Utazóblog

Kenya - Uganda - Ruanda 4. rész

2014/12/27. - írta: Valis&Co.

7. nap

Reggeli létszám ellenőrzésnél minden nyugger meg van.. de rajtunk kívül senki sem mert kimenni éjszaka pisilni. Pedig teljesen veszélytelen lett volna – valamelyik annyira horkolt, hogy az összes állat a tó másik oldalán aludt.

Újabb szafari a teherautóval a tó körül. Először a Pávián szikláról megnézzük a napfelkeltét a tó felett, aztán elindulunk állatnézőbe. Itt is sok a zsiráf, de ez a harmadik fajta a Rothschild, könnyű felismerni fehér zoknija van, amíg a többi testszínű harisnyát (foltos) hord. Sok van belőle, egész babát is látunk, meg két hímet, akik a nyakukkal verekednek valami csaj miatt.

Aztán még majom, még mongúz. Meg a mi gólyáink, akik úgy tűnik szintén afrikai társasúton vesznek részt. Aztán volt a titkárnő madár, ami nagy bóbitás fekete-fehér, szigorúan öltözött és kígyóra, skorpióra vadászik. A fehér orrszarvú is meglett, de sajnos egy kupacban alszik, így csak messziről tudjuk csodálni. Ők füvet legelnek és mindig csoportosan mászkálnak, de sok ezekből sincs már. Maradt a tóban még pár rózsaszín flamingó is szerencsére, bár anno ezerszám álltak a vízben, a tó rózsaszínnek tűnt tőlük, mi ennek a pár tucatnak is örültünk.

Ebéd után elindulunk Eldoret felé, de mivel még mindig vásárolni kell, újra megállunk a plázánál, így újabb kávé, elég erős rendőri jelenlét mellett, így nem lesz belőlünk csillagszóró.

Aztán dimbes-dombos tájon, kukorica és krumpli földek mellett haladunk, erre felé még nagyobb a szegénység. Ütött kopott színes tákolmányokból árulnak dolgokat, amiket talán egyszer megvesz valaki. Mi is megállunk a teherautó mellett szaladó nőktől zöldséget veszünk. Juditka megkívánja a fejtett borsót, de lebeszélem, nincs kedvem egyenként domestos-os kendővel letörölgetni a szemeket.

Egyszer állunk meg, egy friendly bush-nál ügyeket intézni, illetve a nagyon rozsdás Egyenlítő táblánál fotózni.

Eldoret egy tranzit város ahol semmi sincs, illetve egy egész normális kemping azért akad. Itt csak a több száz karácsonyi bulizó helyi az ijesztő kicsit, de szerencsére a parti nem tart sokáig.

Mi is készültünk. Főzünk forralt bort és megitatjuk a bandát (a szakácsot először, vele ügye jóban kell lenni). A fekák isznak, de nem nagyon bírják. Így aztán Jacob a vezető, nem igazán bírja elmondani mi lesz másnap az ugandai határon. De sokat nevetünk. Szétosztogatjuk a karácsonyi mézes sütit is, mert nem vagyunk irigyek.

És itt upgradeljük magunkat egy fa bungalóba, a pakolás, ruhaszárítás és hajmosás jegyében.

8. nap

Úton egész nap – a táj annyiban változik, hogy inkább cukornád ültetvények, a házak vörös anyagból tapasztva, rozsdás bádogtetővel. A népek nagyon szegények, de minden faluban van valamilyen keresztény templom és persze mecset is.

Az út mellett százával parkolnak a Petroleum feliratú tankerek, ezek viszik át az olajat, benzint Ugandába. Bár lehet jövőre változik a transzport iránya, mert jelentős olajkészletet találtak, igaz a kitermelés még nem indult el.

Aztán elérjük az ugandai határt. Először ki kell csekkolni Kenyából, na már ez se egyszerű. Egy szakadt tornácos faház mögött van az immigration, a mellette levő építkezés bádog kerítését úgy sikerült rátolni, hogy méteres koszos folyosó maradt. Itt nyomulunk 2 busznyi kenyai cserkésszel. Nem baj, mert míg sorban állunk a mocskos üveg mögé kifüggesztett mission, vision és values plakátokat olvasgatjuk. Jó tudni, hogy nekik is van ilyen, nem is különbözik sokban attól, ami a Novartisnál volt, sem szövegében, sem abban hogy mennyire (nem) valósul meg. Ebolás plakátok is vannak, az írástudatlanok kedvéért rajzokkal szemléltetve a tüneteket és hogy hogyan lehet elkapni a vírust. Meg maszkos ember is ül egy koszos asztalnál lázmérővel. Ez már az igazi this is africa feeling. Végül mind szerzünk kilépő pecsétet, bár ujjlenyomatot csak Juditkától meg tőlem vesznek, tényleg gyanús elemek vagyunk.

