Utazóblog

Szudán 1. rész

2016/03/20. - írta: Valis&Co.

0. nap

Szerencse, hogy hátizsákot már 2 hete összepakoltam, éreztem, hogy a szokásosat is meghaladó őrület lesz indulás előtt. Még a reptérre vezető úton is dolgoztam, Alizka vitt ki, hogy még áttudjuk beszélni a dolgokat..

Sikerült ügyesen minden motyót becsekkolnom – igazi afrikai módon utazom, a hátizsákomon kívül egy kartondobozban, gondosan duct tape-pel körberagasztva kaját viszek. Ok, nem vérző birkafej, így nem teljesen autentikus, de azért ilyet kevesen adnak fel Ferihegyen.

A kaja Rémusz bácsi családjának lesz, Ő a szudáni követség recepciósa, régóta Magyarországon él és jól beszél magyarul. A követség most cuccolt ide Bécsből, óriási szerencsémre, nagyban könnyítve így a vízumbeszerzést. Konkrétan 1 nap alatt csinálták meg (Londonban 5-7 hét) – mondjuk azt a konzul bácsi sem tudta mennyibe kerül, nem gyakran kér valaki turista vízumot (70 €). Rettenetesen kedvesek voltak, és Rémusz bácsi tényleg aggódott, hogy úgy utazom Szudánba, hogy nem ismerek senkit :-) Végül szépen összebarátkoztunk és megkérdeztem nem akar-e küldeni a szüleinek valamit. Így tettem szert a dobozra, amit persze kibontottam, mert ugye ismeretlen izéket nem szállítunk repülővel, úgyhogy tudom, hogy kávét, teát, csomó diabetikus kekszet, lekvárt, édesítőszert, csokit, meg némi pipere cikket hoztam egy levél és 200 $ kíséretében.

A reptéren még ittam egy sört – Szudánban nincs alkohol, úgyhogy próbáltam az utazás alatt előre meginni a két heti mennyiséget. Az út amúgy eseménytelenül telt, leszámítva azt az apróságot, hogy Dohában, szó szerint futnom kellett egyik géptől a másikig, közben a beszálló kapu és a gép között kiesett az útlevelem (nem, nem tudom, hogy tudok ilyen béna lenni), de szerencsére még a gép indulása előtt észrevettem és szépen utánam hozták. (azért az elég meredek lett volna, ha Szudánba útlevél nélkül érkezem, 2 hétig sem tudtam volna kimagyarázni és a reptér annyira nem fancy, hogy ott csövezzek hazaútig). De amúgy a khartoumi reptéren is mindenki szuper kedves volt, és a csomagok is megjöttek rendben. Persze itt a dobozom már egyáltalán nem volt feltűnő, mindenki ilyenekkel utazik (csak a birkafejessel). Aztán még az egyik vámos megkérte a kezem, úgyhogy ez egyike lehetett a jobb napjaimnak..

1. nap

Egy nagyon klasszikus régi hotelben lakom a Nílus partján – teljesen biztos vagyok benne, hogy Poirot-val és Miss Marple is fogok találkozni, bár még nem gyilkoltak meg senkit. Kaptam reggelit, átköltöztem egy másik szobába és szépen elmentem sétálni. Azért szerencse, hogy nem a múlt héten jöttem amikor 45 fok volt, most csak 40 van, de többnek éreztem. Az etnikai múzeumba szerettem volna elmenni, de be volt zárva egy nagy lakattal :( Úgyhogy végül vettem pár üveg vizet és hazatotyogtam, visszafelé olyan melegem volt hogy libabőrös voltam.. Jajj. Sok járda nincs, szélesek és egyirányúak az utcák, és hát nem ez a világ legcsinosabb fővárosa, Kairó kicsit jobb kiadásban. Közben megjött a szobatársam, rendes bolond angol, akinek nem kell jelmez, ha egérnek akar öltözni farsangkor. Bár azt hiszem az egerek kicsit kevesebbet beszélnek. Eddig annyit tudok róla éjszaka környezetvédelmi okokból nem húzza le a wc-ét. Még két újabb útitárssal is megismerkedtem, egy Kiwi hölgy és egy londoni úr, a többiek holnap hajnalban érkeznek, összesen 8an leszünk.

