Angola 1. rész

1. nap

Szerettem volna egyszer relax állapotban elindulni.. nem sikerült. Volt minden, jogi esetek, utazás szervezés, meztelen csiga irtás, de már az is minőségi ugrás, hogy a céges meeting/email dömping kimaradt.

A reggel 3-kor indulás szűk 3 óra alvással azért nem esett jól, de elég probléma mentesen ment a brüsszeli átszállás, és az afrikai terminálon, ahogy szokott a tolakodó feketék között megjött a feeling is, megyek vörös földet nézni. Aztán jött a nyomorgás, mert sok hely nincs a Brussels Airlines hosszútávú gépein sem. A járat még ilyen távon is fapados, nincs pokróc, párna, só, bors, tömény ital, csak 4 WC az egész gépre stb. Laza 8 óra a repülési idő Angoláig, de részben legalább aludtam, meg ismerkedtem a mellettem ülő Amerikában élő angolai fiúval (természetesen megadta a telefonszámát), aki Ohio óta repül és kocsikkal dílerkedik.

Alig 20-25 ember szállt le a gépről Luandában (a többi ment tovább DRC Kongó), és rekord gyorsasággal jutottunk be az országba, kb. 10 perc és már csomagokkal vártuk a fuvart. Ehhez azért kellett az is, hogy előre csináltattunk vízumot, ehhez BTW fél órás interjút kellett lenyomni a cuki öltönyös, de angolul alig beszélő konzullal a budapesti követségen (a volt cucialista országoknak van ilyen, mármint követség, cuki konzulban nem vagyok biztos).

Angolába amúgy 2020-ban jöttem volna, benne volt a 26 törölt repjegyemben, szóval pár évig szerveztem. Végül költség hatékonysági okokból részben egyéni, részben csoport túra lesz - a sok kőolaj és gyémánt, viszont kevés turista eredménye, hogy rohadt drága az ország. A fővárosban 100 $ alatt per éjszaka gyakorlatilag nincs szállás, ha mégis találsz lsd később.

Erre az útra Miradonna Gabi csatlakozott be hozzám, és jön Rob, aki egy szintén Afrika mániás amerikai világ utazó, a Covid áldozat Gabon-Egyenlítői Guinea túrára mentem volna vele, és azóta is napi kapcsolatban vagyunk.

Mi előbb érkeztünk pár nappal, hát nem keveset szenvedtem míg ezekre a napokra leszerveztem a programot, szállást, fixert stb, főleg hogy az átlagos email/whatsapp válaszolási idő 3 hét vagy soha.

Szóval gyanúsan gyorsan bejutottunk, jött a fixer által szerzett fuvar, irány SIM kártyát venni. Na innentől indult a komoly lejt menet, mert eddig gyanúsan sima volt minden. A SIM kártya lelőhely egy Európa bármely fővárosában megállná a helyét pláza, de a sorban állás több mint egy óra, jó közben szereztünk ATM-ből helyi kwanzát.

Két hotel is foglaltam, de végül Robbal azt beszéltem, hogy megyünk a túra által használt, szarabb, de olcsóbb hotelbe. A másikat elmondtam. Kár volt.

A szálloda – Ritz Capital – közölte hogy bár lefoglaltam és kifizettem a szobát május 15.én a hotels.com-on és erről van papírom, nem adnak szobát.. Mert a hotel állítólag május 19.én felbontotta a szerződést az összes hotelsbed platformmal. Látják, hogy fizettem, de nem adnak szobát pedig van üres. Na itt elfajultak a dolgok, volt minden manager, random vendégek tolmácsként, kiabálás, nagy főnök, végül a rendőrök és a fixer – de szóba a 4-5 órányi küzdés után sem lett. A hotels.com-nak nincs emergency telefonszáma, emailre nem válaszolnak stb.. Közben titokban fotóztuk az eseményeket, rendőröstől, belső e-mailestől, ahogy kell. Ami durva, megnéztem a hotel szobái még mindig foglalhatók a hotels.com-on, nem vette le a szálloda az időpontokat. TIA

Végül kiderült egy vendég nem érkezett meg az Art House Hotelbe, ahol a fixer Slovio recepciós, úgyh átmenekített minket oda. Lealkudva 90 $ / éjszaka.  Így hajnali 1-re lett ágyunk és kaptunk a túlélés érdekében 2 sört.

Tényleg életmentő lett, hogy az egyéni túrák szervezése közben rábukkantam Sloviora, és Gabi felvette vele a kapcsolatot a reptéri fuvar miatt.. Nem vicces hulla fáradtan, összes cuccal ott állni szállás nélkül egy extrém rossz közbiztonságáról híres afrikai városban éjfélkor.

2. nap

Most fájt, de próbáltam korán kelni és intézni a refund-ot a hotels.com-mal. Itt is csak az működött, mint az airfrancnál, hogy a facebook-on kiposztoltam a befotózott szállodai levelet, a kitakart arcú rendőröket stb. Rögtön jelentkezett Sunshine, a chat bot, hogy miben segíthet.

