Utazóblog

Zambia-Malawi-Mozambik-Szváziföld 5. rész

2019/08/18. - írta: Valis&Co.

5 napig nem volt wifi.. úgy hogy ez még az elmaradás..

17. nap

Újabb kamikaze akciót sikerült összehoznom. A tegnapi Windguru/Windfinder előrejelzése mára még vállalható 9-10 csomós szelet mondott… Én pedig rábeszéltem a többieket, hogy menjünk óceános szafarira. Reggelre a szél meghaladta a 20 csomót. Azért elindultunk a felfújós (RIB) búvárcsónakkal, a helyi csaj szerint csak az első 8 perc lesz szar, amíg elérjük a fokot és onnan szélárnyék. Azért a két gyereket és a többi 2 csajt a hajó másik oldalára ültette. Én mentem a pasikkal a bal oldalra.

Nos nem csak az első 8 perc volt szar.. hatalmas hullámok között nyomtuk, durván kellett kapaszkodni a két kötélbe, hogy megmaradjunk a hajó szélén ülve, a lábamat meg nem volt hova bedugni, mert ezen az oldalon már ki voltak szakadva a lábtartók.

A fokon túl tényleg kicsit kisebbek voltak a hullámok de az, hogy elővegyük a fényképező gépet szóba nem került. Pedig rengeteg púpos bálnát láttunk, főleg anyát bébivel. Amennyire lehetett, de úgy h ne zavarjuk őket, közel mentünk. Hatalmas élmény látni őket ahogy bálnáskodnak a nagy kék vízben. Voltak delfinek is, ezek tényleg odajöttek a hajó mellé, de sajnos ilyen időben nem lehetett bemenni úszni a vízbe velük. Így aztán cetcápa (whale shark) kimaradt, pedig pont itt van egy zátony (Tofo) ami mellett össze szoktak gyűlni. Velük lehet úszni, bár nagyobb busz méretűek, nem bántják az embert.  A snorkelling persze törölve, őszintén szólva a tengeribetegségemmel már annak is örültem, hogy nem répáztam össze az bálnákat. De legalább nem csak az én kezemen lettek véres horzsolások a kötéltől..

Délutáni programnak bementünk a kamionnal Inhambane városba, ami azért van vagy 45 perc (23 km) Barra-hoz. A külváros a szokásos afrikai káosz, kis boltok, árusok, az utca egy piac. De a belvárosban csomó még egész jó állapotú modernista, koloniális házacska, és megnéztem az art deco vasút állomást még egyszer. A régi templom a kikötőnél elég híres, a vízen meg éppen regatta volt, csomó vitorlással az öbölben. Nyilván kellett innunk az angol családdal egyet a kikötői kocsmában, ha már.. Ők egyébként tök jó arcok, a papa Gordon autista gyerekekkel dolgozik, Lucy a sportos, szuper anyu meg az NHS-nél tanácsadó, a két gyerek teljesen mobil telefon és foci függő, de amúgy elég jó fejek. Sokat utaznak ők is függetlenül szerte a világban a gyerekekkel. A német/holland páros nekik sem annyira jön be, úgyh inkább együtt szoktunk lógni. Ma pl a Zöld Teknősbe megyünk vacsorázni meg szeszes italt fogyasztani.

18. nap

Alig 230 km a mai menet, de nagyon keskeny utakon, viszont forgalom alig. Az elején még mindig a kókusz pálmák, közte legelésző tehenek, narancs fák. Két kisfiú húzta maga után a játékát – műanyag kupak kerekeken pet palack autót. Bár a turista csapáson ahova a dél afrikaiak járnak nyaralni, bícselni úgy tűnik, hogy van életminőség (nekik) és pl lehet bankkártyával fizetni, ez is a világ 10 legszegényebb országa közé tartozik. A maradék kaját mindig a helyieknek adjuk (és Shengli egy hadseregre főz) és mindig rettenet hálásak érte… Itt az embernek eszébe sem jut, hogy akár a maradék kenyeret a kutyáknak adja. Még egy üres pet palack is érték.

