Utazóblog

Namíbia 3. rész

2016/12/28. - írta: Valis&Co.

8. nap

Ez olyan csendes napnak indult, nem sok minden volt tervezve azon kívül, hogy elautózunk az Etosha Nemzeti Parkhoz és elmegyünk egy délutáni vadlesre. A teherautózással nem is volt baj, főleg hogy közben egy német sörkertben hűsöltünk egy órát. A parkban sátrat vertünk, ettünk és megpróbáltuk túlélni a hőséget. Aztán fél 5-kor elindultunk állatnézőbe, de nem túl sok mindent láttunk – volt zsiráf, zebra, teknős, madarak sokféle, sakál és én megláttam egy rókát is, de az hamar elbújt. Már hazafelé lehetett látni, hogy körben villámlik és óriási vihar jön, úgyhogy én azzal kezdtem hogy még vissza se értünk a kemping becsomagoltam minden értékes cuccot egy szárazzsákba, aztán elrohantam zuhanyozni és mindent ami sátorban volt bele a vízhatlan tokba. Na kb. idáig jutottam mire olyan szél lett, hogy gyakorlatilag felborította a sátramat. A fekák ekkor kezdtek a cövekekkel rohangálni, mert rögzítve se voltak a sátrak… Szarrá áztam mire lehúztuk az összes ablakon legalább a cipzárat. Aztán bemenekültem a teherautóba, ahol Patrica nevű öreglánnyal elkezdtünk megkeresni a hűtő boxban az előző napi maradék borainkat. Elmúlt már tutira 70 éves de kb. 20 másodperc volt meggyőzni hogy ez most vészhelyzet és ihatunk üvegből. Igaz, valaki addigra az én rozémat eltüntette felháborító módon. De az övé meglett, szépen megittuk s néztük az özönvizet. Átmenekültünk az egyetlen vízálló helységbe, egy apró konyhába, ahol kb 15en próbáltunk elférni. Szerencsére a vacsi készen volt, valahogy megettük, de brutál trópusi vihar csak este 10 után állt el. Addigra a sátrak úsztak. Szó szerint. Volt amelyik egy tóban állt, kb. 20-30 cm vízben. Volt amelyikben a benne alvó szanaszét hagyta a holmiját és mindene szarrá ázott. Volt amelyik sátorból másnap vödörrel merték a vizet. Szóval eltartott egy darabig amíg térdig vízben átraktuk a sátrakat amik vízben álltak, és mindenkinek szereztünk többé kevésbé száraz helyett. Közben elővettem a pálinkát. Kellett. Mi még a bicajos hollanddal elindultunk a térdig érő vízben a bárba, közben megismerkedtünk egy dél-afrikai családdal. Együtt ittunk sör Jäger kombót, aztán végre mikor sikerült tüzet gyújtaniuk még egy éjszakai vurst evés is belefért. Mondjuk a csuromvizes totál fülledt sátrakban aludni úgyse lehetett.

9. nap

Reggel korán vadles, láttunk oroszlánokat de elég messze voltak meg orrszarvúkat, csomó madarat, zebrát, rengeteg sakált..

Utána további kármentés a sátrak körül, cucc szárítás, ejtőzés. De túl sok mindent nem lehetett csinálni a dög melegben. Ültünk egy kicsit a vizesgödör körül, de a nyakamba szaró hernyókon kívül semmi állat nem volt. Ha esik az eső nem kell az itatóhelyekre menniük inni..Dumáltunk a holland bringással, mondjuk az angol bandához képest, ő mindenképpen eggyel érdekesebb, bár ezzel nem mondtam sokat. A délutáni vadlesre én már el se mentem, gondoltam állatok úgy se lesznek. Ez utólag jó döntés volt, mert állatok nem voltak, de hatalmas homokvihar igen. A nyitott teherautóban minden, de minden tele lett homokkal, ez mondjuk műszaki cikkek esetén nem előnyös. A bezárt sátram falán át fújta a szél a homokot, úgyhogy én is takaríthattam a matracról. Közben elég jó wifit találtam úgyhogy sikerült kicsit utolérnem magam. Vacsi után mi még kiültünk az itatóhoz, hátha.. de csak sakálokat láttunk meg egy fára mászó patkányt.

10. nap

Újabb pár óra vadles az Ethosa Nemzeti Parkban, ami az egyik legnagyobb Afrikában (1/5 Magyaro), és alapjaiban egy kiszáradt sós tó.. ezt eddig nem láttuk, de most átköltöztünk egy másik kempingbe a Parkon belül és menet közben láttuk a nagy lapos, szikes részt. Meg egy csomó állatot megint, de újdonság már nem volt, csak közelebb voltak és többen.

Ez a kemping is elég kulturált a szokásos itatóval, bárral, étteremmel, de nem annyira tömeges mint az előző. Délután újabb vadlesre indulunk a teherautóval. Minden szálláshelyen van egy nagy könyv, amibe beleírják az emberek, hogy milyen állatokat láttak és hol. Az itteniből kiderült egy Büdös Tó nevű helyen még pár napja is láttak elefántokat. (elvileg ilyenkor az elefántok elvándorolnak a Park nyugati részére). Szóval elvergődtünk oda, tényleg büdös, de pár kacsán kívül nem volt ott semmi. Aztán az út mellett láttunk varacskos disznót, meg egy pár gyönyörű kudu pasit, és miközben ezeket fotóztuk egyszer csak megjelent egy hatalmas elefánt csorda a hátunk mögött, mentek át az úton. Huhhh. Nyilvánvaló, mikor máskor, ebben a pillanatban megadta magát a fényképezőgépem, ugyh csak mobillal tudtam fotózni. Voltak vagy 30-an, hatalmas nőstényektől az 1-2 hónapos bébiig minden méretben. Ami érdekes volt, hogy a pasi elefántok odajöttek a teherautóhoz, olyan közel hogy meglehetett volna őket simogatni, lecsekkolni, hogy kik vagyunk. Nem voltak ellenségesek (a támadást hangos trombitálás, fejrázás, füllobogtatás előzi meg) inkább kíváncsiak. Na ez volt az a pont amikor az összes angol végre bekussolt :-) úgy beszartak, hogy befogták a szájukat végre 5 percre. Még hazafele láttunk oroszlánokat, de értékelhetetlen távolságban.

Eddig nem nagyon voltak bogarak, de csak azért nem, mert mind ebben a kempingben van. Ez lámpagyújtásnál derült ki, ültünk a tűz körül a vacsorával, de alig lehetett enni. Volt minden méret a legnagyobb vagy 10 cm-es.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr1712078111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.