Dél - Amerika 9. rész Argentina - Buenos Aires

Colonia Del Sacremento-ból Buenos Aires-be visszafelé már rutinosan helyezkedtem a hajón, de kiszállás után így is egy óra volt az útlevél ellenőrzésen átjutni. Uber és irány a keco, ahol Judit már várt, mert amilyen állapotban érkeztem a portás tuti nem enged be. Palermo negyedben lakunk, egy meleg pár kis lakását bitoroljuk, újabb építésű, úszómedencés társasházban, ezt Judit intézte Home Exchange-en keresztül.

Este még eltotyogtunk egy közeli olasz étterembe, hogy jól induljanak a közös kalandok. A La Alacena Trattoria-nak Michelin csillagja nincs, de ajánlása igen, ehhez képest 2 fogás és egy üveg isteni narancs bor volt 30 USD kettőnknek.

Már első nap sikerült kimozgatnunk a másikat a komfortzónájából, én rávettem Juditot, hogy üljön föl egy körre a hopp on off buszra, bosszúból Judit meg berángatott több szuvenír boltba. A busz egyébként elég praktikus egy ekkora városban, ennyi látnivalóval – egyrészt jó az emeleten ülve nézni a várost, másrészt lesz fogalma az embernek arról hova szeretne visszamenni és jobban körülnézni. Mi azért a legtávolabbi ponton a La Boca negyedben leszálltunk, nem a stadion miatt (bár mellette az old timer tűzoltóautók miatt kisértésbe estem, ez régóta a gyengém) csak megnézni a híres és rettenet turistás El Caminio színes házait és az erkélyekre kipakolt, integető festett Maradonát meg a Ferenc Pápát. Kicsit távolabb azért vannak jobbféle graffitik is, és árusok nélküli utcák. Mint utóbb kiderült véletlen az egyik legmenőbb steak étterembe ültünk be, kifele láttuk több tucat nép áll sorba, hogy bejusson. Ketten ettünk egy rendes, kicsit véres húsdarabot, ehhez köretnek 1 darab koktél paradicsom járt, hogy ne vesszünk össze rajta, kértünk salátát is. Azt döbbenten néztük, hogy mellettünk két csaj kikért egy kétszemélyes vegyes grill tálat, tele kolbász, oldalas, steak stb. , de szerencsére nem bírták megenni, így nem lettünk porig alázva. Ezekhez a hatalmas (és iszonyat finom) húsokhoz amúgy semmi mást nem esznek, nincs köret vagy bármi.

A buszról még egy helyen leszálltunk visszafelé a Teatro Colonnál, de itt reménytelen volt bejutni vezetett túrára, napokra előre elfogyott a jegy, ugyh végül vasárnapra vettünk előre. A busz visszahozott minket Palermoba, itt tévedésből megint beültünk sörözni és enni, de ezen a ponton már mondtam, hogy ennyit utazás közben én jó esetben 3 nap alatt eszem, és a fagylatot hazafelé már kihagytam. Mondjuk ebben a hipster negyedben nehéz nem beülni valahova, tele van hangulatos kávézókkal, éttermekkel, bárokkal.

Másnap reggel a temetőben kezdtünk, Recoleta az egyik leghíresebb látnivaló. Eredetileg a ferences rendi szerzetesek konyhakertje volt, aztán 1822-tól köztemető. Maga a temető is olyan, mint egy város, az utcák mentén hatalmas mauzóleumok, szobrok, összesen majdnem 5000 kripta. Sok nagyon elhanyagolt állapotban van, az üvegek kitörve, bent látszanak az összetört koporsók. Vannak gyönyörű art deco és szecessziós „házak”, pár barokk meg neogótikus és néhány építészetileg zavaros cucc pl. egyiptomi piramis - de az látszik nem a szegények temetkeztek itt. Ide azért szép számmal érkeznek turistacsoportok, pont egy erősen geriátriai csapatba sikerült belefutnunk, nem sikerült komolyságomat megőrizni, amikor Judit azt mondta ne bosszankodjak ezek nem nézelődők, hanem vásárlók.

