DRC - Kongói Demokratikus Köztársaság 2. rész

 5. nap

Már a Kongó se a régi. Elindultunk az utunk expedíciós részére.. Ez mint kiderült 650 km, ebből 500 egész jó út, utána off-road, a végén mélyhomokban.. A legnagyobb izgalom az útblokádokon kiskirálykodó rendőrök és katonák miatt volt.. Nos hozzánk se szóltak. Szó szerint átintegettek minden útzáron, nem kérdeztek semmit.

Ehelyett aztán lett más. Reggel 4kor, sötétben, hatalmas ködben indultunk, aztán már látszott a táj is.. Magaslaton mentünk, de minden zöld, nagyon zöld.. Az út mellett falvak, nagyon tiszták, de a házak bambuszból és sárból, se víz se áram. Az út elején mindenhol faszenet árultak, nem csoda mivel Kinshasa-ban is mindenki faszénen főz, ez azt jelenti hogy tízmilliós várost kell faszénnel ellátni. Később aztán inkább tápiókát (manióka, kasszava) árultak. A 3 emelet magasra pakolt teherautók, tetejükön még vagy 20 ember és légszörföző kecskék, motoron keresztben koporsóval haladó temetési menet, a második motoron a koszorú és az ember ásóval. Baleset, lerobbant teherautók, baleset után tucatnyi leterített halott az út mentén..

A kalandok ott kezdődtek, hogy 2 járművel indultunk el egy Land Crusier és egy csak japánban gyártott Nissan egyterűvel. Mi az utóbbiban, amit a sofőrünknek majdnem sikerült fejre állítani nyolcvannal. Konkrétan úgy került ki egy az útszélén álló teherautót, hogy a szembesáv bal oldalán ráment a beton vízelvezetőre. Mind a két baloldali keréknek annyi, kiszakadt gumik, szétütött felni. Ez a semmi közepén, amikor még térerő sincs és még 350 km van hátra, hát annyira nem vidám. Néhány helyi azonnal előkerült, leszedték valahogy a két kereket, néhány farönkön hagyva az autót.. Közben a másik autó elvitte a társaság egyik részét egy közeli (25 km) faluba. Aztán fordult és minket is. A faluban egy nagy fa alatt vártuk a csodát, körülöttünk vagy 100 falusi, akik nem is tágítottak órákon keresztül. Mi őket néztük, ők meg minket. Aztán persze unalmunkban körbejártunk a faluban is kicsit, ettünk az út mellett sütött fánkból, és dumáltunk a helyiekkel. Pár óra elteltével végül megjöttek az autók. A miénknek raktak belsőt a kerekébe, és befele fordították a szétszakadt oldalt. A felnivel mondjuk nem sok minden történt. A gond az volt, hogy közben lett vagy délután 3 és a legközelebbi nagyváros is még órákra volt tőlünk… és az is egyértelmű volt, hogy mi autónk még normál aszfalton is veszélyes a toldozott kerekekkel off roadra meg teljesen alkalmatlan. Végül este 6-ra csak Kikwitbe értünk, ahol adományt adtunk át valakinek, tankoltunk és vártuk a csodát, hogy jutunk Gunguba. Lett ugyan egy Toyota, de a kifizeti részen még 2 óra múlva se jutottunk túl. Végül az lett a megoldás, amit már a balesetkor mondtam, hogy aludjunk Kikwittben, és menjünk reggel tovább. A katolikus apácáknál sikerült helyet kapni, és legalább volt a vödörben víz hogy fürödjünk.

6. nap

Reggel a misére szóló harangokkal ébredtünk, ha már ott voltunk megnéztük a templomot. A kis fekete ministráns fiúk az udvaron gyakorolták a műsort közben. Az apácák csináltak nekünk reggelit, de vízbe annyi neomagnolt raktak, hogy ihatatlanul klóros lett. Aztán reggelre rendeződött a műsor és lett egy másik fapados Land Cruiser. Ebben aztán se légkondi se rendes ülések, de ez a sofőr legalább tudott vezetni..

