Utazóblog

Selyemút 3. rész - Üzbekisztán, Kína, Kirgizisztán

2016/08/06. - írta: Valis&Co.

 11. nap

Megyünk tovább hegyek között Issyk Kul tóhoz, ami a második legnagyobb sós tó a Kaszpi tenger után, 70 km x 180 km és 705 méter mély és sose fagy be. Ehhez át kell menni Dolon hágón ami 3000 méteren van. Az Orto Tokoi tározót érintve aztán elérünk egy Jety Ögüz szorosba, ahol jurtában alszunk majd végre.

De előtte megállunk egy faluban és ebédet kapunk egy helyi kirgiz családnál, nyilván a tisztaszobában. Tipikus kirgiz kaját kértünk – darált birkahús tésztával összekeverve, meg csalamádészerű saláta, teljesen finom és kb. 6 dollárba került. A ház meg olyan, mint a nagymamám háza volt a 70es években, csak kirgiz cuccokkal díszítve.

A következő program hogy megnézzük, hogyan vadásznak a sasokkal. Egy helyi családdal megyünk ki a dombok közé mert ugye a sas a hegyről lefele indulva vadászik. De egyébként simán a kocsiban hozzák az egyik a csomagtartóban bólogat, a másik a hátsó ülésen a kisgyerek mellett. Látszik, hogy nagyon szeretik a madarakat, úgy kezelik, mint nálunk a kutyákat, becézgetés, jutifalat stb. Sok kérdésünk van – három madaruk van, ebből egy 10 kg. Akiket hoztak az két lány az egyiket fióka kora óta nevelik, csak 4 éves és elég agresszív. Őt felviszik karon a hegyre, aztán egy rókaszőrre megy rá, jutalmul egy fél galambot kap. A másik a nagy kedvenc, 7 éves és 8 kg, már nagyobb korában fogták be. Őt a nagypapa viszi fel és a fia karjára repül vissza, megkapva a galamb másik felét. Ő állítólag olyan értelmes hogy vadászatkor meg tudja különböztetni a kutyájukat a rókától és az ebet nem bántja. Amúgy 2 naponta fél kiló húst esznek, és minden nap van edzés. A szezonban főleg rókára, kistermetű szarvasra stb. vadásznak velük, lóháton. Kb. 15 évig használnak egy sast utána visszaengedik a természetbe, amúgy 50 évig élnek. Héjával is vadásznak, befogják a szezon elején, 2 hét alatt megtanítják, szezonvégén elengedik hadd szaporodjon.

Később több sast látunk de azok csak a turista fotózásra tartott, nem trénelt és szerencsétlen sorsú állatok.

Nem egyszerű egy mikrobusszal felmenni a szorosba, van szenvedés rendesen.

Jety Ögüz azt jelenti 7 bika fej, a név a vörös 7 szikla miatt van, elég fotogének amúgy. A tábor jó magasan van, pár jurta egy nagy smaragd zöld mezőn egy folyócska mellett. Hideg van éjszaka, 2 nehéz vastag paplan alatt alszunk, de a folyón kívül nem hallani semmit és totál csillagos az ég.

 12. nap

Reggeli közben elkezd esni, de aztán pont mindig eláll, mikor kiszállunk valami programra. Először sétálni indulunk a szorosban, fenyőerdők között (látszik mit telepítettek a fogságba esett német katonák, akik itt voltak – szép egyenes az út mentén a fasor).

Tudnak ezek a nomád népek valamit - zöld rét, hegyek fenyőfával, tehenek, lovak, birkák, jurtákban élnek, teljesen paradicsomszerű a hely. Látok két irtó cuki hosszúszőrű kölyök kutyát, annyira szét gyömöszöltem őket. Amúgy vagy 60 kg-sak lesznek, de jól vannak szocializálva, ennyi állat/ember között.

Még megállunk egy ex-szovjet szanatóriumot megnézni, lepukkant épületek, de szép kert. Kiderül, hogy csak én ismerem fel Lenint szobor formájában. A többiek lefényképezik, hogy tudjanak később gyakorolni.

