Otthonról, és nem 3 héttel később terveztem összefoglalást írni - ehhez képest az olasz Dolomitokban próbálom behozni a lemaradást és kiheverni a kultúrsokkot, meg az utazás utáni depressziót.. Szerencsére Eszter, ügyvédem és barátném, jól időzítette az olasz túrát, több okból is jól jön, hogy…

A három napos túrázás után meglehetősen elvadult állapotban érkeztünk meg a palomino-i hostel-ünk be és azonnal neki fogtunk kimosakodni, gyorsan leadtuk a mosást is és végig sétáltunk a „fő utcán” hogy találjunk vacsorát.. Randomszerűen beültünk vhova és úgy döntöttünk ennyi gyaloglás után felezünk…

A szokásosnál hosszabb, mert egy időre lementünk a térképről.. Cartagenában Getsemaní negyed egyik sikátorában laktunk, szerencsére a belső udvarra nyíló szobában, mert itt ez a rész a hipszter/buli negyed – minden közterület átalakul este műanyagszékes étterem/bár utcává. Természetesen ennek a…

Volt kis izgalom reggel, hogy érjük el a buszt, mert a kanyarban levő toronyszobából valahogy el kellett jutni a filandiai busz állomásra, és húsvét szombaton a reggelizni jövő kutyákon kívül mozgás nem volt az úton. A tulaj főzött kávét nekünk és megnyugtatott 10 perc múlva jön a busz.. Nem jött…

Bogota meglehetősen szmogos és első benyomásra nem túl attraktív város, és ez is elég magasan, 2.625 méteren van. Sikerült egy már relatív biztonságos negyedben hostel-t találnom, ez mondjuk akkor is fontos szempont, ha a 1996-os 100 000 lakosra jutó 89,4 erőszakos haláleset évi 14,5 gyilkosságra…

Az órám ma se dicsért meg a rendszeres alvás okán, de muszáj volt hajnalban kelni, hogy a reggel 6 órás busszal visszamenjek Quito-ba (5$), mert meg akartam még nézni a Guayasamin múzeumot és a házát. A busz a minden bokornál megáll, fel-le ugrálnak árusok, utasok típus volt, 4 óra kellett a 200…