Utazóblog

Kamerun 2. rész

2019/03/08. - írta: Valis&Co.

4. nap

Az otthonról hozott köhögésem ugyan a 2. napra elmúlt, de biztosra mentem és ma sikerült lefojtanom pár kg letüdőzött vörös porral.. Meglátogattunk egy bororo (fulani) falut. Off road 1,5 óra, ugyanennyi vissza, vörös porba takarva. Egy Mars expedícióra mindenképp jó edzés.

Nyilván udvariasan el kellett beszélgetnem előbb a falu főnökkel, aztán tettem egy kört, de marhák és a férfiak valahol legelni voltak.. Még nem kezdődött el az esős évszak, úgyhogy nem vándoroltak vissza a faluba. Az asszonyok ilyenkor fát gyűjtenek és a fejükön hordják haza. A gyerekekből gyanúsan kevés volt, de aztán megtaláltam őket az iskolában. Szakadt épületek, poros fapadok, egy teremben két osztály, de a kölkök baromi cukik és fegyelmezettek..

További izzadás Bafoussam-ig, ami egy nagyobb város, még annál is nagyobb közlekedési káosszal. Mezőgazdasági pénzből épült, sok helyen föld, ez is bamileke törzs. Náluk a legnagyobb népsűrűség, itt még divat a feleségenként 10 gyerek és nem egy feleségük van. A gimiből a nap végén jó pár száz gyerek özönlött ki, nem ritka a 160 fős osztály. Nem szeretnék kameruni tanár lenni.

Egy közeli szent vízeséshez mentem (Mectchie) ahol lehet a barlangban lakó jószándékú istentől kívánni, persze némi áldozatot be kell mutatni. A felső szentélyt is meg akartam nézni, de foglalt volt.. egy meztelen feka pasi fürdött a vízben, és mivel az én kívánságom nem ez volt, gyorsan leléptem mielőtt kiderül, hogy jószándékú barlang isten valamit félreértett.

Batoufam a Főnök (Király) palotájáról híres, ami tényleg lélegzetelállító a sok faragással, maszkokkal, festéssel. 16 század óta fennálló labirintus szerű komplexum a törzsi háborúkban jelentős védelmi szerepet játszott. Kapuk, udvarok, épületek mind faragásokkal díszítve, van nagy bambusz parlementi épület, hatalmas dobbal, és persze a sok feleség külön lakrészei a palotán kívül. Sajnos úgy tűnik nincs felvétel, pedig a hely láttán elgondolkodtam, hogy a 17-es számú főnökömet lecserélem egy olyanra, amelyiknek faragott palotája van. A helyi királyság jelenlegi XIV. Főnöke a volt hercegnői szobákból „airbnb-t” csinált, úgyh ma este itt alszom. Miközben körbe sétáltam a helyet látom, hogy jön egy jobbképeségű autó, hmmm egy másik Főnök érkezik. Kiderült, hogy fontos meeting van, 3 Főnökkel. Ehhez a szolgák rendes Coca-Colát is szereznek valahonnan (utoljára Párizsban láttam). 

Itt ez a Főnök (Király) sztori nagyon menő, apáról fiúra öröklődik és egy csomó szertartás jár hozzá – a beiktatás előtt 9 hét a Szent Erdőben, 3 nővel, ebből mire kijönnek legalább egynek terhesnek kell lenni. Aztán még 9 hónapig nem lehet elfoglalni a palotát, hanem a beavatás részeként szegényként kell élni és bizonyítani utána, hogy alkalmas a népéről gondoskodni. Ezt, ha jólértettem a végén úgy bírálják el, hogy a Főnök betép és nem szabad a bolondra meg a feltett kérdésekre reagálni. Bármennyi feleségük lehet, a XII.-nek 60 felesége és 123 élő gyermeke volt amikor meghalt.

A külső kerti étkezőben kaptam vacsorát, én azt eszem mint a helyi sofőr, fufu-t és mángold szerű levelekkel főzött húst, meg persze pár mangót, mert az jár.. Vissza a szobámba sétálva láttam, hogy pár alak jókedvűen beszélget a külső kapunál. Mondtam Josephnek, hogy itt vannak a Főnökök, de nem hitt nekem. Pedig de, sikerült egyszerre hárommal megismerkedni. Tradicionálisan fejhatással és két tapssal kell őket köszönteni, de mire rájöttünk, hogy tényleg azok, (XIV) Nayang Toukam Innocente már jött is kezet fogni velem :) Így bájosan elcsevegtem velük, a (XIV) házigazda Főnök civilben volt és tényleg jófejnek tűnt. A másik kettő tradicionális ruhában, a köpcösebb nem bírta levenni rólam a szemét és csevegett velem angolul. Sajnos annyira nem beszélt jól, hogy értelemes társalgást tudjunk folytatni, Joseph meg annyira meg volt illetődött a 3 Főnök láttán, hogy elfelejtett tolmácsolni, de a tapsolást hajlongást bepótolta. Mindenesetre ez még itt sem mindennapi tapasztalat pedig 100-nál több Főnökség (Királyság) van Nyugat-Kamerunban, és tényleg baromi kedvesek voltak

5. nap

300 km 8 óra alatt, Batoufam-tól Yaounde-n át Ebogo faluig. Úgy, hogy közben kb. 2x álltunk meg 5 percre egyszer kólát venni, egyszer pisilni. Az utóbbi tevékenységre többet nem volt szükség, mert 11 óra után olyan meleg volt a kocsiban 2 liter folyadék párolgott el belőlem.