Egy közeli helyen megegyszer megreggeliztünk (ezen a ponton megfogadtam h többet ma nem eszem) és kitaláltuk merre tovább. A Plaza de Mayo-ra mentünk megnézni a Cabildo-t, ami a 18 század közepéről a városháza, mint múzeum nem túl érdekes, de nekem tetszett az épület és az emeletről jó a kilátás a térre. A tér túloldalán a Casa Rosada van, nem meglepő rózsaszínű és nagyon őrzik, ez elvileg az elnökiiroda, és Eva Peron is innen integetett.  Vele szemben a szobor talpához körbe kövek vannak bedobálva, a dátumok alapján a covidban elhunytak emlékére. A Metropolitana katedrális kívülről nem annyira templom jellegű, belül meg barokkos kivéve a kínai dekornak tűnő Szűz Máriás plakátot.

Délután elmentünk az állatkert/ökö parkba zöldet meg állatokat nézni. A mara (pampa nyúl), aguti és páva szabadon mászkál, egy csomó ketrecben csak a fű nő, a szigeten van pár majom meg bezárva, megegy futtatóban néhány zsiráf. Innen én szépen hazasétáltam a >3 km-t, Judit meg elment keresett múzeumot.

Egy kicsit akartunk szabadulni a városból ugyh másnap elmentünk Tigre-be, a Paraná folyó deltához. A vasútállomásról kemény 200 ARS-ért (oda vissza 70 Ft) elvonatoztunk a városig, ott felszálltunk egy menetrendszerinti (ha megtelik indul) hajóra és elvitettük magunkat Tres Bocas nevű helyre. A folyó kb. mint a Kis-Duna, a parton nyaralók, némelyik igényes, némelyik helyi buhera, de az egész nagyon hangulatos. Tres Bocas website-on ugyan találtam egy sétálós túra útvonalat, de végig menni nem lehetett rajta mert néhány kedves tulajdonos lezárta az ösvényt, ugyh mentünk ameddig lehetett a folyómentén. Visszafelé elég sokat vártunk hajóra, közben egy boxer kutyus szórakoztatott minket egy kormorán közreműködésével. A boxer néha fejest ugrott a vízbe és úszva próbálta levadászni a madarat, a kormorán meg szétszivatta a nyomorultat és elúszott a víz alatt. Egyszer azt hittem elütik a boxert, de helyi gyerekek jelezték a nagy turista hajó kapitányának, hogy pont a víz közepén úszik az eb és kikerülték a hatalmas hajóval.

Délután én a San Telmo negyedbe mentem Judit meg előbb leszállva megtalálta a kínai negyedet, vett végre képkeretet és hazament pihizni.

San Telmo az antik piacról híres, de egyébként a város egyik legrégebbi és legkisebb negyede. Már 1748-ban a jezsuiták templomot és rezidenciát építettek itt, az utóbbi később börtön lett. Az antik profil a 70-es években lett kitalálva, de már a 18-19 században volt itt piac. A Dorrego tér (már 1586-ban létezett) pici és tele van kiülős helyekkel, ezekhez jár tangó bemutató és árusok. A San Telmo fedett piac (1897) fém szerkezetes épülete kiváló lenne metal klipek forgatásához, kicsit sötét és kicsit nyomasztó, 8 szögletű kupolával. Zöldséget, húst stb árulnak benne, de főleg kajás helyek tömik a turistákat. A környező utcákban nagyon jó házak vannak, a Defense utca tele antik boltokkal, és van egy átjárós ház, a Pasaje de la Defensa. A ház a 1880-as években épült egy arisztokrata család otthonaként, amikor kitört a sárgaláz-járvány ők el, ebből pedig bérház lett, most meg tele van kis boltokkal. La Casa Minima, a város legkeskenyebb háza mindössze 2 méter széles, állítólag egy rabszolga kapta miután felszabadították.