Karakol városba megyünk - síelős üdülőhely télen, szintén orosz helyőrségként kezdte a XIX. században. Akkor még kozákok laktak, ehhez jöttek a dunganok (kínai muszlimok), aztán a tatárok, ujgurok. Van itt dungan (kínai) mecset fából, ami inkább pagodára emlékeztet, vagy buddhista templomra, piros zöld sárga – nem véletlen a dunganok buddhisták voltak mielőtt áttértek a muszlim hitre. Van fából csinált szép ortodox templom is Szent Háromság néven 1895ből. Ezt is tornateremnek használták a szovjet időkben. Nagyon finom ebédet kapunk, egy totál szocreálnak kinéző helyen. Amúgy olyan az egész város, mint Szolnok a 70es évek végén. Vacsora a város trendi helyén, a kaja ok, de a kiszolgálás pocsék. Alvás egy szuper szálláson, ami kb. falusi háznak néz ki az utcáról, de belül nagyon klassz, több épület, hatalmas szobák és hihetetlen jó reggeli. Ezután végig legeljük a kertet, van meggyfától a szilváig minden – és mivel az időjárás itt el van csúszva, minden gyümölcs most érik.

 13. nap

Reggelre is jut múzeum, ebben a városban halt meg egy híres orosz kutató és/vagy kém Przsevalszkij tífuszban mielőtt Tibetbe indult volna 1888-ban. Lhasa-ba sosem jutott el, de sokat jött ment Ázsiában, nem csak tudományos, hanem katonai érdeklődéssel is utazgatva. Állítólag Sztálinnak ő a biológiai apja, a fotójuk eléggé hasonlít, de ez nem sokat jelent, mind a kettőnek van bajsza. Megnézzük a múzeumát, egész jó, csak van egy oklevél a magyar királyi földrajzi társaságtól, amire azt írják, hogy holland, meg csomó kitömött állat van.

 A tó északi partján Cholpon-ata nevű városkához megyünk. Ami azért jó mert itt vannak sziklarajzok, amiket meg lehet nézni. Némelyek i.e. 1500ból valók, de vannak Saka-Scythian időszakból is (i.e. VIII- i.sz I sz) illetve pár újabb a türk periódusból is. Azt gondolják, hogy ez valamiféle nyitott templom lehetett. A faragott köveken állatok (kecske, antilop, hó párduc), nap, vadászok stb. vannak.

 Kapunk ebédet, jóféle helyi kajáldában, de a sört itt is szívószállal hozzák. De csak a lányoknak. Ez valami fura kattanás itt, hogy a lányoknak a korsóból szívószállal kell inni.

Amúgy általában orosz leveseket (borscs, szoljanka stb) és kirgiz főételt (mantry, langman stb) eszünk. De az utóbbiból ketten egyet, akkorák az adagok.

A harmadik múzeum már általános kirgiz dolgokat mutat be, a kőkorszaki cuccoktól a ruhákon át újabb kitömött állatokig.

Alvás egy helyi családi rezortban a tóparton – király homokos bícs, bár a parton, nagyon tiszta és rendezett. Tudnak élni. A tó gyönyörű, háttérben a havas csúcsokkal.

 14. nap

Tovább indulunk reggel Biskek felé, de közben még megállunk a Burana toronynál, világörökség, valójában egy XI századi Minaret és az első ilyen volt Közép Ázsiában. Akkor 45 méter magasra építették most már csak 24 méteres. Eredetileg egy Balasagun nevű, karakhanid város állt itt, évszázadokig híres hely volt, míg a XV században elhagyták. Vannak még a fűben ilyen kőre faragott fejek is, ezek régi harcosok temetkezéseihez voltak használatosak, jól néznek ki a sárga repce között.

Az úton amúgy balra a tó, jobbra havas csúcsok, csinos falvak olyan házakkal, mint nálunk régen, csak kék zsalusak az ablakok. Az út mentén sárgabarackot, meggyet, füstölt halat és kecske/birka szőrmét árulnak.  

