Nepál 5. rész

13. nap

Délelőtt Patanba mentünk Zuleikaval. Jó sokat sétálgattunk, itt is van Durbar square, nekem még jobban tetszett mint a kathmandui.. Templomok, királyi palota és egy elég jóféle múzeum. Ittunk teát, néztük a hindukat a téren, sétáltunk az egyik hosszú utcán ami gyakorlatilag a helyi piacként üzemelt, vettünk licsit...

Délutánra beszéltem meg találkozott Eszterrel, akihez Vándoron keresztül kaptam kontaktot (ő is vezet túrákat az Eupolisznál és sokat utazik..modernnomad.hu) Az egyik hátizsákos szállás csendes belsőudvarán találkoztunk. Így tudtam meg, hogy vannak még honfitársak Kathmanduban.. Egész rendes magyar csapat gyűlt össze :-)  Zita és Árpi akik nászúton bringával megkerülik a földet (360fokbringa.hu) és több mint egy éve úton vannak, valamint Ákos, aki októberben indult motorral (foldkereken.hu).. Na ebben a társaságban én az Ibusszal utazó nyugdíjas szintjét képviselem.

Közben egy nepáli építészt várunk, aki Magyarországon tanult és tud magyarul.. Meg is érkezik, mi pedig lelkesen beszélünk hozzá magyarul amikor is kiderül, hogy bizonyos telefonszámok elcserélése folytán ő nem építész és magyarul sem tud, hanem egy coachsurfinges akit Eszter tévedésből hívott fel..Hát eltelt néhány perc mire magunkhoz tértünk és rendezni tudtuk arcvonásainkat.

Aztán Eszterék elmennek a hostjukhoz vacsizni, mi pedig Zuleikával és Ákossal a Jetinél vacsorázunk. Ezalatt én nagyon lassan de összerakom a képet, hogy nekünk nem csak közös ismerősünk van (Mityaaaa) hanem találkoztunk is már a Soca-n a tavalyi egyik rafting alatt...

14. nap

Még mindig van mit nézni, így reggel Swayambhunathhoz kirándulunk. Ez egy buddhista templom, sok majommal és szuper kilátással körben Kathmandu-ra. A stupa-ig jó sok lépcsőt kell megmászni, de ebben már van gyakorlatunk..

Utána csomagolás és 3kor találka a hotelunknál a honfitársakkal. Mint kiderült egy csomó minden amit a helyieknek ott akartam hagyni, nekik is hasznos, így elosztjuk a cuccot, illetve átveszem azt amit én fogok hazahozni  (hála a Quatarairways 33 kgos súlykorlátjának).

Aztán Guytól (a papája Macaoról származik és mint kiderült szenvedélyesen kártyázik) kapva az ötletet -  aki kipróbálta a pokharai kaszinót és elmesélte hogy nincs belépő, csak minimál zsetont kell venni és kaja, pia ingyen van - elindulunk kaszinózni, hogy Ákos szülinapját méltó módon ünnepeljük meg.

Mondjuk azt se gondoltam, hogy életemben először Katmanduban fogok egy kaszinóban rulettezni. De az élmény felejthetetlen, réges nem szórakoztam ilyen jól és valamennyit még nyertem is.. Kaptunk enni, inni, játszottunk és sokat nevettünk... Még megvártam a svédasztalos ingyen vacsorát és táncos műsort, aztán sajna nekem indulnom kellett a reptérre :-((

Eszter eljött velem, hogy ha a szlovák srác cuccát még sem tudom elvinni, vissza tudja hozni és olyan balhét csapott hogy embert még ilyen gyorsan azon a reptéren be nem csekkoltak, gyakorlatilag a motyót le se mérték  (41,5 kg volt összesen, itthon megmértem)

A sok gin-tonicnak és a daedalonnak köszönhetően kissé betépve, de fájjó szívvel mondtam búcsút Nepálnak.