Az esti feladat az volt, hogy sétáljunk a Palermo Hollywood negyedben és találjunk jó éttermet. Ezt random módon sikerült a térképre bökve, és isteni hal étterembe mentünk, ahol egy szakállas férfi sellő mellett vacsoráztam.

Másnap együtt is elmentünk reggel San Telmo-t nézni, az Uberből kiszálltunk a múzeumnál és megláttunk egy kötényes hentest meg a boltos haverját az ajtóban beszélgetni, Judit oda ment megkérdezni csinálhat -e fotót.. Na itt elszabadultak a dolgok. A hentes engem is visszaparancsolt, kézen fogott és bevitt a pult mögé. A vágó deszkán véres húsdarabok, ehhez adott egy kést, átkarolt és Juditnak le kellett fotózni. Annyira cukik voltak, hogy hihetetlen. Aztán persze Juditról is lett fotó egy még nagyobb késsel.

San Telmo szerintem sokkal jobb a tömeg nélkül, még akkor is, ha árus alig van. Bár Judit így is talált vásárolni valót. A reggeli kávé mellett vettem vezetett túrára jegyet az egyik érdekes házba, a ház tényleg jó, a túra hossza, ára és érdekessége nem állt arányban. El Zanjon 1986-ban megvásárolt egy romhalmazt, hogy éttermet csináljon belőle, amit talált az a régi 3 belső udvaros gazdag ház alatt 2 réteg pince és alagút rendszer, ciszternákkal. Mivel Buenos Aires egy sor patakra és folyó mellékfolyójára épült ezek befogadására alagutakat építettek. A gazdagabbak nem a gyakran szennyezett kútból, hanem a ciszternában gyűjtött esővízből ittak. Mind ezekre a sárgaláz járvány után már muszáj volt fedést is csinálni, hogy kevesebb legyen a szúnyog.

Uberrel haza mentünk mosni, pihenni aztán ki egy külső kerületbe megnézni a Feria de Mataderos piac-ot. Ez azért lett volna érdekes mert a Mataderos volt az a hely, ahol a városiak találkoztak a vidékiekkel, ez volt a gauchók helye az állatpiaccal vágóhíddal.

Sajnos szinte lehetetlen a nyitvatartásról pontos infot találni a neten, mindenhol azt írják, hogy a nyári hónapokban jan-febr szombaton van, hát ehhez képest semmi nem volt. A környék zűrös kissé és Judit szerint a tűcsere programban inkább nem akarunk részt venni, így a közeli rendőrőrs mellett elő mertem venni a telefonom és hívtam egy Ubert. Ezzel vissza Palermo közepébe a Serrano térre, na ott volt élet, rengeteg árus, kiülős helyek, bábosok stb. Judit persze shoppingolt, én nézelődtem. Közben kinyomoztuk hol van milonga, de erről megint lemaradtunk a mert előbb vacsorázni mentünk, mire odaértünk hazamentek (ezért utazom úgy hogy előbb program, aztán kaja.. és van, amikor aztán 2 napig nem eszem)

Vasárnapra volt jegyünk a Teatro Colon-ba, de előtte lakás takarítás, mosás, összepakolás. A színházhoz pont a túra kezdetére sikerült odaérni, a guide-nak ritka idegesítő darabot fogtunk ki. A színház viszont lenyűgöző belülről, nem sajnálták a márványt meg az aranyat meg a puttócskákat.. A festett üvegablakok szépek, a nézőtéren a tökéletes akusztikához 6 emeletnyi páholy van, de a legdurvább, félig az alagsorban van pár rácson át kinézel fülke, az özvegyek régen innen nézhették a műsort.

