Utazóblog

Mongólia 2. rész

2017/08/03. - írta: Valis&Co.

4. nap

Összepakol és elindul a Ulán Bátorból nomádkodni, na kijutni a városból nyugatfelé nem egyszerű. Egy Monster-nek becézett 18 üléses brutális orosz buszal megyünk, a cuccokat egy másik orosz (Barkas külsejű) izé hozza utánunk. A forgalom kemény, és a város ahogy kifele halad a központból egyre rondább, és az sem egy Párizs. Van ger (így hívják a mongol jurtát) kerület, ahol faházak és a hagyományos kerek fehér jurták nyomulnak, borzalmas szovjet lakótelepek, és ipari cucc, mind ehhez rettenet szmog, és forgalmi káosz.

Az utolsó raktárszerű szupermarketnél még veszünk vizet és gyümölcsöt (mind import, gyakorlatilag Mongóliában se zöldség, se gyümölcs nem terem), és neki indulunk a kb 300 km-nek nyugat, dél-nyugat felé. Az út 90%-a aszfaltozott és számomra meglepően sok az autó rajta.

Megyünk, megyünk körben puszta, aztán a távolban hegyek, és az Monster megmutatja mit tud, felmegyünk egy dombra off road és kapunk egy szendvicset ebédre. Kb. este 6-ra érünk a táborba, ami egy Khögnö Khan nemzetiparkban, 15 alvós ger, egy étterem ger ami nagyobb és egy amiben látszólag lehet zuhanyozni. Az egész eco módon megcsinálva, ha vége a párhónapos szezonnak minden eltűnik újra. Körben hegyek, gömbölyű sziklákkal, néhol fák, távolban homokdűnék, egyszerre legalább 3-4 fajta tájat látni.

A ger amúgy a hagyományos nomád ház, amit a helyiek 3an 1 óra alatt raknak össze, és költöznek másik legelőre, vagy a téli szállásra (ami általában egy szikla tövében levő szélvédett hely). Felállítani úgy kell hogy megcsinálják az alját (linoleum, néha fa) aztán berendezik és köré építik a ger-t, mert amúgy bútorok nem férnének be az ajtón J Régen állatbőröket használtak, most vmi vízhatlan vásznat, birka filcet, belül vmi színes anyagot, az egész egy fa vázon, középen kinyitható tetővel a szellőzés meg a kémény miatt. Jobbra, balra egy egy ágy, szemben asztal és a helyieknél még néhány láda, meg persze a kályha a tartozék. Apu anyu külön ágyban, a gyerekek a földön nyomják.

Én bevállalom a fürdést a pumpás zuhannyal, tiszta valószínűleg nem leszek (még egy pár napig), de még is csak tisztálkodtam. A vacsora kifejezetten finom, saláta, leves és édes savanyú csirke  - na a helyiek nem ilyet esznek. A hagyományos mongol konyha konkrétan a rizst sem ismeri, zöldség vagy krumpli is csak az utóbbi években és főleg a turistáknak került elő. Általában csak állati termékeket esznek, főleg birkát, meg kecskét, marhát, lovat, jakot, tevét stb. Ehhez max főtészta van semmi más. Nyilván csinálnak sajtot, joghurtot, ez utóbbit szárítva is és ne hagyjuk ki a híres kumiszt. A fővárosban persze van mindenfajta és jó étterem, a japántól az ír kocsmáig, de az meglepő, hogy itt az isten háta mögött kempingezve (se áram, se térerő, semmi.. ) ilyen jó a kaja. Ezzel csak az a baj, hogy fogyni jöttem nem hízni.

5. nap

Király módon aludtam a ger-ben, és szokás szerint 5-kor ébredtem magamtól és mentem napfelkeltét nézni az egyik közeli sziklára mászva, ami csak a felhők miatt nem volt tökéletes.

Utána gyalog elindultunk egy buddhista kolostorhoz, Erdiin Khambiin Khiid, kb 2,5 óra kényelmes, de nem fázunk típusú gyaloglás. Valahogy itt az augusztus már ősz, több az eső, ha felhős az ég hűvös van ha süt a nap, mint a sivatagban..

A régi kolostort lerombolták a szovjetek ( 1937 től 1990 bírták nyomorgatni az országot), de építettek pár új épületet amit 5 szerzetes használ. A hely nagy szép, de azért a templomok annyira nem hangulatosak. Vissza már a Monsterrel megyünk, bazi meleg van. Egész addig míg ebéd után meg nem jön ez eső.. Mi persze nyomjuk a délutáni szundit, és arra ébredünk, hogy beázik a ger.. először csak egy ponton az ágyam felett, aztán mindenhol. Úgyhogy jól jönnek a szárazzsákok, és még a kukászsákjaim is, mert mindent be kell csomagolni, nincs egy száraz cm2 a gerben, ömlik a víz mindenhol. Szerencsére mikor csendesedik John egyből elindul és lestoppol egy üres és többé kevésbé szárazat, ahova egyből költözünk is. Ez se hibátlan (még béka is van benne) de legalább az ágyak szárazak. A gyorsaság kifizetődő volt, mert a többiek is beáztak csak változó mértékben (miénk elég régi ger volt, nem bírta sokáig),

