Utazóblog

Közép-Amerika 6. rész

2018/08/21. - írta: Valis&Co.

20-21-22-23. nap

Sokáig nem tudtam eldönteni mit nézek meg még Panamában, eredetileg Bocas del Toro-t akartam, de akkor még úgy volt a végén megyek Puerto Viejoba, Raffa Boquete-t javasolta a hegyekben, Jetiék San Blas-t és a guna törzseket. Ez utóbbit próbáltam leszervezni, de pl a hely akiknek tudtam írni (nincs áram, internet, telefon stb. arra felé) nem fogadnak szóló utazót :-(, annyi időm meg nem volt, hogy felszedjek egy pasit.. 3 nap amúgy sem sok mindenre elég és valahogy az ihlet sem szállt meg, amíg nem olvastam egy mondaton belül, hogy bálnák és Las Perlas. Meg hogy augusztusban van ott a púposoknak a párzási időszak.

Szóval így lett Las Perlas, azaz Gyöngy szigetek. 200 aprócska sziget a Csendes Óceánban, mindössze 50 km Panama City-től. 1513-ban fedezték fel a spanyolok, addig indiánok lakták, de ők hamar eltűntek, a behozott feka rabszolgák meg halászták a gyöngyöt, amiről a nevét kapta. A leghíresebb Contadora – itt volt SzámBácsi aki számolta a kincseket – sok gazdag/híres ember fordult meg a szigeten, az iráni Sah-tól a Survivor forgatócsoportjáig.

Nem számít egy olcsó helynek, de vmi hatalmas mákkal sikerült 3 éjszakára elfogadható árú szállást találnom, egy osztrák pasinál (Ausztria 9565 km tábla van az ajtón). Ide jutni komppal vagy kis repülővel lehet, az előbbi olcsóbb úgyhogy azzal jöttem. Persze gazdagék kis magánrepülőkkel meg jachtokkal jönnek hétvégére..

Reggel indult a komp, jó korán 6.30kor kellett becsekkolni, elég komolyan megnézték az útlevelem 3x is. Vicces volt nézni a modern katamaránra miben és miket hordtak fel a helyiek – tojás, láda szeg, motor alkatrészek, cserepes fák, hűtőládákban kaja.. A katamarán 1,5 óra alatt ér Contadorára, de előtte meg áll Saboga szigetén, meg közben ha érdekeset lát a kapitány. Ez utóbbi általában delfin vagy bálna.

És yessss, még ide se értem már láttam a bálnákat :-) Ott púposkodtak vagy 20 méterre a hajótól, és tényleg nem kicsik, 16 méter hosszúra és 40 tonnásra nőhetnek. Ehhez mondjuk el sem tudom képzelni mennyi kis halat meg rákot kell megenniük, de buborékokkal vadásznak és egyszerre több ezer halat is lenyelnek. Jellegzetes ahogy kiugrálnak a vízből, és tényleg. Évente akár 25.000 km-t is vándorolnak, és csak nyáron a sarki vizekben esznek, télen fogyóznak a trópusokon zsírégető diétán, meg csinálják a kis bálnákat. A bálna bébi 4-6 méter és 1,8 tonna, iszik min 40 liter tejet naponta.

Contadorára úgy érkezik a katamarán hogy nincs hol kikötni, kis csónakba kell átszállni, majd csónakból a vízbe és partra kisétál. A szigeteken ATV (all terrain vehicle) vagy golf kocsi a közlekedési eszköz – mondjuk a kb. 1,4 km2 elég is. Értem is ilyennel jött Charly, elvitt a szállásra, kaptam egy méreg erős koktélt hogy tudjam hol a helyem, aztán körbe vitt a szigeten megmutatta a helyeket.

Láttam előtte képeket, de a hely élőben még brutálisabban gyönyörű – fehér homokos strandok, kék, zöld, türkiz minden árnyalatában a tenger, kék ég fehér fátyolfelhőkkel és buja sötét zöld őserdei növényzet. Leírhatatlanul szép színek vauuu. Csomó szép villa, de sok lepukkant elhagyott épület is van. Egy 300 szobás hatalmas resort, amit egy kolumbiai drogbáró vett meg mosodának, gyakorlatilag szétrohadt vasbeton rengeteggé vált miután őt lelőtték, a család meg eladta az egészet az oroszoknak.

Én nyilván gyalogoltam a szigeten, elég dombos úgyh némi sportértéke azért van. Az erdőkben fehérfarkú szarvasok és agutik (kb 3-5 kg rágcsáló, mintha a tengeri malacot patkánnyal kereszteznék)  mászkálnak mind olyan szelíd, hogy vigyázni kell neki ne menjen az ember.

