Utazóblog

Zambia-Malawi-Mozambik-Szwáziföld 2. rész

2019/08/03. - írta: Valis&Co.

3. nap

Reggeli még sötétben 5-kor, táborbontás. Megindultunk a nagy piros elefánttal, és mentünk, mentünk, és még mentünk, összesen több mint 500 km-t, ami afrikai utak mellett egész napos program. Közben cukornád ültetvény, falvak, templomok, iskolák, piacok. Ami érdekes, hogy Zambiának vannak egész fejlett részei, meg van a hagyományos afrikai létezés is, de ettől szarok az utak még ha le is van aszfaltozva. Viszont pl. minden nagyon közértben (Shoprite/Spar) lehet bankkártyával fizetni.

Ebédeltünk az út mellett egy fa alatt, aztán mentünk még. Én azért közben bealudtam az Iron Maiden maraton alatt.. Megálltunk egy megkövesedett erdőnél, vannak itt is teljes fatörzsek még abból az időből, amikor Afrikában hideg volt és fenyőfák.

Vettünk kaját sört/bort a következő nomád napokra, aztán sátor verés a Kafue folyó partján pár km-re attól ahol belefolyik a Zambézibe. A kempingben néhány páván, egy bébi kecskén aki kosárban alszik és pár majmon kívül nincs senki és a bár teraszáról jó a naplemente a folyó felett.

4. nap

Reggel nagy pakolás, aztán biztonsági tréning mielőtt kenukba szállunk, de kajak lapáttal. Én ügyesen a Rubennel a helyi vezető sráccal egy kenuba helyezkedtem, feltételezve, hogy nem csak magas és jó képű, de lehet hogy tud evezni is.

A biztonsági izé azért kellett mert a folyóban vannak állatok, amik cukik amíg a kenuban vagy, de elég veszélyesek amikor a vízben pl. krokodil, hippo, elefánt.. A víziló ellen állítólag az a jó, ha libasorban egymás mögött mennek a kenuk. Nos az már az első métereken világos volt látva a többiek kajaktudását, hogy ebben azért lesz kihívás.

Szóval a Kafue folyó elég lakott úgyh ott madarakon és mosó asszonyokon kívül nem sok érdekes volt, de ez rögtön megváltozott ahogy elértük a Zambézit. Egyrészt a folyó hatalmas, a sodrása is erősebb, fúj a szél, hullámzik. És itt egy víziló család, ott egy krokodil, még víziló, meg még krokodil aztán néha változatosság kedvéért elefánt is a magas fűben.

Az én csapatom egész jól paskolgatta a vizet, de csatlakozott hozzánk 3 spanyol, akik közül egy az első vezetővel, a másik kettő egyedül egy kajakban próbálkozott. Konkrétan nem mentek 10 métert egyenesen, viszont annyit nem tudtak angolul hogy jobb, bal.. mert persze Rubennel mi voltunk a zárókenu és próbáltuk a két hülyét terelgetni. Azt hogy hogyan kell fordulni, hátrafelé evezni, vagy egyszerre lapátolni azt nem sikerült a délelőtt folyamán kitalálniuk még segítséggel sem.

Nem árt, ha az ember tudja irányítani a kenut, vagy nem borul be mikor 20 méterre a vízilótól evez el. Ezek megindultak egyenes a hippo csapat közepébe, ugyh Ruben pánikolva mondta, hogy kapcsoljunk rá – és ezen a ponton rájött hogy tudok kajakozni (nem hiába éltem egy vb érmeket nyert kajakossal sok évet, Böjti mellett muszáj volt megtanulni rendesen evezni). Így megkért szépen hogy menjek én az egyik hülyével. A nőt választottam mert kettő közül ő volt a kevésbé béna. Kiszálltunk pihenni, pisilni egy homokszigetre aztán én a spanyol nővel indultam neki. Előre ültem, hogy tudjon követni, és próbáltam magyarázni mit kell csinálni.

Ebédeltünk egy szigeten egy nagy akácia fa alatt (tök furcsa, hogy tél van, száraz évszak és minden sárga, nincs levél a fákon, az akácia a kivétel), aztán már csak 2 óra evezés volt hátra. Közben a spanyol csaj kezdett belejönni, ami nem volt baj mert most már úgy eveztünk, hogy jobbra balra vízilovak. És közel.

Végül elértük a táborhely szigetet, de én már alig bírtam kiszállni a kenuból. Gyakorlatilag letoltam a csajjal 35 km-t szembeszélben, ami azért nem kevés..

Sátor, konyha felállítás után, csak ültünk és néztünk ki a fejünkből, de volt mit, szemben víziló család henyélt, meg csomó elefánt úszott át a szigetünkre, meg rengeteg madár, a kedvenc egyiptomi libáim, mindenféle gémek, és halász sas is. Vacsi után meg kaptam tiszta afrikai égboltot, ahol máshol vannak a csillagok, és Marcus énekelt nekünk a tábortűznél helyi slágert– szám címe what should I do és arról szól, hogy a HIV + kurvázó férj haza megy és meg akarja csinálni a feleséget is.. aki miután kifizették érte a 10-12 marhát kénytelen házaséletet élni vele. Itt most, hogy csökkent a HIV fertőzöttség „csak” 13%. No sex in Africa. Mondtam..