Az út tényleg rossz lett, tele kátyúval, homokkal, aztán egy jobb kanyar után gyakorlatilag félméteres homok.. Ezen konkrétan a Nissan a defekt nélkül se tudott volna átmenni. Így a két 4x4 azért megküzdött a helyzettel és kis késéssel megérkeztünk a fesztivál megnyitójára. Ezt úgy kell elképzelni hogy egy hatalmas focipályányi terület, a kerítésen és a szélén helyiek ezrei, középen nagy üres tér, plusz egy kisebb tribün. Ahhoz minket bevittek belülre a jeepekkel és onnan egyenruhás lányok felvezettek miket a helyünkre. A megnyitó beszédek között köszöntötték a magyar delegációt, mi meg integettünk. A beszédekből semmit nem értettünk, de voltak ugye különböző méltóságok, konkrétan egy csomó falufőnök gyöngyös sapkában, főnöki botokkal körülöttünk, az első sorban miniszter feleség, a rafia fejű pende törzsfőnök, meg mások akik szépen voltak felöltözve, de fogalmam sincs kicsodák. Sajnos Ildikó hiánya ebben (is) érződik. Aztán jönnek a táncos csapatok és felvonulnak szépen egymás után. Elképesztő maszkok, testfestések, fű és rafiaszoknyák, tollas fejdíszek. Elvileg csak Anton mehetne közéjük fotózni, de persze megyek én is. Hatalmas a por, 10 perc múlva, mint a varacskos disznó, de látvány megéri.. Óriási a műsor, tényleg megérte ennyit utazni. A táncosokat dobosok kísérik, a hangulat elképesztő. Mondjuk sajnos a helyiek ezrei nem sokat látnak, próbálnak betörni, és közelebb jönnek de gumibottal és bambusz rudakkal verik vissza őket.. A végén a rendőr sorfal védelme mellett távozunk, mert Michel nem tudja, hogy be kellene jönnie értünk a jeepekkel. Aztán megyünk szállást keresni. Ez azt jelenti hogy 2,5 órát álldogálunk a fesztivál iroda udvarán, ebben annyi jó azért van hogy több tucat falufőnök áll ott teljes díszben. Táncosokkal is lehet beszélgetni, fotózzuk őket ők meg minket. Végül kiverem a balhét, mert úgy tűnik Michel addig nem intéz semmit, amíg nem kiabálok. Így végül elindulunk vmi szállásra, amiről kiderül nem a miénk, szóval további bénázás. Végül meglesznek a földpadlós kunyhóink, se víz se villany, nádfedeles, tapasztott vályogházak. Elkerített körbe nád rész a fürdőszoba, ide vödörben hozzák a vizet. Na ezért is küzdünk pár órát, sajnos a vacsorával kevésbé vagyunk sikeresek, ez kompletten elmarad és nem érdeklődés hiányában.

7. nap

Reggel mennénk egy szakadékot nézni, de az új sofőr megtagadja az odavezetést mert plusz pénzt akar. This is Africa. Ezzel csak az a baj hogy Michellel akkor kezdenek vitatkozni mikor már indulásra készen állunk. Jajjj. Végül egy vízeséshez visznek. Semmi gond ezzel azon kívül, hogy a vízesés évekkel ezelőtt megszűnt, amikor vízerőművet kezdtek oda építeni. És be se akarnak minket engedni. Na aztán némi $ ezt megoldja és vmi zuhogó vizet is látunk, de hát..

