Utazóblog

Mongólia 3. rész

2017/08/08. - írta: Valis&Co.

7. nap

Újra szakad az eső egész éjszaka, de hiába mienk a legöregebb ger, ez nem ázik be.. jó ötlet volt cserélni. A pisilést viszont jól meg kell tervezni, mert két hatalmas felhőszakadás között kb. 3 perce sincs az embernek, hogy elintézze amit el kell.

Hosszú buszút, ahol kiderül mire jó a Monster. 260 km, de végig földúton vagy legelőn, már az is csoda honnan tudja a sofőr merre kell menni, mert ugye a mongol pusztában kevés az út jelző tábla (<1) és még a családok is mozognak egyik legelőről a másikra.

A táj nagyon zöld, tele virágokkal (na ja a sok eső), háttérben hegyek és fura formájú felhők. Többször megállunk, először egy tehenes családnál fejni, aztán egy kancásnál kumiszt inni. Itt számítanak ránk úgyhogy mindenféle helyi finomsággal várnak – szárított aludttej, fura módon csinált túró/tejfölszerű cucc, sült sajt, és persze az erjesztett kancatej (airag helyi nyelven).. Ez utóbbi egész iható. Ilyenkor 2 óránként fejik a kancákat (de mindig úgy hogy maradjon a csikónak is maradjon tej) és utána 3-4 napig erjesztik amíg kész a kumisz, ez aztán akár 6-12 hónapig is eltartható. Elég savanykás íze van és nagyon enyhe 2-3 %os alkohol tartalma, úgyh simán isszák a gyerekek is. De ennél a családnál nem a finomságoknak van a legnagyobb sikere, hanem a valahonnan előkerülő 3 baba kecskének.. Iszonyat cukik, nekem az egyik gyerek egy koromfeketét nyom a kezembe.. úristen, selymes szőre van és bújik. Az állatok amúgy is hihetetlen egészségesnek tűnnek, ezeknek is fényes a szőre, és kézről kézre járnak. A kanca fejést már újra szakadó esőben nézzük, már nem is számolom hányadszor ázom szarrá.

Aztán elindulunk tovább, átkelünk egy kb méteresre duzzadt patakon, és a Monster simán átmegy pedig a busz küszöbén folyik be a víz. Az amúgy 2007-es járgánynak elől a vezető mellett a baloldali ülés helyén baromi magasan van a motorja, persze fűti rendesen az utasteret, de ilyen terepen sem ázik be. Egyszer viszont elakadunk, egy mocsaras részen gyakorlatilag a bal hátsó kerék elmerül a sárban. Elő a lapát, gyorsan körbe ássák, és a csomagszállító kis izé rásegítésével ki is jön a mocsárból.

A táj a Gobi felé amúgy egyre laposabb de még mindig zöld. Közben látunk egy csomó darumadarat meg ölyveket sokat, meg valami földi mókus szerű dolgot is.

Este egy tömeg turistás helyen (értsd vannak még rajtunk kívül 20-30-an brr) alszunk, de itt király melegvizes zuhany van, amit ki is kell használnunk. Az Ongi kolostor mellett táborozunk, de csak reggel megyünk megnézni, kerülendő a tömeges jeleneteket.

8. nap

Reggeli előtt elmegyünk kolostor romokat nézni, 28 temploma volt és 1000 szerzetes lakta az Ongi buddhista kolostort, amíg a szovjetek meg nem érkeztek. A szerzeteseket megölték, a templomokat lerombolták, pedig gyönyörű lehetett a hely a színes templomokkal, sztupákkal a smaragd zöld völgyben. Mi már csak az agyagtégla romokat látjuk néhány nyuszit meg fogoly szerű madarat, viszont felhő sincs az égen.

Reggeli a dombokra néző teraszon, után irány a Gobi sivatag déli része. Útközben újabb sámános helyen állunk meg, ezek kőből dombok, színes zászlókkal egy boton, amire a legfurább adományok kerülnek  a kormánykeréktől a mankón át a kajáig minden.  Háromszor kell körbe járni és három követ rátenni, ezt mindenki már automatikusan csinálja, most még egy csoportfotóval egészítjük ki, háttérben a nagy semmivel, vagyis a Gobival.