Kinéztem az egyik bícset, giccsesen képeslapszerű.. ez lett a törzshelyem, és gyakorlatilag alig volt rajtam kívül valaki. Az elmúlt 3 évben nem volt alkalmam gyakorolni a bícselést (mint sok mást sem, inkább nem is sorolom, elég nyilvánvaló az összefüggés a szlovén cég az életminőség romlás között :-( ), de úgy tűnik, ha sokat sétálok akkor 3 napot kibírok, főleg  hogy Orsikának volt igaza, és minden időjárás előrejelzés ellenére gyönyörű idő volt. Amúgy snorkelezni, meg bálnát lesni lehet a szigeten. Az utóbbiból annyi van, hogy szabad szemmel is többet láttam mikor sétáltam vacsorázni, visszafelé a katamaránról meg vagy 4x.

Reggeli a szálláson, na ezen leesett az arcom milyen gyümölcs és felvágott/sajt tálat kaptam. A reggelihez mindig volt társaság, ananászomat nyalogató gyíkocskát levideóztam, de amúgy a szarvasok és agutik jól nevelten terasz mellett várták a részüket. Vacsorázni meg elsétáltam, van pár étterem a szigeten, első este Geraldnál eszem felejthető sült mahimahit (arany makréla), második este Pimienta y Sal, de ez se jobb – ilyet rosszabb napjaimon még én is csinálok, és egyből eszembe jutott László.. jajjj visszasírtam a grillezett halait.  

Utolsó napra persze szakadt az eső, de szerencsére mire a katamaránnal visszaindultam elállt. A Causeway vasárnapra teljesen megváltozott, óriási tömegek, minden étterem nyitva, bicikliznek, görkoriznak a népek.. Így inkább én is itt vacsiztam és sportként elsétáltam a Biomuzeumhoz, aztán übereztem ügyesen a szállásra.

24. nap

Még egy utolsó bikram túra egy Panamavároson belüli 265 hektáros természetvédelmi területen. Nyilván reggel über hív, jó fej csaj jött aki kivételesen tudtam valamennyit angolul (alig beszél valaki, még a hotelekben se igazán), így megkérdezem hol vegyek a kölyköknek passion fruit-ot (magyar/spanyol maracuja).

A Metropolitan parkban van pár ösvény, de talán összesen ha 5 km.. én 1.5 óra alatt végig sétáltam az összesen. Mondjuk izzadni itt is lehetett. A kilátó dombról körben látni a várost a felhőkarcolókkal meg a csatornával, igaz a fák eléggé benőtték, de így is állat. Fákon kívül élőlényt amúgy pár pókot, majmot, tukánt és 2 fiatal meleg fiút láttam, ez utóbbiak nem szerepeltek a leírásban, úgyh valszeg nem állandó lakók. Sajnos a lepkeház hétfőn zárva, kívülről jónak tűnt.

Az überes nőci által javasolt supermercado-ban tényleg volt maracuja, ugyh bevásároltam vagy 2 kg a keresztfiaimnak, lesz boldogság ha túléljük a repülést. A közérthez tartozó önki-ben meg emberi áron meg tudtam kajálni, utolsó tamales (banánlevélben főtt kukorica polentaszerű a közepében pici hús, meg néha olajbogyó) meg patacones (ipari banán). A közért már a felhőkarcolós városrészben volt - tiszta Amerika, nekem annyiban nem szimpi hogy mindenki mindenhova kocsival, járda nincs is, gyalogolni nem nagyon lehet. A másik hogy brutális nyomornegyedek, lepukkant, csóró háztömbök vannak. Nyilván nem rosszabb mint Afrikában, csak a kontraszt nagyobb.

Irány a reptér - überrel persze, de kiscsávó totál nem volt képben és a cargo bejárathoz vitt elsőre. Lehet, hogy a passion fruit miatt.. Szerencse, hogy előbb elindultunk mert jó sokat kellett kavarni mire tényleg odaértem. Ilyenkor meg lehet az Überen reklamálni hogy a sofőr nem jó útvonalon vitt és csökken a fuvardíj (a GPD végig követi merre vitték az embert), úgyh végül 22 $ lett 42 helyett.

A KLM pontos, nem is értem mit keres az Air Farnce-szal egy csapatban, így 10 óra múlva már Amsterdamban fűvezek..

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr1814191489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.