Dél-Amerika - 5. rész Brazília Sao Paulo és Paraty

Panamából a legolcsóbb járat Sao Paulo-ba volt, így itt folytattam Braziliát. Sao Paulo nem a legizgalmasabb Brazil város, de legalább a legnagyobb - 12 millió lakos, a nagyvárosi övezet 23 millió, a környező városokkal a halmaz már 33 milliós. 

São Paulo néven jezsuiták alapították 1554. januárjában, mint misszió és iskola, 3 folyó találkozásánál, a tengerparttól 60 km-re. Kezdetben portugál telepesek és a guaianás indiánok lakták és sokáig az egyetlen település volt Brazília belsejében. Később a bandeiras-ok városa lett, akik az ország belsejébe jártak aranyat, gyémántot és rabszolgának való indiánokat szerezni. Amíg az 1690-es években a Minas Gerais régióba nem találtak aranyat az egyik legszegényebb gyarmat volt, még rendes afrikai rabszolgákra se futotta.

Amikor Brazília 1822-ben függetlenné vált Portugáliától a kávétermelés lett a menő, de a rabszolgaság eltörlése 1888 után komoly munkaerőhiányt okozott, és jött is a csomó migráns, főként olaszok, japánok és portugál parasztok. A paulistanos 60%-a fehér és minimum 50%-ba keveredett olasz genetika ugyh a spagetti forgalom is jelentős lehet, de az biztos h napi >1 M pizza felett adnak el.

São Paulo rengeteg (62) park meg erdő van (a legnagyobb 7900 hektáros), 164 színház több mint 300 mozi és menő a város éjszakai élete. Én megnéztem 2 parkot (Ibirapuera az obeliszkkel és Trianon), a Contemporary Art múzeumot és a tetején a kilátást, meg a Bandiras emlékművet. Sétáltam a Paulista sugárúton, ez São Paulo gazdasági központja, állítólag itt termelik a brazil GDP 10-%-át, én viszont a The Museum of Art környékén 10 BRL vettem egy kínai boltban átalakítót, hogy tudjam tölteni a komputeremet, hát ebből nehéz lesz. Ettem - na nem a híres 15 cm vastagon pakolt szeletelt mortadellásat -  csirkés szendvicset a városi piacon (Mecado Municipial), itt motoros rendőrök őrizték a bejáratot.

Az egyik kedvencem az Avenida Brasil az egyik sarkon a város legelegánsabb temploma a Brazíliai Boldogasszony plébánia (Nossa Senhora do Brasil) ahol 3 évet kell egy esküvői időpontra várni – ahogy becsekkolsz a Tinderre már érdemes foglalni. Kíváncsi lennék hány pár szakított mire oda jutottak. A sugárút más részén villák, követségek, magám klinikák és autószalonok sorban.. a Ferrarinál minden színű ruhához is lehetne választani. A végén a híres Kobra graffiti, a covidos Coexistência, gyerekek maszkján az öt világvallás jelképével az összes áldozatok emlékére.

A belváros elég lehangoló, konkrétan százával fekszenek a hontalanok az utcán, a néznivalók elkordonozva és tömeges rendőri jelenléttel védve. Mobil telefont még a helyiek sem vesznek elő, de legjobb, ha az ember minden értéket otthon hagy. Manapság kb. 2,1 millió Paulistanos (kb. 10-17% attól függ a 12 vagy a 22 millióhoz nézzük) él favelákban. Beszéltem egy guide-dal, azt mondta, hogy a Covid óta folyamatosan romlik a helyzet, min 30% több hontalan, de cikkeket is találtam arról, hogy nőt a lopások, rablások száma (Copacabanán +50% tavalyhoz képest).  A Se katedrálisban találkoztam Sao Paulo püspökével, meg egy csomó más egyházi méltósággal, akikre ráférne a diéta – épp új papokat szenteltek fel. A São Pauló-i katedrális története 1589-ig nyúlik vissza amikor a jezsuiták az első templomot csinálták ide, de azóta többször lebontották és újjá építették. A mostani az 50-es években készült. A környéken egyébként bővelkedik templomokban - Kármel-hegyi Harmadik Rend temploma, A kis Jézus és Santa Luzia kápolnája, Szeplőtelen Fogantatásnak és Szent Gonçalo temploma, az a jó hogy mindnek olyan egyszerű neve van.

