5. nap
Van még jó pár sziget amit nem láttam, így kirándulok Fogo-ra. Szokásos családias, 1 órás repülés, igaz a vége annyira rázós, hogy kirepül a fényképezőgép a kezemből. A reptér olyan pici, hogy a harmadik kisrepülőnek már nincs hova parkolni…
Az egész Fogo sziget egy bazi nagy vulkán, 2829 m magas a tengerszint felett. De alatta is van még pár ezer méter. 1460-ban fedezték fel, és először São Filipe-nek hívták. Mivel a vulkanikus talaj termékeny gyorsan belakták. A vulkán annyira aktív volt, hogy vagy 200 évig egyfolytában működött, jó messzire látszott, így a hajósok ez alapján tájékozódtak. Át is nevezték Fogónak, ami tüzet jelent portugálul. A kráter 10x7 km-es (ezen belül még van 22 kis kráter) és mivel a helyieknek bejön az adrenalin persze benne laknak. Utoljára 1995-ben tört ki, 5 km magasra lőve a hamut, 4-5 méteres láva gombócokat meg vagy 500m körzetben szórva szét. A láva szökőkút elérte 400 méteres magasságot. Úgy becsülik, hogy 4-8,5 millió köbméter cuccot lőtt ki per nap. A lávafolyam 4 km hosszú és 600 méter széles volt, 1026 C fokosnak mérték és az elöntött falvakban a házak tetejéig ért. Állítólag még mai napig is pár fokkal magasabb a hőmérséklete, mint a környezeté. A helyiek persze néhány hónap múlva visszaköltöztek, újjá építették az utat, művelik tovább a földeket. No stress.
Miután megnéztük São Filipe városát, ahol helyes portugál koloniális házacskák, pici múzeum és jóféle afrikai piac van, felbuszoztunk a kráterbe lávát nézni. Volt mit. A vulkánt szerintem a Kis Herceg gondozza, mert hasonlít és eléggé rendben van tartva.. Sétálgattunk a láván, nézegettük a kilőtt brutál darabokat.. Szóval a látvány elképesztő. Aztán ettünk ebédet a kráter egyik falujában, természetesen cachupa-t, a helyi szegényember kajáját, ami borsó, kukorica, krumpli stb valami hússal vagy kolbásszal összekeverve. A helyi bor fura ízű, de tulajdonképpen finom. Aztán némi késéssel – no stress – hazarepkedtünk.
Este St Patrick, kénytelenek voltunk egy kis zöld sört meg bort inni a TamTam-ban.
6. nap
Eltúráztunk a nagy homok dűnékhez, megnéztük a reggeli halpiacot a mólon, a szörfösöket Angulo-nál, sétálunk, napoztunk… Még találkoztam A-val a főtéren, ettünk egy utolsó tengeri herkentyű vacsorát, és ha már élő koncert volt a BluBárban ittunk és táncoltunk..
7. nap
Persze késve, de hazaindultunk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.