Biskek, nincs olyan magasan csak 700-900 méteren fekszik, ez a főváros. Errefele is régóta, 7000 éve laknak. A mai város elődje egy Sogdian település volt a VI. – XII századig. Mondjuk aki idáig eljutott az olvasásban, min ki tudja találni ki rombolta le a XIII. században. A XIX században éledt újra Khokand Kán által, de aztán jött a Cár, meg a bolsevikok.

Van egy Ala Too Tér, amit régen nyilván Lenin térnek hívtak, de Vladimir Iljics Uljanovot pár éve elköltöztették valami múzeum kertbe. Van parlament, meg a Történeti Múzeum ami Lenin új albérlete. Baromi sok szocreál épület van, és kiderül hogy Marx-Engels-t is felismerem. A többieknek ez az egész szovjet cucc új, én kicsit unom már, de ez van. Megnézzük a helyi művészeti múzeumot, pár szőnyeg jóféle, de az egész tele szovjet alkotásokkal, felejtős.

Megint nagyon jó a szállásunk, John-nal egy lakosztályt kapunk. Búcsú vacsora egy jobbféle helyi étteremláncban, aztán még van pár óránk aludni.

 15. nap

Hajnali indulás, 3kor kelünk fel, a reptér egy óra busszal, az úton még ilyenkor is van lézeres traffipax. A reptéren elköszönünk a sofőrtől Marattal (volt afganisztáni veterán és nagyon jól vezet) és testes orosz vezetőlánytól, Elizabethától. Megint szerünk vészkijárati ülést, viszonylag fájdalom mentesen átmegyünk az összes csekkoló ponton, iszunk kávét. Isztanbul majdnem 6 óra repülés, van alvás meg beszélgetés aztán Szudánhoz képest rendesen el tudunk köszönni Johnnal egymástól. Még pár óra és már lecsót főzök Dianáék kertjéban.

 Kirgizisztán

 A domborzat leírásával nem kell vesződnöm, csak hegyek vannak, van Kirgiz hegység, Tien Shan, meg a Turkesztáni, a legmagasabb majd 7400 méter. Huhh.

Az ország 90% 1500 méterrel a tengerszint felett van, 70%-a 2000 méter felett. A leghosszabb gleccser 62 km, de összesen van belőlük 6500 darab. Ha az összes egyszerre elolvadna az egész ország több mint 3 méterrel lenne a víz alatt.

Már a paleoliticumban laktak itt valakik, úgy 40ezer évvel ezelőtt. Úgy i.e 2000ből vannak sziklarajzok is, sok helyen. A Kirgizek állítólag az Ujgurok ellen egyesült 40 törzsről kapták a nevüket, 840-ben jól el is verték őket, ekkor volt a kirgiz birodalom a legnagyobb. Ahogy jöttek mentek a birodalmak, úgy mozogtak a hegyek között. Viszonylag békésen beolvadtak a mongol birodalomba a XIII században. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel. Genetikailag meg állítólag Szibériából származnak. Egy biztos jó nagy buli lehetett, ha most így néznek ki.

 A Kirgiz törzseket aztán mindenki legyőzte, a XVII században újra a mongolok, a XVIII ban a Mancsu Qing dinasztia, a XIX-ben az üzbég Kokand, aztán Kína odaadta őket az oroszoknak, 1876-ban csatolódtak a Birodalomhoz.

Már a Szovjetunióban is a második legszegényebb állam volt, most is az Közép Ázsiában. Nekik a SZU összeomlása nem tett jót, minden piacukat elvesztették. A GDP 40%át az Oroszországban dolgozó 800.000 kirgiz küldi haza.

Van amúgy egy csomó ásványkincsük, főleg arany, urán ilyesmik. A legtöbb család a kaját tekintve mai napig önellátó, és mindenbe tesznek húst, viszont az legalább bio.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr138928746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.