Utazóblog

Közép-Amerika 1. rész

2018/08/01. - írta: Valis&Co.

1.nap

Hajnali indulás, az előtte napokat/heteket hagyjuk, de vhogy összepakoltam, bár ha ilyen állapotban vagyok, van hogy a fele felesleges.. csak nem tudom eldönteni melyik fele. Reggel még Norcival tali a reptéren, Ő a Nagymamáját viszi Cannes-ba (mondtam pasizni ;-) – de akkor még nem tudtam, hogy mennyire gyönyörű nő még 80 felett is), kávéznak mert kultur lények. Én szokás szerint sörözöm, reggel 6-kor, de így legalább tudom, hogy innentől nyaralok.

Budapest-Amsterdam-Panamaváros-Guatemalaváros, laza 26-27 óra háztól házig. Relatív eseménytelen, lődörgök pár órát a Schipolon, de csak tulipán van, a fűszag ideig nem jut el. A 10,5 órát Panamáig szinte végig aludtam, a végén amikor a mellettem ülő barom próbálja levenni a csomagtartóból a gurulós bőröndjét, de nem bírja el viszont fültövön vág a kerekével teljesen felébredtem. A panamai reptér totál káosz, de gép vhogy még is időben indul és a vihar ellenére egész jól meg is érkezik Guatemalába. Semmi perc alatt beléptetnek, a csomag is megjön, és már ülök a buszon Antigua felé..

2. nap

Antigua-ról sok jót hallottam (John kedvenc városa), és nem okozott csalódást. 1543-ban épült és az 1773-as földrengésig ez volt a főváros. Mostanság kb. 45 ezren lakják és a híres spanyol barokk építészet/templomok miatt világörökség. 1500 méteren van és 3 vulkán veszi körül. Reggeli a koloniális szállodában tetőteraszán, vulkán, kávé és gyümölcsök. Kezdek flowba kerülni. Aztán sok órányi séta a macskaköves utcákon színes házak között (egyik se aszfaltozott, viszont olyan hepehupás, hogy nem kell fekvőrendőrre költeni). Hihetetlenül hangulatos a hely, de még off season is elég sok a turista. Szerencsére valahogy nem rontják el a hely hangulatát. És ha a főtértől messzebb megy az ember már szinte csak helyiek vannak. A színes házakhoz csiricsáréra festett amerikai iskola buszok járnak, művirággal és lufival a szivárvány minden színében.

Szinte minden sarkon van egy templom romos vagy működő, úgyh kissé megint overchurched lettem. Voltam misén 9-kor, 10-kor és 12-kor… Elvégre rendes lányoknak vasárnap ez a program. A romos templomok közül a Santa Clara (1700), San Jeronimo (1675) és a Recolección-ban voltam, ez utóbbi a leglátványosabb – a földrengés az épület több méter vastag falait összevissza szétdobálta de a nagy boltíves kapu megmaradt.. A belépő mindenhova 6 $, úgyh a többit kihagytam. A főtéren van a Kapitányság palota, Városháza és egy szirénes szökőkút (1773) a tetején virágokkal, a szirén egyik cicijéből spriccel a víz. Működő templomokban sincs hiány, én a Santiagoba, La Merced-be, San Francisco-ba mentem be, egy vasárnapra ennyi legyen elég. Közben pont belefutottam reggel egy iskola zenekari felvonulásba, volt minden rézfúvóstól klasszik latinig, vagy egy tucat banda vonult táncosokkal, kiöltözve. A templomok között még megnéztem a piacot, vasárnap elég csendes, és felmásztam Cerro de la Cruz-ra, ahonnan belátni az egész városkát a háttérben az Agua vulkánnal.

Úgy fél2 fele eljött a sör és ceviche ideje, és még az eső előtt pont haza is értem. Estére lett pár útitársam is, jó fejek tűnnek, elég vegyes banda, kenguru, kandai, angol, svájci, hongkongi. Elmentünk együtt vacsizni, sörözni, nyilván engem próbáltak átbaszni a fizetésnél .. haha..

3. nap

Szívesen maradtam volna még Antigua-ban pár napot, vulkánt mászni stb, de ez már csak legközelebb jön össze. Magyar idő szerint normálisan keltünk, de Guatemalában még csak reggel 3 volt. Napközben rémálom átbuszozni Guatemalavároson, még hajnalban is bazi nagy a forgalom. Reggelizéssel együtt 8 óra alatt vergődtünk el a hondurasi határra. Guatemalában vagy 2 sávos szuper út van, vagy semmilyen mert éppen építik. Mindehhez főleg amerikai autók és csőrös kamionok. Ezeket mondjuk imádom úgyh legalább kiéltem magam, szebbnél szebbek jöttek mentek minden színben.

