Utazóblog

Dél-Korea 2. rész

2017/12/27. - írta: Valis&Co.

4. nap

Tudtam, hogy hosszú nap lesz, mert gyönyörű időt ígértek – ragyogó kék ég, napsütés és hideg (-3 C).

Még nem volt elegem a palotákból úgyh gondoltam megnézem a maradékot.

Kezdtem a Kjongbokkung-gal (Gyeongbokung), az utcán ugyan alig volt ember (koreaiak 10 előtt ritkán kelnek), de palotánál már nagyobb volt a népsűrűség, és végre nekem is jutott a tradicionális viseletbe öltözött, szelfiző lányokból. A ruhákat szépen kibérelik, sminkelnek majd kezdődhet a vihogás. Nagyon kemény, amit művelnek, a végén már őket fényképeztem.

A Kjongbokkung volt a fő palota a Csoszon dinasztia idején, 1395-ben lett kész, de a japánok állandóan leromolták, a 16. meg a 20. században is, és mindig újra kellett építeni. Világörökség és hatalmas területen helyezkedik el, kell egy két óra míg bejárja az ember. Rengeteg hatalmas csarnok, terem, pavilonok, lakosztályok, szépek, de valójában nincs bennük semmi. Illetve majdnem semmi az egyikben egy gyönyörű és hatalmas kék vázára éppen rásütött a nap a nyitott ablakon át vauuu, meg nagyon jók a festett plafonok, tetők, a koronázási teremben még aranysárkány is van a plafonon.

Ami itt még híres az az őrségváltás, a Kvanghvamun kapu előtt. Jellemzes idióták, bajuszos katonák állnak nagy zászlókkal és néha megindulnak, át a turista tömegen.

A palota északi részénél belebotlottam a Néprajzi Múzeumba, ha már ott volt bementem. Egyrészt ingyenes másrészt meg szuper a múzeum. Tudvalevőleg nem vagyok egy múzeum rajongó, de ez hihetetlenül bejött, mindenen van angol (meg japán, meg kínai) felirat és nem csak ízlésesen (van nekik, csak nem az öltözködésben nyilvánul meg) vannak a tárgyak kiállítva, de video is van hozzájuk. Főleg az Csoszon arisztokrácia élete, meg a földműveléses tárlat van. Voltak ideiglenes kiállítások  - téli olimpia, meg mivel a Kutya éve lesz, a Kutya az ember társa kiállítás. Ezt mondjuk nem néztem meg, nem hiszem, hogy a koreaiak nekem újat tudnak mondani a kutyákról, hacsak nem recepteket, de arra meg nem vagyok kíváncsi.

Aztán még kicsit sétálgattam a Bukchon Hanok faluban, ez pár száz tradicionális hanok házat jelent, de nekem nagyon turistás volt, mindegyikben vmi biszbasz bolttal. Az épületek csinosak amúgy.

Átsétáltam inkább a Csongmjo (Jongmyo) konfuciánus szentélybe, ez is világörökség, 1394-ben csinálták, de többször újjá kellett építeni. Ide is érvényes a kombi jegy, de csak csoporttal lehet bemenni. Mivel a koreait már untam, ezért ide kínai csoporttal mentem. Szokás szerint nem értettem semmit, de mindenen van részletes leírással angolnyelvű tábla is, meg láttam, amit látni kell.

Itt a meghalt Csoszon királyok és királynők szellemeinek táblái vannak elhelyezve a szentélyben, a 3 éves gyászperiodus után, és minden évben rituális tánccal tisztelegnek az ősök szellemének. Igazából mint a világ legrégebben folytatott szertartása lett világörökség.

A városházához közeli palota maradt már csak, de legalább közben megnéztem a hatalmas hajlított üveg City Hall-t, amit fura módon félig betakar a könyvtár tök más stílusú épülete. És lefotóztam előtte a platós Barkasra szerelt mozgó hajóhintát. Ez régi vágyam volt. A Burger King házhoz szállítós motorost is akartam, de arról lemaradtam.

A Deoksugung először csak simán palota volt, de mikor a többit leromboltál királyi státusza lett 1593-ban. Itt is vannak pavilonok, csarnokok, de nyugati stílusú épületek is (mondjuk ezeket kihagytam). A Seokeodang épület tetszett nagyon, mert teljesen csak sötét barna fa meg a fehér papír ablakok és két emeletes.

Ennyi mászkálás után úgy éreztem végre lehet kellene enni valamit, úgyh szert tettem Bibimbap-ra, ami mély tálkában rizs, saláta, meg marhahúsi, és szezám mag is volt rajta. Én a szószt már nem tettem rá, mert a kimcsi (erjesztett káposzta vagy retek stb, sok chilivel, kb. mint nálunk a savanyúság, minden mellé ezt eszik) elég csípős amúgy is nekem.

Hazamentem ejtőzni, hogy aztán elmenjek metróval andongi vonatjegyért a Cheongnyangi állomásra. Papa mondjuk igazán jöhetett volna (részben ezért is lett Dél-Korea hátha el tud szakadni, ez neki sincs Montreálból annyira messze), nem csak mert rég utaztunk együtt, meg hiányzik, és jó lett volna megint együtt karácsonyozni, de most nekem kell mindent szervezni és még a blogot is írni.