Shoppingolás új minősége, a salátát egyenesen a helyi veteményesből vesszük, ennél frissebbet nehéz lenne. Vettem csilit Orsikának, híres a mozambiki peri-peri, remélem nem törik össze csomagba és füstöli el a ruháimat (nem, mert már a teherautóban kifolyt.. volt mit takarítanom)

Végül megérkezünk az Óceán parton egy újabb elhagyatott helyre, 6,5 km az aszfaltos úttól, végig mély homokban, de a teherautón csak az utolsó 10 m ássa el magát. Viszont vannak traktorok (nem véletlen, másnak járhatatlan) a lodge-nál majd holnap kirángatják az elakadt piros elefántot.

Sajnos sok mindent nem lehet itt csinálni a vízben, a szél és a hullámok túl erősek, úgyh marad a parti séta a homokban, de közben voltak ugrabugráló bálnák, olvasás, cider, alvás, vacsora.

19. nap

És az utolsó Mozambikban, először délnek mentünk Xai Xai-on (sájsáj-nak ejtik) és aztán onnan nyugatnak fordultunk. Itt már szinte csak homokos/szikes talaj némi bozóttal, itt ott falvak. Az egyikben salátát veszünk, a másikban paradicsomot. Az út mellett csomóba kötött fa, kesudió és nád a menő. A házak pedig inkább szürke téglából vannak.

Átmentünk egy hatalmas duzzasztó gáton, nagy tó, vízerőmű. Ehhez már közel volt a Limpopo nemzeti park széle, ami gyakorlatilag a Krüger mozambiki folytatása, de állat egyenlőre alig van. Jellemzően egész Mozambikban a polgárháború alatt megették őket, a parkokba most próbálják visszatelepíteni őket.

Limpopo-ban az a jó, hogy brutál a szárazság, és nincs aszfalt, így megint adok egy adag port a tüdőmnek, az afrikai masszás is meg van, mert nem kicsit ráz, és olyan zajos hogy csak heavy metalt érdemes hallgatni.

A határra még pont zárás előtt (15 óra) odaértünk, de Shengli csinált egy váratlan manővert, hogy be tudjon kanyarodni és nagy faág az arcomba csapódott, szerencsére nem vérzett. Mozambiki kilépés 2 perc viszont a dél-afrikai oldalon megint kezdődik a szivatás. Szerinte nekem vízum kell Dél-Afrikába. Szerintem meg nem és már amikor 8 éve először voltam se kellett. Ezzel el vagyunk egy darabig. Mutogat vmit a komputeren, nem, akkor se fogok vízumot venni. Szerencsére elég határozottan adtam elő magam, bemegy vmi papírt keresni. Amire rá van írva, hogy nem kell vízum. Mert ő még sosem látott magyar útlevelet, hát nem is fogsz sokat látni a Giriyondo-i határon. Egy biztos imádom, hogy a magyar útlevelem miatt mindig cirkusz van.

Innentől már Krüger NP, vannak állatok is, egy horda elefánt az itatónál, bivalyok, zsiráfok, csomó antilopféle, kudu. Kudu később lett a tányéron is, sajnos nagyon finom steaket lehet belőle csinálni.. A Limpopo folyó mellett sátrazunk, egy hatalmas kempingben. Vannak házak, telepített sátrak, és normál kemping rész, de ide sok dél-afrikai hetekre jön, hatalmas sátrakkal még TV is van benne a szatelitet hozzák magukkal. A kempingben van étterem, közért, komplett szabadtéri konyhák ahol főzni lehet és szelíd antilopok. Mivel sötétedéskor vertünk sátrat, gyorsan mentem zuhanyozni. Csak törülközőt nem vittem.

Na ezen a ponton állapítottam meg hogy ez nem az én napom és elővettem a Kozo féle almapálinkát. Gordon  úgy hívja Gee (útitársak így becéznek, a nevemet nem tudják kimondani) Juice, mert a pálinkát nem tudja megjegyezni, de ez nem zavarja abban hogy szépen igyon velem.

