Utazóblog

Madagaszkár 4. rész

2017/04/23. - írta: Valis&Co.

12. nap

Délre tartva is folyamatosan változik a táj, füves szavanna szerű, megint egy nagy erdő szakasz, aztán egyre sivatagosabb, ahogy elérjük a Mozambiki csatornát. Ez a déli rész sokkal inkább emlékeztet a klasszikus fekete Afrikára, a törzsek is bantu származékok, akik több hullámban jöttek át Dél Afrikából. És végre vannak baobab fák.

Közben átmegyünk a zafír bányászatból élő falvakon, itt főleg férfiak élnek és a folyókból mossák a drágakövet. Az felvásárló helyeket fegyveresek őrzik, vastag rács van minden ajtón, ablakon.

Tulear felé autózva Mahafaly és Antandroy falvakon megyünk át, nekem szegényebbnek tűnnek és nagyon afrikainak. A sírok itt is komplett házak, amikre az elhunyt kedvenceit festik legyen az egy zebu vagy Stallone vagy egy Ferrari.

Tulear város már a nyugati parton van, de még előtte megállunk a Ráktérítőnél, ami vicces mert kb. 3 hónapja voltam itt utoljára csak akkor Namíbiában. Ebédre végre sea food, egy hatalmas tál tengeri herkentyű a királyráktól a langusztáig mindennel megrakva és nincs 10 euro.

Ifaty felé még megállunk egy szúrós erdőt megnézni, amiben nem is a tüskés fák az érdekesek, hanem hogy csomó baobab fa is van, így végre megölelhetünk egy egy baobab fát. A legnagyobb egy oldalág miatt teáskannára emlékeztet, hatalmas, 7-en érjük körbe és 1200 éves. A világon 12 féle baobab van, ebből 7 endémikus Madagaszkáron – a legöregebb több mint 3000 éves.

Vacsora már a parton, ahol a víztől 20 méterre lakunk egy jó kis bungalóban úgyh jót alszunk a hullámzásra.

 13. nap

Ma laza nap van, persze ettől függetlenül én már reggel 5-kor pörgök, aminek annyi előnye van, hogy lehet meztelenül fürdeni, nagyon szép napfelkeltét nézni és számolni a vitorlákat, ahogy a kis halászhajók elindulnak a tengeren.

Reggeli után elsétálok a két Johnnal a közeli faluba szétnézni (másik a holland pasi) – itt is egyértelműen látszik hogy még szegényebbek a népek. Nagyon afrikai bot és nád házak, néha pár malac, bár többségében a halászatból élnek. A parton nagyon könnyű fából vájt halászcsónakok és rengeteg gyerek. A kölyköknek itt ugye nincs videojáték (a lakosság 80-90%-ának nincs áram semmilyen formában) vagy lego, a tengerben játszanak vagy nejlon zacskóból fabrikált sárkányokat eregetnek a parton, de láthatóan boldog gyerekkoruk van.

Közben a halászok kezdenek a zsákmánnyal kikötni, úgyhogy látjuk mi lesz a vacsora – van minden méretben színben hal, vödrökben a fejükön viszik az asszonyok eladni. A tengerparton sétálunk vissza, kapunk ebédre friss hal carpaccio-t, aztán szieszta. A délutánt se pörögjük túl, de ez végül is pihenő nap a beach-en. 5 körül már ananászbort (édes) az egyik bungaló teraszán és várjuk a naplementét. Estére itt is kapunk a falusiaktól éneklős műsort meg hal vacsorát.

14. nap

Mi persze már megint reggel 5 kor kelünk, de kiderül, hogy nincs túl jó idő.. nagyon erős a szél, a hullámok is nagyobbak, sőt később esik is, úgyhogy a reggeli tengeri fürdőzés érdeklődés hiányában elmarad. Pakolás, indulás Tulear-ba ahol a megnézzük a helyi piacot, ez mindig érdekes, a szuvenír piac már kevésbé és az agresszíven kolduló gyerekek miatt hamar elmenekülünk (eddig mondjuk ilyen gond nem volt, de itt tényleg a legrosszabb verziót adták elő).