5. nap

Végre toll kabát nélkül aludtam és egész jól, bár a könyököm fájt rendesen, de hátérnek volt megnyugtató víziló röfögés, oroszlán ordítás, zebra röhögés és olasz túratárs horkolás. Reggeli, táborbontás és újra kenuzás, hát nem voltak őszinték a mosolyok. A spanyol pár újra együtt bénázott, de legalább a csaj tanult annyit, hogy egyenesben tudta tartani a hajót és nem eveztek egyenesen a víziló szájába.

Mondjuk a mai adag nem volt vészes, de olyan erős szembe szél volt, hogy hátrafelé fújta a kenut, ha az ember nem evezett. Aztán felszedtek minket egy motorcsónakkal és visszaszállítottak az eredeti kempingbe, de közben mindenféle érdekes állat volt, és ezeknél szépen megálltunk nézelődni. Sokszor láttam már elefántot, de még mindig bejön, a varacskos disznó még mindig pumba és vicces, csomó antilop, kudu, és hatalmas kövér krokodilok közelről.

Kempingben persze pont ahogy mentünk volna zuhanyozni végre, eltűnt a víz, TIA. Mikor mentem a recire szólni találtam egy baba kecskét simogatni, úgyh a fürdés mindjárt nem volt olyan sürgős.

Délutáni program a táborverés, pakolás, minden cuccunk szanaszét és fontos lesz, hogy megnézzük a naplementét a teraszról a folyó felett vmi alkoholos itallal.. És ehhez még találtam egy szelíd pici dik-dik antilopot is. De persze wifi csak a telefonon, úgyh a blogot nem tudtam feltenni.

6. nap

Ébresztő reggel 4-kor, pakolás, sátorbontás után kaptunk ugyan valami reggelit és már úton is voltunk Lusaka a főváros felé. Ott aztán bevásárlás mert pár napig nomádkodni fogunk megint. Lusaka a szokásos nem attraktív főváros, ahol látnivaló gyakorlatilag nincs, úgyh mentünk is tovább.

A mai adag elég brutális, 580 km… South Luangwa nemzeti parkhoz tartunk, csak hát Zambia elég nagy, konkrétan vagy 8x magyarországnyi. A táj eleinte teljesen kiégett sárga, levél nélküli fákkal. De vannak a kedvenc baobab fák. Nekem szokatlan mivel mindig off season az esős évszakban jövök. Mondjuk a tömegek miatt nem kell aggódnom, eddig még másik overlanding csapatot se láttam, pár 4x4 tetején sátor volt az összes utazó eddig.

Aztán lett zöldebb rész is, meg rendes helyi falvak, ebéd megint egy fa alatt saláta, aztán tovább. Viszont szuper minőségű úton, ez még Európában is ritka, Great East Roadnak hívják, nem meglepő módon keletnek megy. Átmentünk a Luangwa folyón egy hídon, a túl oldal már Mozambik.

Bruttó 12 óra (nettó 10 óra menés…) után megérkeztünk a Chimwemwe lodgehoz, mert ágyban aludtunk  (6 kor már sötét van, és sötétben sátrat verni nem praktikus). De nem lesz időm elkényelmesedni, mert holnaptól megint kempingezünk.

Wifi itt sincs, viszont már a komputerem is lemerült, amit a kamionos töltőn nem sikerült tölteni, remélem a kempingben rendes áramról menni fog, mert különben nem lesz blog írás. 

7. nap

Még mindig volt 300 km út a nemzeti parkig, az viszont a masszírozós afrikai kivitel.. Erre felé már szegényebb falvak vannak, a szokásos vályog házakkal szalmatetővel, és a gyerekek nyársra húzott grillezett egereket árulnak. Megállunk dinnyét venni, meg faszenet a főzéshez. Főzni amúgy a sofőr, guide, mindentmegoldó Shengli főz, aki minimum 160 kg, ebből lehet sejteni, a kaja nem rossz, még ha egyszerű is – ebéd saláta, vacsi barbecue. Ma pl ebédre hatalmas avokádókból saláta, ananásszal meg levelekkel, paradicsommal, uborkával.. a többiek eszik hozzá az afrikai felvágottat és cukros szeletelt kenyeret, én ezeket ki szoktam hagyni.

Még megálltunk egy Tribal Textil nevű helyen, nagyon szép kézzel festett anyagokat csinálnak, de nem olcsó, azért szereztem magamnak pár darab párnahuzatot a hencser felújításhoz. És enyelegtem a kanapén talált fekete macskával.

Innen már közel volt a Park, még alig léptünk be már láttunk egy rakat hippot.. A wildlife camp nevű helyen tanyázunk a Luangwa folyó partján. Nyitott a kemping, délután jöttek az elefántok inni, meg páviánok mászkálnak mindenhol. Az utóbbiak lopnak mindent - szinte az ember tányérjáról - ami kaja. A sátrakra lakat kell, mert a zipzárat simán felhúzzák, és kutatnak az ember cuccai között ehető dolgok után.

A többiek elmentek esti állat lesre, de mivel még 2 napot itt leszünk, én inkább csak ültem a folyó parton innen néztem az állatokat ahogy jönnek mennek. Sikerült tölteni a gépem a kempinges áramról ugyh blog lesz írva, de ha fel akarom tölteni holnap nincs ebéd, mert wifi csak 12-14 óráig ha egyáltalán működik majd.  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr8014993296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.