7. – 8. nap
Maunból egy jó hosszú utazás következett a Tökkel.. át a Kalahári sivatagon. Később aztán az út két oldalán ősi, kiszáradt sós tómedret látni (Makgadikgadi pan), simán holdbéli táj (Top Gear 2007). Meg hihetetlen mennyiségű szamarat. De tényleg minden 100 méterre átlag legalább egy szamár jut..gazdával vagy gazda nélkül, de sétafikálnak mindenhol… Állami program keretében kapják a farmerek ingyen és ötösével a szamarakat, aztán ezek jól elszaporodnak és jönnek-mennek az úton, te meg kerülgeted őket, mondhatni ez a természetes forgalomlassító. Ezen a szakaszon már megjelentek az út melletti elefántveszély táblák… vicces, egész addig amíg hmmm meg nem láttam, hogy tényleg van elefánt az úton. Sétál.
Chobe folyó, nemzeti park. Sátorverés a kempingben, aztán irány a folyó, hajókirándulás naplementével és állatokkal. Sajnos a hajón is volt pár…nagyon részeg és hangos kenguru. A hajóra mindenki vihet magával innivalót, nos kedves útitársaim az egész nagy hűtőládát felhozták, és kiitták. Szerencsére azért minden állatot nem sikerült elriasztaniuk (bár dolgoztak rajta keményen) így láttunk vizilovat, krokodilt, varacskosmalacot, mindenféle antilopot, bivalyokat stb…
Másnap hajnali vadles, már annak aki nem másnapos és fel tud kelni reggel 4kor. Így utólag ez volt legszebb nemzeti park és legjobb vadles, a folyó miatt rengeteg állat, baobab fák.. Mindjárt kezdetnek egy hiéna család, aztán oroszlán anyuka két kamasszal vadászik a reggeli antilopra, kudu, varacskosdisznó, különféle antilopok, zsiráf, elefánt, zebra stb… szóval itt 2-3 óra alatt gyakorlatilag mindent láttunk…
Napközben pihi, mi be a városba, Bennel kávézni és sörözni egy gyönyörű folyóparti teraszon.
Este újabb vadlesre indulunk, most már teljes létszámban, és ha nem is annyival mint reggel, de még mindig jó sok állattal találkozunk. Aztán bozót kemping egy hatalmas fa alatt.. Este iszogatás a tábortűznél, ahol mint utóbb kiderült a sátortársam (Mieke) kicsit jobban belehúzott ..ezért aztán hajnalban arra ébredtem, hogy sikoltozik mellettem a sátorban. Klassz. Próbálom felébreszteni, mielőtt összeszalad a csapat, de olyan rémálma van, hogy előbb rám ugrik (na itt bennem is felmerült egy jó kis sikítás), csak aztán ébred fel.. Rávettem egy kis éjszakai busibusira, adunk az adrenalinnak, hátha megnyugszik hehe.. visszafekszünk, na erre nem elindulnak az oroszlánok vadászni.. félelmetes üvöltések, dobogó paták, antilopok menekülnek.. hát Mieke nem lett nyugodtabb így aztán én se aludtam.
Másnap újra át a parkon, irány Vic Falls.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.