Színházból még nem volt elég ugyh átsétáltunk abba, ami újabban könyvesbolt, nagyon jó a hely, rengeteg könyv körben a páholyok helyén, a nézőtéren mindenhol, a színpad meg kávézó.

Innen újra Uber ki a Feria de Mataderos-hoz mert nem adtuk fel.. most volt aktivitás, de leginkább egy kőbányai használt ruhapiachoz lehetett hasonlítani, ahol lomizni meg gyanús kolbászt enni lehet. Valahonnan szólt a zene mondtam nézzük meg hátha ott van normál kaja – nem csak kaja volt, a helyi nyugdíjas klub táncos összejövetelét találtuk meg ahova kemény 1$ ellenébe bemehettünk. Én kaptam vasárnapra egy hatalmas rántott húst salátával (4$), és segítettem meginni Judit sörét mert a legkisebb kiszerelés 1 literes volt (2,5$).  Közben pedig gyönyörködtünk a táncosokban, voltak fiatalabbak is, fura párok, viccesen kiöltözve, pasik minimum egy fejjel magasabb nőkkel táncolva, de mindenkin látszott hogy élvezi, mosolyog.. Volt a helyi lakodalmas rocktól a tangóig minden, imádtuk.

Közben szakadt az eső, de valahogy visszavergődtünk a lakásig, gyorsan rendbe tettük magunkat és leléptünk a következő özönvíz előtt a Recoleta temető melletti pláza pékségébe, mert a busz csak éjszaka megy Cordobába.

Buenos Aires-ben tudtam volna még maradni - kell minimum 7-10 nap  – pedig nem rajongok alapból a nagyvárosokért, de ez tényleg jó hely, érdekes, és lakható. Tetszik, hogy a belváros nincs tele kínai boltokkal (pedig abban akarunk képkeretet venni, 2 nap alatt egyet sem találtunk) és elektromos rollerekkel a járdán. Van viszont olcsón Uber és profi tömegközlekedés, az mondjuk szokatlan, hogy a megállókban szépen egyesével sorban állva várják az emberek, hogy felszállhassanak.

A város tele van professzionális kutyasétáltatóval, akár 6-10 kutyával nyomulnak egyszerre, az egész falka ügyesen megy együtt sétálni. Ezzel új karrier célom lett, és ehhez még spanyolul se kell tudni, kutyául meg már folyékonyan tolom.

A városról még: a Río de la Plata nyugati partján fekszik és a neve spanyolul "szép szeleket" jelent. Buenos Aires városát először Ciudad de Nuestra Señora Santa María del Buen Ayr néven alapították 1536-ban mai San Telmo negyedben. Az őslakosok elkergették ezeket a telepeseket, úgyhogy 1580-ban másodszor is megalapították.

A város maga 3 milliós, a nagy Buenos Aires-i agglomeráció lakossága viszont mintegy 13,8 millió fő. A porteñók többsége európai származású spanyol, olasz, de jelentős libanoni, grúz, szíriai és örmény és a zsidó közösség és jöttek kínaiak, japánok. Őslakos alig maradt, és afrikai fekete argentin se sok – ők ágyútöltelékek lettek a területszerző háborúkban (mint a Hármasszövetség Paraguay ellen), sárgaláz és más járványok áldozatául estek, szóval gyakorlatilag eltűntek vagy keveredtek. Itt is vannak nyomornegyedek, a villák miseria-ákban lakó város szegénységi aránya 8-20%, ezeket láttuk amikor a külvárosban ubereztünk.

Multikulturális város köszönhetően a több millió befogadott bevándorlónak, és ebbe most már a LMBT tolerancia és turizmus is beletartozik. Az eklektikus európai építészet (keveredik benne a koloniál, az art deco, a szecesszió, a neogótikus és a francia hatás) itt tényleg szép és gazdag a kulturális élet (300 aktív színházban, koncertek, tango stb) szeretik is emiatt a turisták.