És akkor még az ugandai cirkusz hátra van, de ez egyszerűbb, főleg nekünk mert a három országra szóló vízumunk van. A pénzváltás viszont csak illegálba megy az ünnep miatt.

Még 130 km van hátra Jinja-ig (ejtsd dzsindzsa), a vezetőnk szerint ez 4 óra, de fele annyi idő alatt tesszük meg. Sokkal jobbak az utak mint Kenyában. A szegénység viszontláthatóan még nagyobb. Enni ugyan van mit, annyira jelentős a mezőgazdaság hogy az importra szoruló Kenya is ugandai terményeket eszik.

A kemping a Nílus parton nem lenne rossz, ha nem tartózkodna egy Intrepides overlanding truck is mellettünk. Ez az a cég akivel a partiarcok utaznak.. Most is ordítozva isznak a kemping bárjába. Simán le tudnám küldeni őket a kempingben található bungee jumpingon, csak kicsit lenne lazább a kötél a bokájukon…

Mitfahrer 10 száma Kenyáról:

Kenya 1. számú bevételi forrása a kávé és tea. A legjobb minőségű kenyai kávét és teát szinte mind exportálják, így itt nem is kaphatók a boltokban. A kenyaiak hűen az angol gyarmati szokásoknak megfelelően tejjel és cukorral isszák.

Amíg az etiópok fel nem fedezték, hogy van lábuk, addig mindig kenyai futók nyerték a hosszú és maratoni távokat. A kenyai futók mostanra 2. helyre szorultak. Azért azt nem lehet mondani, hogy a futás nemzeti sport lenne, talán ha egy cicanacis futót láttunk, bár a vezető szerint a sport nagy népszerűségnek örvend a sport az egyetemeken, ahol kredit pontokat lehet elsunnyogni, ha futó az ember.

 3 fajta zsiráf él Kenyában, ezek alfajok, szaporodhatnak egymás között, de nem ez a jellemző, a zsiráfok nem bevállalósak. A minták teljesen ujjlenyomatszerűen egyediek, de nem annyira, hogy családi kapcsolatokat lehetne minta alapján beazonosítani. Tehát ha egy Masai zsiráf félrelép egy Rotschilddal azért még nincs nagy gond, csak zoknis lesz a kölök. Komoly tenyész programok vannak a Nemzeti Parkokban, hogy újra telepítsék ezeket a jószágokat.

Bár Kenya relatíve a gazdagabb afrikai országok közé tartozik, a lakosság mégis 40% százalék a munkanélküli, ez kb.18 millió embert jelent, bár a vezetőnk szerint ez, hasonlóan a többi afrikai statisztikához, kicsit túlzás. Előszeretettel túloznak a munkanélküliség, alultápláltság, szegénységi mutatók és AIDS fertőzöttség adatai, nyílván a nagyobb külföldi humanitárius segély reményében. Azonban így is döbbenetes a bádogviskó városok látványa, ezek az emberek (a füllentő statisztikák szerint 50%) mély szegénységben és kilátástalanságban él.

64%-uk keresztény vallású hála a misszionáriusok több évszázados kemény munkájának köszönhetően. Templomok úton útfélen vannak, nagyon furcsa gyermeki naivitással díszített csarnokok, műanyag Flair székekkel és hangosítóval. Meglepő módon „csak” 18% a muszlim lakosság, ők is főleg a Szomáliai határ közelében. A szomália konfliktus sok aggodalomra ad okot, erősen a muszlim lakosság ellen hangolja a helyieket, a sorozatos terror támadások miatt a bevásárló központokban motozás és autó átvizsgálás után lehet csak belépni.

Afrika legnagyobb tava a Viktória-tó, ami közel 70.000 km2!!!! Sajnos az erős ipari környezetszennyezés és a parazita Dél-Amerikából behurcolt vízi jácint miatt pár évre hajózhatatlanná vált a tó. Mostanság próbálják visszaszorítani a túlburjánzást és a műtrágya szennyezést, de kétséges a dolog kimenete.

