Moldova - Transznisztria

Európai utazásokról ritkán, vagyis csak akkor írok, ha utazós és nem turistás a hely.. Csernobilt azóta belepte a háborús radioaktív por, Albániát pedig a turisták. Edinával az utóbbiban utaztunk együtt utoljára, akkor még olcsó volt, rossz utakkal, kevés nyaralóval.  Nem tudom Moldova valaha is felkerül a turista térképre, de a WizzAir gépen rajtunk kívül kb. 4 magyar volt beleértve a pilótát, a többség orosz/ukrán vonalon mozgott (érdekesség – gyakorlatilag mindenki kis hátzsákkal utazott, zero bőrönd, így a pink fapados le se sz..ta a kézipoggyászok méretét, pedig üres ülés nem volt a járaton). 

Már akkor tudtam, hogy nekem be fog jönni a hely, amikor kiderült a reptérről a városba a van tömegközlekedés – kék fehér csíkos retro troli. Bár Moldova csak kb. 1/3 Magyarország, azért mi béreltünk a vidékre eljutás kedvéért egy dodzsemet (Kia Picanto), ezt felvettük a reptéren a Sixt-nél. Travellinának köszi az infot (meg az ebédet Pesten a pakisztáni ZAIQA étteremben, zseniális volt) – mert nem mindegyik cég enged a bérautóval átmenni Transnisztriába, a Sixtnél 20 €-ért lepapirozta a srác, hogy átvihessük az autót. Már a kisinyovi szállásig eljutva éreztem, hogy a vezetés nem lesz unalmas és felesleges elkezdeni számolni a kátyúkat..

Másnap aztán nekifogtunk Kisinyovot megnézni. Engem Odesszára emlékeztet, a régi házak max 1-2 szintesek, színesek, szépek, de többnyire lepukkantak. Van olyan is amelyiknek az egyik fele romos, szétrohadt, de gyönyörű fa ablakokkal, a másik felét megvette és tip-top felújította vmi cég. Ha magasház a belvárosban az szovjet lakótelep (némelyik modernista design-nal), a külvárosban modern lakópark. Van bőven szocialista brutalista építészet, szép ortodox templomok és nagy, rendezett parkok.  A Saint Theodora of Sihla templomban keresztelő volt, a Nativity katedrálisban esküvő. A katedrális parkjának szélén van a diadalív órával, szemben a szocreal kormány épület, a parkban ingyenes és tiszta toi-toi-ok WC-k és virágpiac. Megnéztük az ethnográfiai múzeumot egy pseudo mór stílusú villában, szép az épület, de egy felújítás erre is ráférne. A kiállítás nem extra, főleg mert kulturálisan nem áll messze tőlünk, de mamutok jók meg az udvaron papírdobozba mászó kitömött róka is. Innen lesétáltunk a tópartra, megkerestük a Kis Herceget a gondosan rendbe szedett bolygóján. Láttunk szocialista mozaikokat, víztornyot és közben igyekeztünk nem bekerülni a balesetire, mert normális járdát csak nyomokban találni. A városban egyébként több OTP van, mint gyorsétterem (1 mekit találtunk) és rengeteg a kóbor kutya. Macsek is van, a kedvencem Sushi, a hotelünkhöz közel egy seafood bolt előtt lakik, fekete szmokingos hosszú szőrű és nagyon kedves.  

Estére leszerveztem egy bortúrát Cricova-ba (https://winetours.md/eng/full-day-wine-tours) így jóval olcsóbb, mint a szokásos getyourguide vagy viator verzió. Ez csak a második legnagyobb pince itt a 120 km-vel (a Mileștii Mici 200 km) így a szocialista szellem vasútján vittek körbe. A vonaton a második kocsi elején ültünk bizarr módon végig az első kocsi utolsó sorában menetiránynak háttal ülő szlovák pasikat néztük, ők meg minket, ugyh sokat röhögtünk, jó fejek voltak.

Az üreg a 15 század óta létezik, mióta a mészkövet elkezdték bányászni Kisinyov építéséhez, az 50es években a szovjet alkoholisták ellátására alakították át pince rendszerré.. (gyanús h gyerekkoromban apám vmi borászati dologban settenkedett itt, azért jártunk erre anno). Több km hordó és hatalmas szürkére festett tartályok, mozi, kostoló termek, 1 millió palackos trezor van a föld alatt 100-150 méter mélyen. A legöregebb bor (Jerusalem of Easter) és becherovka (Jan Becher) 1902-es, Gagarintól Putyinig sokan buliztak itt. Manapság főleg Kazahsztánba és Romániába adnak el és rámentek a pezsgőgyártásra, ebből csak 8 km van. A bor meg pezsgő iható az 5 tételes kostoló alapján, de nem egy kézműves natúr bor kategória a Somlóról..

