Utazóblog

Irán - 3. rész

2015/05/01. - írta: Valis&Co.

10. nap

Jameh vagy péntek mecset, hajnalban. Ennek annyi előnye volt, hogy sikerült turista és állvány mentes képeket csinálni.. A mecset helyén anno tűztemplom volt, az első mecset a 10. században épült, aztán persze készült még pár verzió.. Az egész mecset hatalmas, itt téglából vannak az oszlopok, boltívek kupolák, régiek és érdekesek.. A mecset melletti bazárban sétáltunk, és könnyesre röhögtük magunkat a próbababákon, teljesen szürreális, volt nyakán kötéllel kikötött, szeme helyén árcédula, csadoros kerékfelnibe állítva, zacskó a fején stb…

A sofőr közben visszaszerezte a mosást, de sajnos ki nem vasalta a cuccomat :-) A vészbanya még mindig néz.

Ezután egy régi hamamba mentünk, elvileg minden mecsethez jár egy fürdő, hogy tisztálkodjanak a népek mielőtt közösségbe mennek a fertőzések elkerülése végett..

Benézünk még a rezgő minarethez, aminek a tornyába bemászva vki meg tudja mozgatni az egész tornyot, de tulajdonképpen még a másik torony is mozog. Az épület is szép arányú, de a mozgó tornyok tényleg viccesek.

Mentünk még tűztorony nézőbe, ahol az épület nem, de a kilátás szuper volt, meg hatalmas galamb dúcokat nézni ahol a trágyát gyűjtöttek régen. Ebéd egy helyi gyorsétteremben, ami minden volt csak nem gyors. A kész grillcsirkét leszedni a rúdról félóra volt.

Néztünk még a folyón hidakat, téglából készültek boltívesek és nagy élet van rajtuk, piknikezők, énekesek, családok stb..

Aztán bazár, és szőnyegek biznisz. Először teszünk egy óriási kört, hogy megtaláljuk Krisztának a Vándor által látott tuti szőnyeget.. Nem lett meg, úgyhogy visszamentünk a tegnapi boltba, tea, dumálás, óriási röhögések. Most volt egy kéretlen közvetítő is, aki a közös fotó alatt megfogta a térdem, mondtam a többieknek hogy 20 $-ért megfoghatja a másikat is, persze a nagy röhögés miatt neki is le kellett fordítani. Krisztának alkudoztunk .. eladtam, hogy Anton a férjem és ő a lányunk, ezért segítek hátulról az alkudozásban. Kezdek belejönni :-)

Este még visszamentünk az egyik hídhoz, meghallgattuk az énekeseket, és ettünk egy gyors vacsorát leves formájában.

11. nap

Elindultunk Yazd felé, közben romváros és mecset nézés Nainban.  Jó kis vályogtégla épületek, de teljesen romba dőlve plusz egy vályog vár, romos, de nagyon fotogén.

Megnézzük hogyan készülnek a szőnyegek, különösen a csomózós technika érdekes..

Újabb rom vár, Maybod, i.e 3-4 század, aztán karavánszeráj, meg jégverem, de ezt végül csak kívülről nézzük meg.

Tűztemplom, nagy érdekes sziklás hegyek között. Baromi melegben mászunk fel, de a kilátás kárpótol. A belső templom pedig kifejezetten hangulatos, vizes szikla, és egy nagy fa van beépítve, a szikla előtt ég a tűz..

Újabb romváros, Kharanaqba, egy teljesen elhagyott agyagtéglás rom házak, amiken szabadon lehet mászkálni, fel is megyünk pár tetőre Krisztinával, amiről alig tudunk lejönni. Itt is van rezgős minaret de sajna az zárva van. A hely nagyon hangulatos, de félig beomlott házak veszélyesnek tűnnek, főleg hogy mindenki mászik amerre lát.

Az esti szállás buktás, egy jó koszos karaván szeráj, csak abban bízom hogy talán a kaja nem mérgező..

 12. nap

Yazd városnézés. A hely arról híres hogy a világ legrégebbi még létező vallásának a zoroasztriánus vallásnak a központja, meg az óváros ilyen vályogházas sikátoros, eltévedős hely. Ja meg vannak szél tornyok amivel a vizet hűtik. Hajnalban megyünk napfelkeltét nézni a Hallgatás Tornyaihoz, a zoroasztriánusok ide temették a hallottakat, vagyis kitették a toronyba hogy a madarak megegyék.