Utána vissza a stadionban, csak előtte még iszunk a helyi kocsmában egy sört. Ez önmagában is jó program.. veszünk mogyorót is ebédre. Nem sikerül lekésni a programot, várjuk a méltóságokat.. van aki rendőri tiszteletadással érkezik, pedig csak a helyi kormányzó képviselője volt, igaz kék öltönyben. Aztán a táncosok jönnek, most hosszabb a műsor és közben próbálunk nekik ügyesen mi is adni egy kis motivációt ($) mert a hazaútra gyakorlatilag nem kapnak pénzt, szóval aki tetszik annak adunk pár dollárt. Nagyon jók a bemutatók, de ma nehezebb fotózni.. Aztán még a program vége előtt zavargás tör ki a tömegben, egy darabig a rendőrök próbálják visszatartani a tömeget, de végül a menekülés mellett döntenek (az egész rendezvény egy rémálom a személybiztosítás szempontjából hiába állnak gépfegyverrel..) és behajtanak a 4x4 és viszik ki a népeket.. Mi is megyünk haza, hogy megküzdjünk a fürdővízért és a vacsoráért. Ez nem egyszerű, a vízért kicsit kiabálok, a vacsit bukom mert bár Gézát -az ablakunk alatt lakó bikát - láthatóan (vérnyomok) utolérte a végzet, de nekünk disznót főznek, ami amúgy is kb. csak mócsing és ehetetlen annak is aki amúgy eszik disznóhúst

8. nap

 Mivel makacs típusok vagyunk és Bruno aki körbevezetett minket az építkezésen előző nap, azt mondta hogy a Lukwila szakadék tényleg szép, megszervezzük maszekban hogy délelőtt oda vigyenek. Kapunk egy falu főnököt guide-nak, és elindultunk a városi Toyotával. Kb. 60-70 km kellett megtenni, valamit az elmond az út minőségről, hogy ez 4 órába tellett. Gyakorlatilag csak off road, de Papi a sofőr legalább gyakorol. Csak egyszer akart felborulni, később bizonyos szakaszokon a falufőnök sétált előttünk és mutatta merre vegye az ösvényt.. mert ugye az hosszan kb. csak bicikli út széles, mellette árok. Az mondjuk már meg se lepett, hogy mivel már előző este tudták, hogy jövünk kirendelték a karbantartókat, hogy járhatóvá tegyék azt utat, és közben pénzt kérjenek, hát többé kevésbé sikerült. Ami érdekes, hogy hihetetlen rendezett falvak és porták mellett megyünk el, szemét sehol.. ez már annyira autentikus Afrika, hogy még nincs pet palack vagy nejlon zacskó hogy szemét keletkezzen, minden bio.. Kompoltunk is egy folyón, rendes köteles komppal. Aztán a hosszú vergődésnek meg lett az eredménye, egyszer csak leparkoltunk egy homok domb előtt, felmásztunk és vauuu.. egy hatalmas völgy, a közepén vörös folyó, körben mindenféle sziklaképződmények, vörös, narancs, lila –mindenféle színben, hozzá a zöld dzsungel. A látvány tényleg elképesztő, Brunonak igaza volt. Az egyetlen fájdalmas, de Afrikában megszokott esemény, hogy a közeli falusiak megrohannak minket, hogy pénzt kérjenek.. Ha nem agresszívan követelőznek még lehet jutnak is velünk vmire, de ugye a sziklákat nem ők faragták milyen jogon kérnek pénzt, főleg ilyen stílusban.. na szóval ment a szokásos afrikai műsor. Visszafelé gyorsabban haladunk, és kevésbé izgi az út, kis késéssel odaérünk a fesztiválra. Nyomulnak a táncos csoportok, legtöbbször egynél több csapat, elképesztő maszkok, fejdíszek stb. Még gólyalábon is táncolnak, és ma vannak azok akik átszúrják úgy az arcukat bambusszal vagy tőrrel, de nem marad sebhely.. tényleg beszéltünk első nap egy ilyen főnökkel – semmi nyoma az átdöfésnek. Ez is része a helyi mágiának, orvoslásnak.. Szokásos zavargások a tömegben, de ma legalább lefut a program végig. Utána még megyünk szuvenírt vásárolni, közben alkudozni tanítom a többieket, ebben még nem nagyon erősek.. de muszáj megtanulni mert itt minden úgy kezdődik hogy 100 $..

