Ghána 2. rész

4. nap

Az Ashanti Királyság 1600 körül jött létre, az akán népek 8 klánja közül az Oyoko (sólyom) alapította, katonai birodalmuk az egyik legjelentősebb volt Nyugat-Afrikában. Az ashanti főváros Kumasi akkortájt fejlettségben egy európai fővárosnak felelt meg. A rengeteg arany mellett nem meglepő, hogy a legszentebb tárgyuk egy színarany zsámoly, ami a királyság jelképe. Arannyal átszőttek voltak a színes, mintás kente ruháik is, ezek is nagyon híresek. A rabszolgaság már létezett az ashanti királyságban is, bár állítólag nem bántak velük rosszul (bár ennek ellent mond, hogy mutattak be emberáldozatot is). Aztán a XIX sz végén volt egy kis vitájuk az arany zsámoly kapcsán a britekkel és az akkori királyt Asante King Prempeh I.-et Seychelles-re száműzték, aki csak 27 év után tért haza. Igaz, akkor kapott egy új palotát kárpótlásul az angoloktól ez a Manhyia Palace, a régi pedig mellette a múzeum. Több hárború után a briteknek végül 1874-ben sikrült Kumasit elfoglalniuk. A királyság ma is létezik, a jelenlegi uralkodó, Otumfuo Osei Tutu II Asantehene, vele sajnos nem találkoztunk, de a fotók alapján ő is szereti az arany ékszereket.

A palota kertjében viszont volt egy kakaó cserje és mivel lábujjhegyen elértem egy termést, meg is kóstoltuk rögtön. Egész jó nyersen is, bár azért a csokira nem emlékeztet.

Aztán ültünk pár órát a karácsonyi dugóban, mert először a tegnapi piacon aztán meg a belvároson kellett átvágni, De ez itt közel sem olyan unalmas, mint Pesten, mert közben az autók között sétálgató árusokat lehet figyelni. A fejükön cipelik a cuccot és mindent, de tényleg mindent lehet venni, a linoleumtól a banánon át, az elakadás jelző háromszögtől a zokniig minden van.

Techiman-ig még megálltunk egy gyümölcs/zöldség piacnál, ami egy rózsaszín mecset mellett volt, de nem értem rá vásárolni, mert táncolnom kellett a helyi lányokkal, meg alkudoztak a szandálomra, meg adtak egy gyereket a kezembe, hogy legyen kivel játszanom, így végül nem is vettem semmit, pedig sose látott méretű, gyönyörű ananászokat árultak.

 5. nap

Úton a Mole National Parkba, már ameddig az út tartott, mert a táv fele legalább off-roadozással telt. Szerencsére megálltunk néha megnézni ezt-azt. Például egy faluban a szent majmokat :-) akiknek saját temetőjük van, a Mona típusúak szeretik a banánt és elég szelídek, a Colobus meg szégyenlős és hosszú fehér farka van.

Aztán néztünk még vízesést, amiben max az volt a különös, hogy tényleg volt benne víz, a szárazévszak ellenére is.

Több órányi por nyelés után, megálltunk Larabangában, ami egy teljesen muszlim falu (észak fele egyre több ilyen van) és engedélyt kaptunk a főnöktől (mindig szoktunk kérni, itt így kell) hogy megnézzük a mecsetet. Ami tényleg rendben van, öreg is XIII századi, és agyagból van, fehér és fekete rudak állnak ki belőle, hasonlít a maliban látottakra, de formára más.

Aztán nagy nehezen elérünk végre a Mole-ba, addigra már nem lehetett minket megkülönböztetni a hotel kertjében mászkáló varacskos disznóktól.

6. nap

Karácsonyra gyalogos szafarit kaptam elefántokkal :-)  Ilyen elefántot még nem láttam, ez az afrikai erdei típus, maximum 4 tonnásra nő, ami kisebb mint a szavannán elő, mert az 7 tonna is lehet. Reggel lesétáltunk az egyik tóhoz a parkban, ahol egy elefánt család fürdőzött éppen.. Nagyon cukik voltak ahogy pancsoltak, az egyik hatalmas konkrétan pörgött a vízben, elefánt talpak az ég felé :-)  aztán még volt mindenféle legelésző antilopszerűség, meg egy csomó madár, főleg keselyűk.

Délutánra leakadtam a nyuggerekről, akik autós szafarira mentek (és nem láttak semmit) mert már hiányzott a por nekik gondolom, én inkább megint a sétálgatós szafarit választottam. Amivel szerencsém is volt, pár helyi turistával gyalogoltam, akik ugyan gazdagabb városi fiúk voltak, de jó szemük van az állatokhoz és elég gyorsak is voltak. Erre szükség is volt, mert találtunk két sétafikáló elefántot és ezeket követtük vagy egy órán át, konkrétan kocogva árkon-bokron át. Meg láttunk majmokat (red patas, meg pávián) és a szokásos legelészőket. Nagyon szép volt az egész, az alkonyatban sétálgatni a szavannán :-)