Kenyában van Afrika második legmagasabb csúcsa a Mount Kenya. Az 5188 és 5199 méter csúcsokról a globális felmelegedés miatt szinte teljesen leolvadt a hó (jégmászás már csak a Kilimandzsárón lehetséges). Bár csak könyvből olvastam róla, de állítólag tiszta science-fiction a növényzet ebben az afro-alpin zónában (már ameddig van növényzet, kb. 4500m), a legtöbb növény valamilyen szintű átmenet az aloé, kaktusz és hobbitok között.

A Kimbera nevű nyomornegyed több filmből is ismert (pl. Constant Gardener), de egy film sem tudja leírni a félelmetes kilátástalanságot. Ez egy város kiterjedésű nyomornegyed, ahol több mint 1.000.000 ember tengődik. 100 emberre jut egy pottyantós WC, bemenni még fegyveres őrrel sem tanácsos, a UN is csak Kimbera határában tart fenn egy elsősegélynyújtó állomást.

 9. nap

Ma elég sok Nílust ittunk, de nem a sört, hanem a folyót.. Letoltuk az egész napos raftingot a Níluson. Csak 6-an vágtunk neki, egy új-zélandi sráccal, mint vezetővel. 21 km, de csak 8 rapid, úgyhogy elég sokat eveztünk.. de nem bántuk, mert a srác közben vicces sztorikkal szórakoztatott minket. Ez állítólag tartalmazott két 5 grade rapidot, de szerintem ez max 4+ -osak voltak, igaz elég kevés víz is volt a folyóban. A safety kajakos pedig egy ébenfekete lány!!! volt, 21 éves, nagyon kis szégyenlős, aki a második legjobb Ugandában és a kanadai vb-re készül. Hatalmas dolog nőként ilyen komoly szintre jutni egy pasi domináns sportban, ráadásul Afrikában.

A kiwi fiú poénjain kívül az indiaiakkal megrakott csónak volt a legviccesebb. Képtelen voltak evezni, főleg nem egyszerre. Össze vissza csapkodtak a lapáttal, a vezető üvöltött.. mindig borultak. Ott is ahol gyakorlatilag direkt se nagyon sikerülhet. A végén számoltak, hogy egy kettő. De még így is pont eggyel több szám volt, mint amit le tudtak reagálni. Sokat nevettünk.

Egyet mi is borultunk, az utolsó rapidon, De ezt a vezető már direkt csinálta, legyen egy kis adrenalin.. Azért az a feeling mikor a brutál hullám úgy basz fejbe, hogy a sisakkal együtt fáj, és leküld a folyó aljára, csak hogy mire feljössz, már látod, hogy ott a következő és még levegőt venni se nagyon van időd.. ehhez nem kell krokodil se, hogy izgi legyen. Olyan volt a víz nyomás, hogy Juditkáról lejött a biciklis nadrág.. az meg nyilván a véletlen műve, hogy az egyik útitársunk azt javasolta nevezzük a csapatot wet dreams-nek a hajóban.

Bár reggel még esőben indultunk, ebédre kisütött a nap és úgy is maradt. Így a 70es faktor mellett is sikerült megégnünk.. Nagyon. De azért még csináltunk marhapörköltet a teljes csapatnak. Pár nap alatt elértük, hogy Issa beengedett minket a konyhába. És mivel most hoztam ügyesen pirospaprikát, a többit meg itt is kapni, egész autentikus pöcit főztünk.

A Mitfahrerem kommentjei sajnos csak később kerülnek majd bele, mert az enyhe napszúrás miatt Juditka már lepihent. De azt ígérte holnap megírja a truckban – megint hosszú út áll előttünk és utána a nomád, vadonbeli kempingezés következik..

Mitfahrer:

Uganda geoszociológiai számokban: Az afrikai léptékben kicsike országot (2,5 Magyarország) a kontinens igazgyöngyének tartják. Bár véres belháborúk és borzalmas diktátorság jellemezte a függetlenség (1956) utáni éveket, sokan bíznak Uganda gazdasági megerősödésében. Fő bevételi forrása a tea, kávé, agrár termékek.

A gazdasági fejlődés csak a 90-es évek után indult meg, sajnos előtte jó pár paranoid diktátor senyvesztette az országot. Leghírhedtebb Idi Amin, akit csak Uganda mészárosaként aposztrofáltak.

Az ugandaiak majdnem 80%-a nagyon vallásosan keresztény. Kissé faramuci, de éppen a keresztény elvek miatt az AIDS fertőzöttség újra nő, mivel az eddigi óvszer promóció helyett inkább az absztinenciára buzdítják a lakosságot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr997015397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.