9. nap

Kinshasa-ba a visszaút nem lett rövidebb, úgyhogy indulás reggel 4.30-ra volt tervezve. Reggel 4kor se Michel nincs ébren, se a sofőrök, de legalább a reggelinek sincs nyoma – de mi utasok mind ott állunk útra készen. Végül kis késéssel elindulunk, de üres gyomorral. Kikwitbe érve aztán a szokásos félig kész szálloda udvarán piknikezünk, vagyis megesszük az olajoshal/vagdalt hús konzerveket – na ezzel a hotel macskája járt legjobban :-) Aztán a szokásos autó, benzin stb hiszti után elindulunk várost nézni. Megállunk a hídnál, némi rendőri zaklatás mellett fotózni, alattunk csónakok és a közös mosókonyha-fürdőszoba, rengeteg ember mos fürdik.. Van egy hatalmas Jezsuita kolostor, 3000 fő összesen beleértve a novíciusokat stb. Megnézzük még a város alapító, csodatevő sírját egy nagy szent fa alatt. Aztán a már ismert katedrális (emellett aludtunk) temetőjét, itt vannak az 1995ös Ebola járvány alatt elhunyt nővérek sírjai. Akkor az egy milliós városból 250 ember halt meg ebolában, de mivel a várost hermetikusan lezárták nem terjedt tovább a vírus.

A már megszokott autós cirkusz után, elindulunk visszafelé, új Nissan, új sofőr. Az optimizmusunk akkor hagy alább, amikor 1 órába telik míg kitalálnak a városból. A mi sofőrünk előre megy és nyomja neki, mint akit megszállt az ördög. Ezzel addig nincs is baj amíg kis híján nem vesz be egy kanyart mert elfelejt lelassítani. Rebeka itt megint pánik rohamot kap, alig várja hogy átülhessen a másik kocsiba. Ez 250 km később meg is történik, mert én nem bírok középe tovább egyensúlyozni a két ülés között.. Egy darabig béke van, de besötétedik, és a mi sofőrünk gyakorlatilag annyira belassul, hogy 20-szal megy és nem tudja az első autót se követni, pedig 50-nél az se gyorsabb. Látszik hogy mindjárt elalszik, úgyhogy végül Ildikót hívom hogy hívja Michelt és állítsa meg azt az autót.. Teljes rémálom, Kinshasa még 200 km, a sofőrünk se járni se beszélni nem tud rendesen. Én már készülök, hogy nekem kell vezetni, automata és jobb kormányos az autó.. Végül Michel átül a vezető mellé, ezzel már csak Anton és én maradok az öngyilkos jelölt autóban, de sofőr vezetése megtáltosodik az adrenalintól és végül 11re csak elérjük a fővárosi szállodánkat. És itt napok óta hiányolt rendes kaja, rendes fürdés és majdnem rendes ágy vár

10. nap

Nem indulunk korán, van mit kipihenni. Mára a Bonobo majmok vannak, vagyis az a menedékhely ahol a Bonobok laknak. A Bonobo egy emberszabású majom, csak Kongóban él, és mára már csak mintegy 10.000 darab maradt (a többit megették..). Vegák és nagyon szeretik a szexet :-) minden konfliktust így rendeznek, meg ugye az élvezet miatt is.. A nőstények csak 5 évente szülnek, és a bébik 3 évig a mamival maradnak. Nagyon ügyesek, simán lecsavarják az ásványvizes üvegtetejét isznak aztán visszazárják. Ezt nem látjuk, de az egyik bébi egy banánhéj pohárból iszik az itatóból. Cukik ahogy heverésznek, jógáznak, játszanak..

A városba visszafelé újabb piacokat látunk, idefelé is volt jó pár. Sajnos fotózni nem lehet, pedig látványos a sok zöldség a faszéntől fekete földön.. Árulnak mindent húst, kenyeret, gyümölcsöt, lisztet. A tömeg hatalmas és a szemét is.. ez szétszakadt nejlon zacskók tonnáit jelenti.

Elmegyünk a régiség piacra, Bikekonak hívják, itt árulnak kézműves termékeket, sok időnk nincs, de ügyesen alkuszunk maszkokra, rafia cuccokra, szóval kelleni fog a két táska hazafelé is.