   2. nap

Hosszú nap volt, úgyhogy gyanítom hosszú poszt lesz.. Még mindig nagyon meleg van, de már jobban bírom a 40 fokot.

Először is megjöttek a többiek, nagyon nemzetközi a csapat, van ugye az Egér akivel lakom, és a kiwi nő. Aztán van egy norvég nő, egy fejjel alacsonyabb new yorki olasz pasival, egy svájci pasi, és még két angol fickó. Hatim a guide egy núbiai pasi, aki archeológus, és rappelve mond el mindent. Tényleg eltáncolta a csatákat a múzeumban amikről beszélt.

Először Omdurman-ba mentünk, kb. mint egy külváros csak a Nílus másik partján, és kicsit nagyobb úgy 2,5 millióan lakják (Khartoum mindennel együtt úgy 5 millió körül van). Egyébként a világ egyik legmelegebb városa, nyaranta van, hogy 53 fokot mérnek. Híres 1884-től lett amikor Muhammed Ahmad megtette főhadiszállásnak. Kinevezte magát Mahdi –nak (szunnita iszlám szerint Mohamed utódja), és elkezdett az országot adókkal csúnyán elnyomó török-egyiptomi megszállok ellen harcolni. Csomó törzs csatlakozott hozzájuk és bár csak kardjaik voltak, ezekkel is csomó csatát nyertek a dervisek, annyira hogy egy Gordon nevű angol tábornok által védett Khartoumot is elfoglalták. Mhadi aztán kormányt alapított és a bevezette a Sharia törvényeket. 6 hónappal később tífuszban meghalt, és végül Abdallahi Kalifa lett az utódja. Őt meg egy angol tábornok, Kichener győzte le 1898-ban. Persze ezt az egész sztorit Hattim sokkal színesebben táncolta el nekünk a Kalifa palotájából csinált múzeum termeiben. A múzeumban mondjuk sok minden nincs ami érdekes, viszont legalább minden nagyon poros.

Omdurman-ban van amúgy Szudán legnagyobb piaca, utána itt sétálgattunk. Lett volna mit fotózni, de sajnos itt (és Khartoumban is) tilos fotózni, úgyhogy képek nem lesznek.

Ebédeltünk nagyon finom arab kaját a Nílus parton, aztán irány a Nemzeti Múzeum. Ez is poros, de sokkal érdekesebb. Kifejezetten szép tárgyak vannak kiállítva - a neolitikum végétől kezdve itt már magasan fejlett kultúra jött létre ( i.e. 2-2 évezred), meg voltak ugye a fekete fáraók aztán a 6.sz-10 sz-i keresztény freskók stb. – és múzeumon belül legalább lehet fotózni. Végül még hajóra szállunk és lemegyünk addig ahol összefolyik a Fehér Nílus (nem fehér, csak világosabb és szélesebb) és a Kék Nílus és innen fotózni is tudunk. Közben mindenféle vízimadarakat látunk, de krokodil nincs. A Nílus a világ leghosszabb folyója 6.853 km. A Fehér Nílust ma sem tudják pontosan honnan indul, Burundi vagy Ruanda, átfolyik a Viktória tavon, Tanzanián, Ugandán hogy itt találkozzon a Kékkel amelyik Etiópiában a Tana Tóból jön. Hát így, itt meg szépen összekeveredik a kettő és megy a Földközi tengerbe. A többiek még elmennek egy közeli 5 csillagos hotelbe megnézni a kilátást (ilyen tojás alakú magas épület) és inni valami koktélt, de mivel én utálom a sok csillagos szállodákat é a koktélban úgy sincs alkohol, maradok inkább írogatni, Egérkével beszélgetni, meg pakolni. Holnap elindulunk északnak át a sivatagon, (2 Toyota pick up és egy Land cruiser, kíváncsi vagyok melyik döglik be először, this is africa) és éjszaka sátrazni is a homokban fogunk, igazi vadkemping :-)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr338507786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.