is és a kempingben is sok afrikai feketét láttunk. Nyilván ők a jómódúak, de remélhetőleg ez a jele, hogy kezdenek ráébredni az örökségük értékére, hiszen csak ez lehet ennek a hatalmas természeti kincs megőrzésének a záloga.

Tényleg lenyűgöző, hogy a férfi, az férfi bárhol. Valóban beszélgetésbe elegyedtem a maszáj harcossal, mert égésszerű jelek voltak a vállán, így kérdeztem, hogy ez micsoda. Mondta is nagy büszkén, hogy ez a barátnőinek (45) a száma…..valószínűleg a férfiúi önérzetébe tiportam, hogy kinevettem – na de a faluban összesen vannak 125-en a kecskék nélkül??? bárhogy számolom, nem jön össze. A további adategyeztetés kapcsán (28 éves, oroszlán fog nyomok a combján, 3 lány büszke apukája) felajánlotta, hogy menjünk hátra a bokorba és átsegít azon a nehézségen, hogy úgy tűnik, én csak fiúkra vagyok akkreditálva. De komolyan, még én pirultam bele!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr707007165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efternyuli 2014.12.26. 23:46:22

Oh ti földjegyű madarak!!!!! Na persze gyöngytyúk meg egyiptomi liba, igazán bevállalós választás :)
Juditka, a hugod bizony páva lenne, ha lehetne :)

pusszantás nektek! Jó utat!!!!

Valis&Co. 2014.12.29. 16:39:39

@efternyuli:

A páva indiai. Most Afrikából ruházkodunk - így mi választottunk Neked fellépű ruhát:
Great Blue Turaco (looks like a psychedelic turkey), nézz rá hogy teccik-e (ha nem keresünk másikat :-), van miből )
planetbirds.blogspot.com/2011/05/great-blue-turaco.html