Több körben érkező brutális vihar ellenére elmegyünk délután a közeli kecsketenyésztő családot megnézni, az eső miatt Monsterrrel. Na az ő ger-jük bezzeg nem ázott be. A család egy gerben lakik, Papa, Mama, 4 lány akik közül a legidősebb lány babája csak 2 hónappal idősebb, mint a Mama 5 gyereke, aki viszont végre fiú és 8 hetes. Eszünk helyi sütit amit csináltak és beszélgetünk, meg babázunk. Aztán megnézzük és kipróbáljuk a kecskefejést. Én még ilyen fényes, egészséges kecskéket nem láttam, egyszerűen gyönyörűek az állatok. Van egy öreg terelő és őr kutyus is, de ő már szegény koránál fogva nincs olyan jó karban. Én még órákat el lettem volna velük, de megint jön a vihar úgyh hazamenekülünk, és most van idő írom a blogot az étkezős nagy gerben, ez alig ázik be :-)

6. nap

Egész jól alszom, bár hajnali 3kor jön az újabb özönvíz, ami aztán el sem áll. Reggeli után elindulunk a Monsterrel, az eddig homokos út helyett inkább patakban vezetve. Megállunk egy tónál ami a sárga homokdűnék előtt van, és tele vízimadarakkal, nagyon fotogén lenne, ha nem ömlene az eső.

Nemsoká elérjük az aszfalt utat és Karakorum fele megyünk. Ez volt régen a Dzsingisz Khan által kijelölt fővárosa a Mongol Birodalomnak, de csak fia Ögedej Khán épített ide igazi fővárost. Aztán Kublaj Khán áttette a fővárost a mai Peking helyére, ezt meg a Mancsuk rombolták le végleg 1388-ban.

Az eső miatt először a helyi szuper jó kis múzeumba megyünk, ahol a legérdekesebbek egy régi türk nemes sír leletei, az aranypénzektől a fura lovas anyagfigurákig mindenféle jó állapotban maradt tárgy látható, van róla érdekes film, és angol felíratok, persze innentől már gyanús- japánok csinálták a múzeumot.

Aztán még mindig az eső miatt fel off road az orosszal egy domb tetejére, ahol ebédelünk. Nem túl romantikusan a buszban mert szakad. Végül annyira kiszállunk, hogy a közeli kőből faragott szent péniszt megnézzük. Ezt is a szerzetesek csinálták állítólag..

A múzeumtól is látszik a hatalmas, 108 sztuppával körbekerített Erdene Zuu Khiid, Mongólia első buddhista kolostora (világörökség meg minden), amit 1586-ban Altai Khán alapított. Anno volt benne 100 templom és vagy 300 gerben 1000 szerzetes. Nyilván mind nem maradt meg, szovjetek miatt az is csoda, hogy ennyi és ilyen állapotban igen, 1937-ben persze bezárták, aztán kinyitott, de csak mint múzeum 1965-ben.

A főtemplomok 16. századiak, a benne levő cuccok a 18.ból vannak. A 3 megmaradt templom a Buddha életének 3 fázisának van szentelve. A baloldali templomban van egy múltbeli Buddha szobor, középen egy harmincas, aztán a jövőben szobra. Ezek ilyen bazi nagy felöltöztetett aranyozott szobrok, meg persze a színes zászlók, mandala, kis szobrok stb. A középsőben is van minden gyógyító Buddha, gyerek Buddha, meg egy csomó védelmező. A jobb oldaliban meg a tini Buddha, meg Tsong-khapa a Sárga Buddhista szekta alapítója (ezt a tibeti irányt nyomják itt is). Van még egy nagy régi sztyuppa, egy régi pici kék templom és egy nagy fehér, zászlókkal, ahol pont elcsípjük még a szertartás végét a kántáló szerzetesekkel.

Elmegyünk megvenni a következő két napra való vizet egy közértbe, aztán bár újra esik elsétálunk a helyi piacra. Hát sajnos ebben a szar időben alig van nyitva vmi, főleg szárított joghurot árulnak, meg a hentesnél állat darabokat.

A mostani ger tábor állandósított, de persze mi megint olyat kapunk amiben 5 cm víz áll. Csere, megyünk a legrégebbibe, az legalább ha nem is olyan komfortos száraznak tűnik. Közben csoda de eláll az eső, így gyorsan megyek zuhanyozni.. megszellőztetni a cuccaimat, mindennek ázott ger szaga van (= ázott birka szag, merthogy abból csinált nemezzel van szigetelve a teteje meg az oldala, na elképzelhető több tíz négyzetméter ázott birkával alvás után milyen szaga van az embernek, nem fogok csodálkozni ha hazamegyek és Bagett elkezd terelni :-) )

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr9512717046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.