A helyi olasznál felszedjük az ebédünket és irány a repülőtér, hogy az Air Madagascar frenetikus propelleres ATR-jével Antananarivoba repüljünk. Túléljük a bokorugróval való közlekedést, aztán még shoppingolás egy szupermarketben, veszünk rumot, csokoládét. Irány a szálloda, majd búcsú vacsi egy szuper, de puccos étteremben. Megköszönjük Armelnek a túravezetést, aki megint sokat adott ahhoz, hogy megismerjük az országát (ezért szeretem, hogy mindig helyi vezető van, és általában tényleg a legeslegjobbak). Reptér, hogy a hajnali párizsi járattal hazainduljunk. A többiek a kenyai légitársasággal repülnek, de kb. azonos időben, úgyh a csoport többi tagjától érzékeny búcsút veszünk a váróban, tényleg kivételesen jó volt a csapat, még ha életre szóló barátságokat nem is kötöttem.

15. nap

Már csak repülés, de abból sok.. 11 óra az út Párizsig, többnyire alszunk. Aztán CDG elköszönés Johntól és ezt már a budapesti járaton írom. Szóval néhány szó Madagaszkár általában:

Földtörténetileg mind Afrikához mind Indiához tartozott mielőtt mint önálló sziget levált volna 160 millió évvel ezelőtt. Ennek köszönhetően aztán teljesen egyedi állat és növényvilág fejlődött ki. Nyilván a makik és a kaméleonok a leghíresebbek, de mondjuk a zsiráfnyakú ormányosbogár se mindennapi szerzet. Csak pálmafából van 170 féle, aztán ott a baobab, a 103 fajta maki, és a többi.

A gond az, hogy az eredeti erdők 90%-a eltűnt mióta az ember betette a lábát a szigetre. Egy csomó ritka állatfaj, mint az elefánt madár kihalt.

Az első lakosok borneoiak voltak és később is települtek be népek indonéziából meg polinéziából, aztán jöttek a bantuk, arabok, indiaiak. Ezek mind tettek hozzá a helyi kultúrához. A malagaszi nyelv borneoi nyelvvel rokon, de az írás például az araboknak köszönhető.

Történelmileg voltak független királyságok, amíg a franciák nem gyarmatosították őket, ettől csak a 60-as években szabadultak, de valójában teljesen függetlenek sokkal később a 2009-ben lettek.

Madagaszkár a csodálatos tájak, állat és növényvilág mellett azonban a világ 10 legszegényebb országa között van (olyanok vannak csak mögötte mint DRC vagy Közép-Afrikai Köztársaság). Gyakorlatilag nagyon egyszerűen, földművelésből stb él a lakosság nagy része, infrastruktúra alig van. 2010-ben még összesen 7000 km aszfaltos út volt (mivel a kínaiak itt is nyomulnak ez javult némileg, mondjuk most már van 10.000 - egy 580.000 km2-nyi országra) és elektromos áram kb. a lakosság 10%-nak van.  Turista csapás létezik, de csak a legnépszerűbb nemzeti parkok és látnivalók környékére korlátozódik. Ezen kívül az ember heteket tud úgy utazni hogy elektromos áram sincs, a mobil térerőről vagy wifiről nem is beszélve. Angolul gyakorlatilag alig beszél valaki, de az emberek többsége a franciát sem, szóval lehet malagasi szavakat tanulni, ha az ember kommunikálni akar. És mindenképpen érdemes felkészülni, hogy ők sem a kapkodós népek közé tartoznak – azaz mura mura (lassan lassan), na ezt kifejezést hamar megtanulja mindenki, aki Madagaszkárra látogat.

A legtöbbet hallott malagaszi kifejezés azonban a Bonzsúr Vazá (Bonjour Vazaha) - ami kb. a jónapotfehérember megfelelője :-) 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6712448525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.