Aztán megállunk még tevézni, hatalmas csorda kétpúpú legelészik, természetesen mi Johnnal sikeresen becserkésszük őket, egész közel be a csorda közepébe, sőt megpróbáljuk őket közelebb terelni a többiekhez. Mondjuk ebben azért nem voltunk elég hatékonyak.

A táj egyre kopárabb, bár még mindig zöldnek tűnik a ritkás fűcsomók miatt, ez már nem az északon látott termékeny mező. Annyira nem, hogy homok dűnék is vannak, az egyiknek a tövében állunk meg ebédelni, illetve felmászni egy közeli dombra ahonnan jól látszik a holdbéli táj. Ennek ellenére találok színes virágokat, szóval itt is esett nem túl régen.

Később még megállunk egy faluban fagyizni, amit én nyilván kihagyok, helyette sétálok egyet a faluban. A falut úgy kell elképzelni, hogy a semmi közepén, hatalmas területen elszórva épületek, vagy szocreál beton izék mint középület vagy színes tetejű házak, mindegyik mellett a jurta, hozzá színes fa vagy vaslemez kerítés.

A következő pihenő egy sivatagi kút, ahol vizet merünk az állatoknak, hogy tudjanak inni. Ez más sivatagokban is szokás, hogy aki arra jár megtölti az itatót - egy teve ugyan csak havi egyszer iszik, de akkor 100 litert.

A ger tábor most a lángoló szikláknál van – ezek narancs színű homokkő sziklák, amiket az erózió csinált érdekes formájúra. De nem csak emiatt érdekesek, hanem mert itt találták a dinoszaurusz csontokat és tojásokat az 1920as években. Megnézünk egy korabeli dokumentum filmet, amcsik 1922-25 Dodge típusú járművekkel (ultra vicces a felvételeken) és teve karavánokkal elindulnak a Gobiba, ősember után kutatni, helyette találnak komplett dinókat, rajzolnak térképet, vadásznak stb. Az egész szürreálisan hihetetlen.

Naplemente persze a sziklákkal, amik égő narancsvörösek a lemenő nap fényében..

9. nap

Mi hajnali 4.30-kor kelünk (otthon 22.30 :-) ) és tök sötétben elindulunk a sziklákhoz napfelkeltét nézni. Ami szerintem 6 előtt van pár perccel, a guide szerint 5 kor. Na nyugodtan pakolhatunk volna még otthon, mert ugyan már a pirkadat fényében is szépek a sziklák a nap csak 5.55-kor kelt fel, viszont akkor brutál jól nézett ki.

Reggeli után átsétálunk a sziklákhoz újra, majd végig közöttük az ösvényen le a síkságra, a Monster valahogy addigra odaküzdötte magát.

Továbbra is a Gobian nyomjuk dél felé, a távolban hegyek, az egyik ilyen hegylánc a Gurvan Saikhan felé tartunk, egy közeli város mellett Dalanzadgad kempingezünk. Ez a hely a kincskeresők által gazdagodott meg – olcsó fémdetektor kínából, aztán mehet az arany és egyéb keresés, így lett a városnak saját reptere is.

A Yol völgybe megyünk sétálni, ez egy kvázi hasadék, ahol végig menve az ember egy vízeséshez és mivel annyira szűk a völgy közben a télről megmaradt jéghez ér. Amúgy 40 fok, de nyilván elkezd esni az eső mikor indulunk, amit lehet vízhatlan zsákokban hagyunk a gerben, mert ez a mostani minden eddigit felülmúlóan lepukkant.

Mire a völgyhöz érünk szerencsére eláll, minden gyönyörű zöld, körben érdekes sziklák, rengeteg virág, igazán szép séta csak rövid. A végén a vízesésben alig van víz, de két megmaradt jégtömböt még találunk. Visszafelé aztán elbújnak az állatok is, és persze én meg elkezdek belejönni az ott egy hörcsög ott meg egy patkány játékba. Ultracukik amúgy, még anyukát is találok a kicsikkel.