Kis késéssel, de elindultunk a túrázni a Slovio által szervezett sofőrrel. Luanda bazi nagy és extrém szélsőséges, van minden az üveg iroda paloták, modern toronyházak, 5 csillagos csilli-villi hotelek, elegáns plázák mindez a kőolajnak és a gyémántnak köszönhetően. A skála másik végén brutál bádog nyomornegyedek, a többi meg a tipikus kissé lepukkant afrikai nagyváros kifejezett szocreál beütéssel és fojtogató szmoggal. Útközben Lopez félreállt venni grill kukoricát, de gyors voltam és megszereztem 2 csövet, imádom, ugyh kellett egy újabb adagot szerezni neki.

A hajóroncsos bícs északra van a várostól és a kikötőben elhalálozott nagy hajók temetője. Sok kisebb nagyobb rozsdás roncs van a vízben, de nem olyan látványosak, mint a namíbiai Sceleton Coast-on, itt folyamatosan bontják a helyiek lángvágóval meg amivel tudják, mert nem segítik a halászatot és a vasat el lehet adni. Sétáltunk vagy 2 km fel le a parton közben megnéztük, hogy válogatják a nők a halakat, barátkoztunk a tini lányokkal.

A másik látványosság pont a város túl oldalán és nem is annyira közel egy kilátóhely Miradouro da Luna, ahonnan az óceánt meg vörös erodálódott sziklafalat látni. Kicsit tényleg holdbéli táj, nagy fa fényképkerettel a szelfi függőknek. Olyan dugó volt, hogy mire odaértünk ránk sötétedett, de pár fotó még belefért.

Estére Slovio javasolt éttermet az óceán parton – Malibu, 600 méterre a szállodától. Az Ilha-n lakunk, ami egy 8 km hosszú homok nyúlvány, tele éttermekkel, bárokkal a parton bulizó, sportoló helyiekkel.  Sokat elmond a közbiztonságról, hogy ragaszkodtak hozzá a hogy az ügyeletes recepciós elvigyen kocsival. Az árakról meg az, hogy egy magyar szinten átlagos étteremben szuper sült hal meg a Mateus rozé 40.000 kwanza volt, 24ezer forint. De megérdemeltük.

 3. nap

Hajnalban Rob írt, hogy JFK-ről felszállás után félórával madárral ütköztek, lángolt a hajtómű, vissza kellett fordulniuk New Yorkba. A whatsapp üzenetből arra következtettem, hogy épségben landoltak, de hogy eléri -e a túrát??

Közben folyamatosan azt lestük napok óta van-e Suhajda Szilárdról hír.

Nem volt egyszerű a Kissama nemzeti parkba egy napos túrát leszervezni, 5-6 céggel leveleztem míg lett egy kifizethető, aki válaszolt is. Reggel értünk jöttek és elfurikáztak a 3-4 órára levő parkig. Elkövettem azt a hibát, hogy a sofőr mellé előre ültem – vmi vallási fanatikus lehet, mert végig egyházi rádióműsort, szent énekeket és imákat kellett hallgatnom portugálul. Visszafelé is.

A park látogató központjában régebben aludni is lehetett, mostanra karbantartás hiányában rendesen lepukkant a hely, de még nem helyrehozhatatlanul. A parkban járművet cseréltünk szafarizni egy rozsdás nagy teherautóval lehet.

Angola összes vadállatát megették a polgárháború alatt, ami van, azt a környező országokból telepítették vissza repülővel. A macskák biztos drágák vagy kicsi a raktárkészlet, mert sajnos oroszlánt meg leopárdot nem hoztak. Láttunk zebrákat, gnúkat, antilopokat meg pár madarat, majmot. Elefántot meg zsiráfot nem találtunk pedig van, de hatalmas hosszú kaktuszokat és baobab fákat igen.

Ebédelni a Kwanza folyón mentünk csónakkal egy ponton étterembe a vízen, és meglepő módon halat kaptunk.. de adtak hozzá pálmaolajas babos cuccot, sült ipari banánt meg yam gyökeret. Szuper hangulatos volt a hely, tele helyi családokkal, mellettünk szülinap rózsaszín tortával.

Itt lett térerő és kiderült, hogy Szilárdot nem keresik tovább :-( rettenet szomorúság, annyira jó ember volt. Ő az 5-ik a JUF-os előadói közösségből, akit elveszítettünk 1-2 éven belül.

Rob is írt, hogy törölnie kellett a túrát, mert a TAP b…ott átfoglalni, egy új jegy meg 4000 $ lett volna. Ah ezt is nagyon sajnálom, de legalább jól van. Sok munka van egy ilyen út leszervezésében, most még több lesz amíg a pénzt visszaszerzi TAP, biztosító stb., nem irigylem. (Mondjuk, ha a holnapi belföldi járat leesik velünk, akkor ő lesz a szerencsés, aki lemaradt)

Így megy ez.

Visszafele ezzel a csapattal is megálltunk a miradouronál, de most elkaptuk a naplementét. És összetalálkoztunk Lopezzel a tegnapi sofőrrel és Slovioval.. Az Art House-ba viszont olyan későn értünk hogy nem kaptunk vacsorát, csak egy kis sört, de legalább utol értem magam, jogi esetek, hotels.com, blog írás stb.