 A Toyota még bírta, bár a csomagtartót pár napja már nem lehet lezárni, így a cuccom felismerhetetlenül vörös és poros. 80 km/h eddig egyszer mentünk gyorsabban, lejtőn le, ez szerencse mert halálfélelmem volt. Az utakról annyit, hogy mind fizetős, de úgy tűnik a pénzt a kátyúk után szedik, mert van bőven, bizonyos szakaszokon kvázi csak az. Közben felszedtünk pár stoppost, utazik velünk egy bazi nagy kaszáspók szerű 8 lábú, egy nagy méretű és egy kicsi csótány. TIA.

A táj menet közben a füves, bokros pusztából átment erdőbe ahogy dél-keletre haladtunk. Tipikus afrikai falvak, minden vörös a portól, pár faluban helyi piac. Az erdős részen már bantu népek laknak. Szerencsére én reggel csináltam magamnak egy életmentő szendvicset, mert ma Joseph kövér hernyók nyárson menüt ebédelt, amit az útmenti ellenőrzőpontnál lehetett ablakon át beszerezni.  

A fővároson átautózni 2 óra volt, giga dugó és légszennyezés, úgyh por mellé jutott ólom is. Közben megcsodálhattam az elnöki gárdát, mert Paul Biya (1982 óra ő a góré) épp jött ment valahova, a fiúkból pár százat elhelyeztek úgy egy 50 km szakaszon Yaoundétól a szülőfalujáig. Teljes felszerelés, golyóálló mellény, sisak, gépfegyver, kemény azért ebben az időben..

Ebogo faluban a Nyong folyó partján terveztem aludni egy Eco lodge-ban. Hogy mitől eco még nem tudom, de a hely klassz, erdőben, vízparton, wifi itt sincs, de állítólag kapok halat meg sört. Az utóbbira nagy szükségem van..

6. nap

A sör jéghideg volt, a hal egy nagyobb nílusi sügér (capitaine) volt grillen, mind a helyi macska mind én meg voltunk vele elégedve.

Reggel fatörzs kenuban elvittek a Nyong folyón egy körre, volt egy csomó kacsa meg más vízi madár, virágok és napsütés. Mivel nincsenek falvak közvetlen a folyó mellett és halászni is csak a fa kenukban szokás baromi tiszta volt a víz. Kiszálltunk és mutattak egy hatalmas méretű Kassipo nevű fát (entandrophragma candollei), nagyon öreg és több mint 80 méter magas, afrikai mahagóni.

Mivel sajnos nem valószínű, hogy nyugat-afrikai síkvidéki gorillát lássak vadon elmentem egy főemlős mentő helyre. Ide kerülnek az orvvadászok miatt elárvult, megsebesült, vagy házikedvencnek tartott aztán kezelhetetlenné vált csimpánzok, gorillák, páviánok stb..

Több mint 200 csimpánzuk van, több tucat mindenféle majom, és 22 gorilla, pávián 25 volt de 3 megszökött az elektromos kerítések ellenére. Hatalmas erdős területek vannak lekerítve nekik, de úgy tűnik még így sem elég a hely mert pl. az egyik gorilla csapatban a 3 szürkehátú egyfolytában harcol, amit a vadonban sohasem, ugyh nekik kell még egy helyet építeni, hogy szét tudják őket választani. Amúgy kicsit kisebbek, mint a hegyvidékiek (de így is 160-180 állva egy hím és 160-200 kg), itt is ezüst hátú a nagy hím és menő a melldöngetés. Az egyik nőstényt meglőtték az orvvadászok, és mivel amputálni kellett fél karral nyomja.

A csimpánzok gyárilag is agresszívek, itt is van ordítva marakodás, meg hajigálnak az emberhez a 4 méteres kerítésen át mindent, ha nem elég a banán :) de okosak is, nekik nincs itató külön kinyitják maguknak a kerti csapot..

Aztán vissza a Yaoundéba, nem ez lesz a kedvenc afrikai városom. Megint sz..ás a dugóban órákig, volt kereszteződés, ami előtt egy órát puhultunk a tűző napon. A hotelben jellemző afrikai sztori, hogy harmadjára sikerült elfogadható szobára szert tennem, az első borzadály volt, csöpögő klímával amitől úszott a szoba... Kértem másikat, na ott nem volt még kitakarítva, bár az előző vendéget már legalább elvitték. A folyosón láttam takarítónőt mentem hozzá hogy izé.. kb. 5 szót beszélt angolul de elmagyarázta, a második szoba se jó, mert a klíma ott se működik, de majd ő szerez nekem szobát. Így is lett. Letelefonált a recire és intézett nekem egy normális szobát majd boldog nőnapot kívánt :-) Mondjuk még csukott ablaknál is olyan zaj van, mintha 3 buli és egy focimeccs lenne a folyosón, az alvást illetően vannak kétségeim. Viszont végre van wifi, legalább le tudtam az elmaradásaim egy részét..

A következő napokban délre távozom a Dja Reserve-be, ami világörökség és elég közel van már Gabonhoz meg a Kongóhoz (a Brazzaville, nem a Demokratikus, ha ez valakit megnyugtat), ugyhogy nem hogy wifi, de valszeg térerő se lesz a pigmeusoknál.

Címkék: 2019 valis&co
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr5814678214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.