Este nagyon korán megyünk aludni, nem vagyok túl jól, vagy vmelyik útitárstól kaptam el a ragályt, vagy megfáztam, ez utóbbi se lenne meglepő, mert lehetetlen jól öltözködni. Nemhogy tájegységenként változik az idő, ugyan ott is lehet az egyik pillanatban 40 fok, aztán lemegy 16ra percek alatt. Arról már nem is beszélek hányszor áztunk szarrá az elmúlt napokban.  De az is lehet hogy egy Karin nevű útitársnő hozta rám a rontást, aki szemet vetett Johnra, szépen mellé ült a buszon, és gondolom erősen reménykedett, de hát mit mondjak csalódnia kellett, azóta gyilkos pillantásokkal méreget. Bár azt se fogom megérteni mégis mi járt a fejében, miért utazunk együtt?

10. nap

Laza nap, ami jó mert szarul vagyok.. Megfázás, láz és ehhez hasmenés, bár asszem nem az utazós (mert nekem olyan sosenincs) hanem az előző napi húsról derült ki, hogy disznó volt.. (Orsika :-) )

Késői indulás vissza a Nemzeti Parkba, de egy másik részéhez a Yol völgynek. Megint egy szurdokon sétálunk végig, rengeteg virág, minden hihetetlen zöld, körben hatalmas sziklák, középen egy patak amin oda vissza megszámlálhatatlan mennyiségben kell átkelni. Itt is meg szokott maradni a jég (ami 10 méter vastag kb télen) de mostanra elmosta az eső. Csomó madarat is látunk meg a hörcsögöket.

Persze mi túl megyünk azon a részen ahol a vezető szerint vissza kell fordulunk, csak a szokásos nézzük meg mi van a sarkon túl.. Kicsit veszélyesebb sziklákon kell átmászni, de utána ugyan úgy folytatódik a szoros. A guide persze utánunk jön és mint a rossz gyerekeket visszaterel.

A szakadékból sokáig a szikláktól nem vesszük észre a fekete felhőket, pedig ugye mikor indultunk felhő sem volt az égen. Még odaérünk az oroszhoz amikor szakadni kezd a jég, aztán az eső. Így piknik helyett ebéd a buszban, klassz.

Kifele a parkból még megállunk a múzeumnál. Csomó kitömött állat, ami itt él a Gobiban, közülük sajnos sokat fenyeget a kihalás veszélye – Gobi maciból összesen 16 db van, de a vad Bactrian teve is kihalófélben. Ez utóbbi ugyan az itteni háziasított teve rokona, de még is más, alacsonyabb, de hosszabb lába van és rövid a szőre. Max 20 fős csordákban él, és a tengervíznél sósabb vízzel is túlél. Nyáron 50 fok melegben télen -30 fokban nyomja és a sivatagban keres magának vizet. Van még hóleopárd cica, meg szürke farkas, meg vadjuh stb.

Délután legalább van pihenő idő, igaz egy busznyi dél-koreai tini ezt nagyjából meghiúsítja, ugyh pakolás a holnap repülő út előtt (összesen 10 kg lehet a feladott poggyász).

11. nap

A Hunnu Air nevű egzotikus légitársaság ATR típusú légcsavaros gépe ugyan egy óra késéssel de rendben elvisz minket Ulan Batorba. Itt egyből az egyik leghíresebb látnivalóval a Bogd Khan Palace múzeummal kezdjük. Több régi épület amikben a buddháktól a képekig van minden, de nem túl régiek, a Téli Palotában meg ékszerek, ruhák hintó és megint egy csomó 1901-ben kitömött állat, még halak is. Valakinek itt a taxidermia különös perverziója volt.

Ezután hotel és Nemzeti Múzeum, ezt én kihagyom mert még szarul vagyok, kár mert elég jó, de ez van. Este színházszerű, de turistás előadásra megyünk, mongol zene, tánc, ének – ebből az úgynevezett Khöömii tényleg különleges, másnéven torok éneklésnek hívják. Képesek egyszerre 2 féle hangot párhuzamosan kiadni, különféle állatok stb hangját utánozni egy különleges ének technikával úgy, hogy száj alakja változik és hangokat hasban, mellkasban, torokban képzik. A végén még van Tsam tánc – ez ilyen vallási ijesztő maszkos izé amit régen a lámák csináltak.

Mi kihagyjuk a közös vacsit és visszamegyünk kedvenc sörfőzdénkbe vacsorázni és Chinggist inni, kell az embernek néha pihenni is, mert holnaptól megint nomádkodás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr2812728386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.