Még odafele menet látunk egy parkot, ahol a helyiek tornáznak, egy bácsi vezeti a gimnasztikát, eleinte csinálunk pár fotót, aztán mi is beállunk J tök jó gyakorlatokat csinálnak.

Reggeli után a 15 századi péntek mecset jön, meg egy szentély, meg tradicionális ház, meg a Nagy Sándor börtöne és a 12 imám jelképes sírja. Elég lődörgős a tempó, én így hamar elfáradok, szóval páran igyekszünk leszakadni és felgyorsulni. Így jutunk be a helyi tuti cukrászdába, ahol fantasztikus perzsa édességek vannak, még glutén mentes is. Nem vagyok édesszájú, mint tudjuk, de ezek még nekem is bejönnek. Délután még egy kert, de ezt kihagyom. A víz múzeumot viszont nem, szép kis csipke díszítésű épületben magyarázzák el hogyan jutott csatornákon a víz a hegyekből a városokba, ahol tárolták, hűtötték.

Ezután rövid szabadprogram, de olyan homokvihar jön, hogy menekülünk egy étterembe. Este még elmegyünk a több ezeréves iráni sport a zurkhaneh bemutatójára. A dobolás meg az ének teccett, maga a bemutató annyira azért nem kötött le, de lehet hogy csak túl meleg volt. Megjegyzem összességében Yadz nem jött be annyira, poros szmogos város, nekem nem volt semmilyen hangulata.

13. nap

Újra hajnali kelés, gyakorlatilag nem alszunk 5-6 óránál többet egyetlen nap se.. És jó ha 2 étkezés belefér a programba.. mondjuk itt már annyira meleg van, hogy csak salátát ennék legszívesebben.. de mivel általában a kis helyi kifőzdékben eszünk, a kaja többnyire kebab, pedig az perzsa konyha híres a jó kajákról, csak azokat nem ilyen helyen adják.

Na szóval elindultunk Shirazba, kb 500 km, közben azért persze megnézünk ezt azt. Először programon kívül a Pasargade romjait, ami világörökség, és itt van Kürosz sírja, meg egy citadella, meg még pár rom, jól mutatnak a frissen nyílt pipacsok és búzavirágok között.

Aztán szikla domborművek Naqsh-e Rajab és Rostam, szasszanida művek, Dareios I és II meg Xerxes meg Artaxerxes sírja van itt. Jóképű sziklába vésett művek ezek, elég látványos a hely.

Még Persepolisba mennénk, de miniszterelnök látogatása miatt lezárták, szóval újratervezés, megnézünk egy Botanikus kertet Shirazban ami világörökség, az híres perzsa kertek egyike. Néznék még mást is, de a miniszteri látogatás miatt minden zárva, marad a bazár és a melletti levő hatalmas mecset mint esti látnivaló.

Itt egyébként tényleg hangulatos és tiszta karavánszerájban lakunk, egyetlen hibája hogy a csajos szobához - amiben hárman kecózunk - olyan csigalépcső vezet fel, ami semmilyen építészeti szabványnak nem felel meg.. Nagyjából guggolva férek el, ez nem lenne baj ha nem kellene egy 21 kgos hátizsákot felvinnem.. Este a szokásos kép letöltős program a karavánszeráj udvarán, tiszta nadrágban, Anton nyilván leönt alkoholmentes sörrel..

14. nap

Újra hajnalban kelünk a változatosság kedvéért, és olyan korán érünk Nasir Ol Molk mecsethez hogy még nincs is nyitva. Úgyhogy teszünk egy kört és ránézünk kívülről a Citadellára, és megcsodáljuk a fényképező turista szobrát :-)

A mecset már nyitva mire odaérük, és persze egy kínai turista banda beelőzött, ami éhgyomorra nem tesz jót. Itt a színes üvegablakok a poén, ahogy átsüt rajtuk a reggeli nap és tükröződik a színes minta a falakon, padlón..

Megint fürdeni, vagyis hamamba megyünk, hatalmas tömeg van nehéz élvezni a helyet pedig itt is szépen dekoráltak a falak. Ez már a bazár mellett van, sétálunk ott is egyet. Hát brutál tömeg van, lépni alig lehet annyian vannak. Megnézünk még 2 karavánszerájt, pár boltot, de nem is alkuszunk semmire komolyan, mert sokkal drágább a hely mint az eddigi városok.