A határon a szokásos megvesztegetés – kb. 15 éve amikor először jártam Közép-Amerikában (még Böjtivel az elhíresült Mexikó-Beliz-Guatemala túrán, ahol az Air France elhagyta a hátzsákom és 5 hetet nyomtam egy mexikói piacon összesen 100 $ vásárolt göncökben, amiből 30 $ volt a fürdőruhám. Sok kép nem készült rólam) még 5 $ volt a tarifa a határon és mivel nem volt aprónk váltani kellett, és persze hamis 5 $ adtak, én szemrebbenés nélkül becsomagoltam egy igaziba és megvesztegetés gyanánt azt adtam oda. Böjti persze kikészült mennyire állat vagyok. Most 3 $-ra szedtek le minket, de csak a hondurasiak mert a guatemalaiaknál ellenőrzés volt éppen. Amúgy egyik országba sem kell vízum és mindenhol lehet USD-vel fizetni, El Salvadorban és Panamában hivatalosan is ezt használják.

Copan csak 10 km a határtól, a romok melletti kisvárosban töltjük a délután. A szálláson az utcai legzajosabb szoba marad nekem, nem tudom honnan tudják mindig, hogy én vagyok a legkevésbé hisztis. Mondjuk azért még én is szólok, hogy 3 különféle rovar van az ágyamban. Kettőt le is fotóztam, a csótány túl gyors a portréhoz. Érdekes éjszakám lesz. Lehet a mordori almapálinkából nagyobb dózisra lesz szükségem.

A kanadai kislánnyal mi a híres teázó, kakaózó helyre megyünk, guajáva levél teát iszom, meg kakaó leveleset egy gyönyörű villában, szép a hely, de bazi drága. De mondjuk egész Honduras (és Guatemala) az, főleg ár-érték arányban.

4. nap

Korán reggel elsétáltam a romokhoz, 8-kor nyitnak a városból kb. 15 perc gyalog. Így kb. egy órát csak egyedül voltam a maja Istenekkel. (Fapados túrára jöttem – csak a transzport meg a szállás van befizetve, ez előbbi is többnyire shuttle/tömegközlekedés, a programokra helyben lehetne, de elég drágán, én meg amúgy is jobb szeretek magam menni).

Copán az egyik leghíresebb maja város, látnivaló van bőven – smaragd zöld fű, hatalmas fák és szürke romok. Van Akropolisz, vagyis királyi negyed, 2 udvarral, lépcsőkkel összekötve, egymásba/ra épülő templomok, piramisok. Van labdapálya, tér, szobor formájú sztelék, és oltárok. Több szobor van mint bármilyen más pre-kolumbiai városban, szépen faragott kövekkel van tele. Copán i.sz. 5-9 század között volt menő, és a maja birodalom legdélkeletibb területe. Az uralkodók neveit nem szeretném megtanulni, pl. a 14.-et Ajaw K’ak’ Joplaj Chan K’awiil-nak hívták (magyarul Füst Majom) és nem neki volt a legbonyolultabb neve. Leghosszabban a Füst Imix (Jaguár) uralkodott, 15 évesen koronázták és 67 évig bírta. Híres volt még a 18 Nyúl nevű mert ekkor kezdődtek a bajok, egy évekkel korábban kinevezett vazallusa lefejeztette, na ez volt a Füst Majom. A sztorinak egyébként a túlnépesedés és betegségek vetettek véget.

A romokat úgy 1-2 óra alatt lehet körbe sétálni, vannak még a régészek által ásott alagutak, mert az egymásra épült templomokat csak így lehetett feltárni. Alagutazni nem mentem, mert nem sokat látni és külön belépő kell. A romok amúgy 15 USD, plusz 7 a múzeum. Az utóbbi sem akkora szám, bár az egyik ilyen felülépített templomnak a Hold Január által épített Rosalilának a mását meg lehet nézni össerakva (ez annyira szent volt, hogy szinte tökéletes állapotban találták egy másik alatt). Viszont kifelé még több ara papagály volt (vörös arakanga), ezeknek a bejáratnál van itató hely, több tucat repked belőlük, rémesen hangosak, de brutál jól néznek ki, úgyh itt azért el voltam még kicsit.

Kora délután tovább álltunk busszal, azaz vissza Guatemala, és onnan El Salvador, úgyh még két határ átlépés, elég sok pecsét kerül az útlevelembe. És így már 3x jártam Guatemalában életemben..

El Salvador már elsőre is bejön, nagyon buja zöld, szuper utak, és sokkal tisztább.. Suchitoto nevű városkába megyünk, több mint 6 óra busszal (ebben egy defekt is benne van a szakadó esőben). Este egy pupusa helyen vacsizunk – ez a helyi kukorica lepény, mindenfélével töltve. Én csirkével, morával (helyi gaz) jalapenoval és sajttal eszem. Sörrel együtt 3 $ és én a turista árat fizettem.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr3414156569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.