A Vila Madalena a hipszter/művész negyed mióta a 70-es években az egyetemisták beköltöztek, és elkezdtek itt party-zni. A buli azóta is tart. Elég biztonságos, rengeteg bár, étterem és több hostel is van, ugyh itt laktam. A környék nagyon kellemes, de a hostelt csúnyán benéztem. Nem túl tiszta, légkondi csak éjszaka, viszont akkor minek; zuhanyozni a pasikkal közös fürdőben, akik hmm nem voltak szépek, de utolsó két nap már víz is ritkán volt.. Minden este a külső és belső bárban is külön buli, ami nem zavart volna, de olyan hamisan és üvöltve karaoke-iztek az ablakom alatt, hogy képtelenség volt aludni. Bármilyen fesztiválon jókat alszom a színpad mellett is, de az csak hangos, nem hamis. Nem ez volt a legjobb hostel (HBB) életemben az biztos.

Ebben a negyedben volt a kedvenc látnivalóm, még hétvégén is visszamentem, hogy lássam mikor nagyobb élet (karácsonyi vásár :-D) van. Beco do Batman (Batman Alley), egy szabadtéri művészeti galéria, amely az igazságosztó szuperhős egyszerű képével kezdődött a 80-as években. A három sikátor találkozása mostanra pszichedelikus élmény, mert minden centiméternyi falat és néha a járdát is graffiti borít. És ezeket időnként átfestik, ugyh mindig van új. Van Kobra-tól is egy hatalmas halas (koi-k) graffiti a japán közért falán (neki sok művét láttam a városban, nagyon jók)

A Tiete a világ 2. legnagyobb busz pályaudvara, ahol sehol nincs kiírva melyik járat honnan indul, két szinten 90 platformról mennek >1000 helyre. Mivel senki nem beszél angolul jó lehetőség activityben fejlődni (oh de jó volt Krka-s időkben, fiúk a lányok ellen, mennyit nevettünk, most hasznát veszem). Először ki kell nyomozni melyik cég a 60-ból, Flix →NSA, de nincs kiírva, megkeresni a busz céget, ott meg mondják melyik platform.. jó, ha egy órával előbb érkezel.

A Flixbusz itt is olyan színű, mint otthon csak kicsit koszosabb és ráérősebb, mert meg kell állni reggelizni meg ebédelni, így a 4,5 órás út egyből 7 órás lesz.

Paraty

Egy nagyon hangulatos kis város (brazil mértékkel falu) az Atlanti óceán partján, ami világörökség – Hollókő meets trópusok.

Az első európaiak a 16. században érkeztek, addig indiánok lakták, itt is a Minas Gerais-ban talált arany hozott felfutást, amíg nem lett másik úton elérhető. Onnan átálltak a cukornádra és a pálinkafőzésre, a 18. században már 150 aktív szeszfőzde volt, az itteni cachaça még most is híres.

A történelmi városrészbe autók nem mehetnek – szerintem nem is tudnának, hatalmas kövekkel kirakott utcákon még gyalog se könnyű néha. A gyarmati korszakból származó fehér színes  ajtós, ablakos házak nagyon fotogének, van hozzájuk egy csomó régi templom és néha dagálykor az óceán elönti az utcákat. Külön érdekes a szabadkőműves sztori, a szabadkőművesség 1700 körül jelent meg Paratyban, akkor érkeztek az elsők  az Óvilág üldöztetések elől. Bizonyos házakon egyértelműen láthatók a szimbólumok. Nem kezdtem méricskélni de az ablakok közötti hézagoknál állítólag a második tér kétszerese az elsőnek, a harmadik pedig az előző kettő összege. Egyes házak még mindig 1:33:33-as méretarányúak.

Ügyesen elsétálgattam a színes házak között, meg fel az erődhöz, megnéztem a sok hajót a kikötőben – mindezt esőben. Sajnos folyamatosan vagy szemerkélt vagy szakadt. Pedig lett volna hova kirándulni természetvédelmi területek, a sűrű zölddel borított hegyek meg vízesések, a hajós túrára meg ott a több mint 60 sziget, a homokos strandokról nem is beszélve, de ennyire szar időben ezeknek nem sok értelme lett volna..