A szöuli metró egy külön sztori, számozott csak a városhatáron belüli 9 vonallal, ez összesen csak 331 km, de összesen 21! vonal van a agglomerációs járatokkal együtt, ez összesen 1.108 km (szerintem összesen autópálya nincs ennyi Magyarországon nemhogy metró. És Korea területe hasonló, 100.000 km2, igaz 51 millió felett laknak, ebből 10 millió Szöulban). Én az 1. vonallal mentem pár megállót és közben volt időm megszámolni a térképen, hogy ennek a vonalnak 76 megállója van. Mindemellett elég profin lehet tájékozódni, mert itt is ki van írva a megállók neve angolul (meg japánul meg kínaiul) és számozva is vannak a hülyék kedvéért.

A vonat jegyet gyorsan megvettem, de utána az OTPnek köszönhetően csináltam magamnak programot, megpróbáltam automatából pénzt felvenni, na egyből letiltották a kártyámat. Ami azért annyira nem vidám így a föld túloldalán karácsonykor. Némi idegeskedés meg Telebankos telefonálgatás után vhogy sikerült magamnak újra aktiválni.. Úgyh még lementem a szálloda melletti Starbucksba egy forrócsokiért (ezt utána egy kis pálinkával feljavítottam) meg kipróbálni működik-e a kártya. Huhh.

Mondtam, hogy hosszú nap volt.

5. nap

Metróztam, aztán ügyesen felszálltam az Andong-ba tartó vonatra, ez lassú vonat, több mint három óra volt odaérni és 15.000 W volt (és késtünk is 10 percet a KoRail se a régi már). Busszal is ennyi, de a vonaton kevésbé jön ki a kinetózisom.

Közben meg szép hegyek, falvak, városok. Azért a vidék nem tűnik olyan gazdagnak pedig a koreai GDP per capita 29.000 $ (a magyar csak 12.700 $) és nem is túl rendezettek a porták. Hatalmas gyárak mellett is ment a vonat, meg egy nemzeti parkon keresztül, de ebből csak annyit láttam h sok fa van.

Andong egy pici városka kb 160.000 lakossal a Naktong folyó két partján. A világ legízléstelenebb szobájában lakom, ami amúgy mindennel fel van szerelve. Még hajlakkot is adnak WTF. Ezen egész éjszaka gondolkodni fogok ki merjem-e próbálni :-)

A városka cuki, van éttermek utcája, sétáló utca csomó kisebb, de csinos ruhabolttal és rengeteg sport bolttal, minden ismert márka képviselteti magát (Millet, Salewa, Merrell stb). A piacot is megtaláltam, zöldséget meg szárított makrélát árulnak főleg.

Holnap a közeli (egy óra busszal) Hahö-be megyek régi házakat nézni, ez is világörökség.

6. nap

Ragyogó napsütés, kék ég, -9 fok reggel amikor elindulok busszal (46-os) a Hahö (Hahoe) faluba. Az út kb. 45 perc, ~25 km, 1300 W, ami 300 Ft, és a sofőr mogorva idősebb fickó (valahogy az idősebb pasik ilyen mogorvák, a fiatalabbak és a bármilyen korú nők mosolyognak sokat)

Hahö egy Csoszon időkből megmaradt, 16 századi hagyományos falu, amit a kanyargó Naktong folyó szinte teljesen körbe vesz. A falut 3 klán alapította, de aztán csak a Rju maradt.

Nagyon jellegzetesek a házak – kétféle van, a szürke cseréptetős fehér mintával, ami általában sötét barna faszerkezetű pavilonok és rezidenciák tetején van, na meg a kerítéseken is. Meg vannak a sárga szalmával fedett házak, ezeknél a kerítés tetején is szalma van. Nyilván a cseréptetős volt az arisztokráciáé, a nádfedeles meg a szolgáké. A folyópart túloldalán szemben van egy nagy sziklafal, ennek két oldalán egy-egy tudósok (ezekből volt több a faluban) által kedvelt pavilon van, ezen a parton meg fenyőerdő. A falu legmagasabb pontján egy 600 évesnél idősebb gyertyánszil (zelkova) fa áll, Samsin istennő lakhelye, meg pár tízezer fehér kívánságokat tartalmazó fehér papírszalagé. Persze nekem is kellet egyet írni, ami elfagyott kézzel nem túl egyszerű.

Az egész falut 2-3 óra alatt alaposan be lehet járni a girbe-gurba utcácskákon. A házakban ugyan laknak, de minden maradt a régiben, nem csináltak turista bazárt belőle. Reggel a hidegben rajtam kívül hál istennek senki sincs, dél körül érkezik 2-3 busznyi koreai turista (nyilván nem bírnak korán kelni), de el tudom képzelni a parkoló mérete alapján milyen brutál tömeg lehet itt szezonban.

Úgy 1 km sétára visszafelé van a helyi Maszk múzeum (ami amúgy fizetős, de ma valami kultúr nap volt, ugyh ingyen mentem be), mert a hely a maszkokról és a maszkos ősi táncokról is híres. Ez a múzeum sem okoz csalódás. Sokkal nagyobb, mint az ember hinné, és nem csak koreai vagy más ázsiai maszkok (japán, kínai, mongol, indiai stb.) de európai (velencei) meg afrikai (főleg kongói) és óceániai (pápua stb.) van.

Visszafele ugyanazzal a mogorva buszossal jövök. Megnézem még egyszer a piacot, aztán eszem vmi helyit (nagyjából naponta 1x eszem rendesen) és elcsoszogok az információs irodába. Ezekből mindenhol van az állomások vagy látnivalók mellett, tudnak angolul és ilyenkor holt szezonban nagyon unatkoznak. Így aztán szépen bejárok kérdezősködni és mindig örülnek nekem, adnak térképet, menetrendet stb. Most is kiokosítanak hogyan jutok el busszal holnap Gyeongju-ba..

Címkék: 2017 valis&co
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr9813525177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.