A Bagh-e Naranjastan (Narancsisztán) lenyűgöző, és nem csak kívülről a kertje, belül gyönyörű freskók díszítik a falat, plafont.

Gyors ebéd – mámint az irániak szerinti gyors, de a szendvics finom legalább.

Délutánra marad Persepolis, valaha a hatalmas Dareiosz király által épített fővárost Nagy Sándor rombolta le. De még a megmaradt romok alapján is elképesztő lehetett. Elég sok dombormű látható a falakon, vannak szárnyas bikák, lófejek, két sziklasír domborművel.. A hőség még így tavasszal is elviselhetetlen, pedig késő délután vagyunk.. minden csapnál be kell vizeznem a fejem és nem tudunk eleget inni. A lemenő napban fentről nézzük a romokat a sziklasírok mellől, nem rossz.  Nekem nem okoz csalódást a hely, de tény hogy láttam ennél  látványosabb, jobban megmaradt romokat már életemben  pl. Baalbek vagy Palmyra..

De még nincs vége a napnak mert ezután Theránba repülünk egy fura nevű iráni légitársasággal, és így legalább egy órát alszom a repülőn a Deadalon kómában, ha már ágyban nem nagyon sikerült eddig  a kielégítő mennyiséget abszolválni.

15. nap

Reggel a későn jövőkkel Vándor a Golesztán palotába megy, mi meg egyedül a Nemzeti Múzeumba. A kiállítás színvonalas ha nem is nagy, szép kerámiák, domborművek, cserepek stb. Mire mi végzünk a másik csapat akkor ér ide, és mivel úgy beszéltük meg addig míg végeznek mi nézünk másik múzeumot, elsétálunk a közeli üveg és kerámia múzeumba. Csak azért,hogy leesett állal sétáljunk körbe egy félórát. Nem csak az épület szép, de ahogy a kiállítás össze van rakva az is elképesztően igényes, a kiállított tárgyakról nem is beszélve.

Aztán jön Masuud a múltkori coachsurf-ös segítünk, hogy Vándor a másik csapattal már elindult Saad Abad Palace-hoz nélkülünk. Az ezután következő eseményekben az alábbi pozitívumokat találtuk..

  • ültünk rendőrautóban összesen 6an, és ebből csak egy volt zsaru
  • a helyi rendőrőrsön eltöltött 3 óra alatt Tamást Al Pacinonak nézik
  • ezért a rendőr leveszi a névtábláját és fotózkodnak
  • a jegyzőkönyv indigóval készül, tehát van még a világon ország ahol ezt használják
  • magyarul köszönnek el, hogy viszontlátásra
  • megnézzük belülről a főkapitányságot is
  • az itt eltöltött újabb 3 óra alatt látjuk, ahogy két összebilincselt gyanúsítottat hoznak, akik az ellopni tervezett kereket hozzák emelővel együtt. Őket később a hatalmas terem közepére mellénk ültetik, de nevetni nem merünk
  • itt is készül farszi jegyzőkönyv, és megtudjuk a fénymásolás nem egyszerű, mert külön kell igényelni az 5 db A4es lapot
  • mindezt sikerült egyedül megoldanunk, mert még nem felejtettem el angolul és Masood sem hogy az út elején magyarul tanítgattam, így egész nap tolmácsol és a végén hazakísér minket, meg vizet is vesz nekünk, hogy szomjan ne haljunk.
  • a perzsákról és Iránról kialakult pozitív véleményünk semmit sem változik, csak sajnáljuk, hogy nem vettünk több szőnyeget Iszfahan-ban

 Negatívumok is voltak:

  • szegényebbek lettünk két álrendőr miatt 3an összesen vagy 350ezer forinttal, szerencsére vagy nem, ebből nekem csak kisebb rész jutott
  • eltöltöttünk egy fél napot a rendőrségen a városnézés helyett, étlen szomjan
  • közben én fordítottam órákon át angolra, Masood a coachsurf-ös fiú farszira a dög melegben, és próbáltuk kimagyarázni a zsaruknak hogy a tour leader miért nincs itt velünk
  • Vándort különösebben nem érintette meg mi történt az elhagyott csoportféllel, vagy a 3-unkkal rendőrségen

 

Címkék: 2015 valis&co Irán
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr267456764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.