20. nap

Hajnali kelés, aztán elmentünk állat lesre, de sajnos a nagy piros elefánttal. Ez azért nem optimális, de így is sok mindent láttunk, főleg az itatók körül. Most bivaly csorda volt és csomó zebra. De lettek zsiráfok, krokodil, varacskos pumba malac, hatalmas gigászi elefánt bikák, kosok, sasok, karvalyok, lepények és sünök. Sajnos oroszlán hiányunk van és most is csak sok száz méterre láttuk őket aludni a bokor alatt.

Ebédre antilop burgert kaptunk aztán kiültem a folyópartra egy fa árnyékába írni. Annyi állatot láttam a padról a folyómederben téblábolni, hogy elgondolkodtam felesleges délután teherautós lesre menni. 

De azért mentem persze, de nem sok minden volt, ami az előtt nem, másik fajta sas, és egy albínó mókus cukiskodott egy vékony ágon.

Ittunk még vacsi előtt a folyó parton, angol család rendesen rákapott a pálinkára, nem bánom mert nagyon jó fejek, haza vinni meg nem fogom.

21. nap

Kifelé a Krüger NP-ból, de persze megálltunk minden érdekes állatnál – zsiráfok, bivalyok, kuduk, elefántok stb. változatos szögekből. Volt sakál, és csomó érdekes madár pl 15-20 kg bastard :-) (óriástúzok)

De a nap fénypontja egy baby sitterkedő idősebb hiéna hölgy, 2x2 hiéna gyerekkel. Az óvoda egy föld alatti üreg, rögtön az út mellett. 2 nagyobb, úgy 2 hónapos gyerek ott játszott egymással, rohangált ki, be. A sitter odacipelte a másik kettőt, ezek csak egy hónap körüliek lehettek, az egyiket a szájában hozta. Nyilván ez a két bébi is játszott egymással, ultra cukik voltak, néztek kíváncsian nagy szemekkel, nedves nózival, kerek fülekkel majd pofozták egymást tovább.

Sajnos, az albínó mókusnál adta meg magát az SD kártya a fényképezőgépben és erre csak a hiénák után jöttem rá. Úgyh ezekről csak kölcsön fotóim lesznek. A mindenre felkészült kényszeres agyam miatt persze volt nálam másik SD, úgyh mire megtaláltuk a két fa alatt alvó nagy hím oroszlánt tudtam újra fényképezni. Csak annyira aludtak, hogy a fejük nem nagyon került a fű fölé, a lusta macskájuk.

Autóztunk még pár órát, egy folyó parti piknik helyen ebédeltünk – jellemző, hogy ezek az árnyékos asztalokon, mosogatón, serpenyőn, rezsón kívül szelíd impala, mókus, fényes kék madár (seregély féle)  cuccokkal is fel vannak szerelve.

Ez az utolsó este, a Sunway lodge-ban luxus szoba, de az kiakasztó hogy mióta Dél Afrikában nyomom sehol sincs wifi. Pedig van pár dolog ami miatt muszáj lenne kommunikálni.

Én ma este elköszöntem a többiektől, mivel a Greater Krüger látnivalói megvoltak, és egyedül nyomulok Szváziföldön holnap reggeltől. A búcsú vacsi igazi tányérból, finom curry, de a holland pasas annyira kiakasztott megint, hogy elment az étvágyam. Hihetetlen önző, az ablakhoz nem engedett oda oroszlánt fényképezni, majd undorító stílusban meggyanúsít hogy megittam a ciderjét.. de előtte nem kérdez. Persze kiderült a nyavalyás ciderje a teherautón a happy boxban. Bocsánatot nyilván nem kér. Megálltam, hogy ne szóljak be, de nem volt könnyű. Annak kifejezetten örülök, hogy sose látom többet, de az angol család hiányozni fog, bár szerintem velük még úgy is fogok találkozni..

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6115014770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.