Vacsira a szállás melletti közértben vettünk reszelt répa salátát, a felirat szerint koreai stílus, ezt megerősíteni nem tudom, de finom. Amúgy vicces árak vannak (1 moldovai lej kb 20 Ft), főleg az alapanyagok olcsók, pár nyugati cucc itt is, annyi mint otthon.

Másnap elindultunk Transznisztriába a dodzsemmel, Tiraszpol kb 70-80 km de az utak állapota és a határ miatt kb. 2 óra odajutni. Az utakról annyit, hogy sose lehet tudni hány sáv van mert nincs felfestve, de biztosan mindig eggyel többet használnak. Az aszfaltot a régi szovjet betonlapokra tették, de ez utóbbi már csak foltokban létezik, viszont vannak benne zöld fűcsíkok. A sebesség korlátozó táblák teljesen random használata jellemző (90-30-70-50-30-90 2 km belül) de legalább be van kamerázva. A Dnyeszteren Túli Köztársaságba csak útlevéllel lehet bejutni, elkérték a kocsi engedélyt is és 5 eurot az út használatra. Mivel az ember évtizedeket megy vissza az időben mindenképp megéri. Moldovában amúgy rohadt drága a magyar roaming, de még maradt pár GB az Airalo e-SIMen Dél-Amerika után, ugyh azt használtam, de Tranznisztriában ez sem működött, ugyh offline navigációval nyomtuk.

Tiraszpolban ügyesen leparkoltam, megkerestük Lenint meg Gagarint, váltottunk bankban rubelt (kártyás fizetés nagyon limitált), megcsodáltuk a perzsaszőnyeggel borított Ladát és a parkban a kerti törpéket. Bementünk a Nativity katedrálisba, persze esküvő volt. Mellette van egy nagy piac, hatalmas területen árulják a termelők a zöldséget, gyümölcsöt, a fedett részen friss sajt, tejföl, túró stb. Kb. 1000 Ft-ért vettünk egy hatalmas sajtot és 100 Ft-ért két nagy fürt szőlőt vacsira. A parkon át kimentünk a Dnyeszter partra, megnéztük a régi T34es tankot a kápolna mellett, a dicsőség emlékművet éppen mosták, találtunk egész alakos Lenint is a kormány épület előtt.

Dnyeszter Menti Köztársaságot 1990 szept 2.-án kikiáltották ki Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként a moldovai az erős román irányultság miatt, amit az orosz és ukrán kisebbség nem annyira akart. A szovjetek annyi fegyvert hagytak ott, hogy némi orosz katonai segítséggel 1992-re rákényszerítették a Moldovát hogy mondjon le bárminemű beleszólási jogáról – de önálló országként se Moldova se az Oroszok nem ismerik el.

Ebédelni megkerestük a CCCP kávézót, mert még nem volt elég Leninből (wifi kód: BackinUSSR) és nagyon finom borscs levest ettünk, adtak hozzá erős paprikát, tejfölt és vodkát. Ez utóbbit elcsomagoltuk mert a kátyúkat józanul is fárasztó kerülgetni. Két leves 2000 Ft. 

Hazafelé még bementünk Kisinyov szélén a pici Village Museum-ba (magyarul skanzen), praktikusan egy fatemplom az egész, az viszont lenyűgöző. Ez Moldovában a legrégebbi egyházi műemlékének, amelyet Hirișeni faluból hoztak át szétszerelve az egészet. 1642-ben épült eredetileg és a magassága eléri a 27 métert. Persze egymást érték az esküvők benne, így sajnos belül épp csak láttunk valamit.

A következő program a híres Orcheiul Vechi kolostor volt, ez 55-60 km, 1,5 óra. Itt összesen vagy 350 barlang van a kanyargó folyó felett a sziklákba vésve. A belépő ide is, mint mindenhova vicces pénz (10 lej = 200 Ft). A külső parkolóból pár perc séta a sziklák tetején kolostor, itt most kivételesen nem volt esküvő, ugyh rendesen meg tudtuk nézni. A harangtorony alatt van az egyik szikla templom, a sziklára ki lehet menni és papírra írt kívánságokat tenni a repedésekbe, miközben a pópa kukorica csutkával füstöl.. A kolostor alatti falun (Butuceni) is megéri átsétálni, kékre festett faragott tornácos házak, kutak és egy Eco-Resortnak becézett falusi szállás kecskékkel és egy pincényi kompóttal. Ez itt gyümölcsökkel, hatalmas befőttesüvegekben eltett ital. Nyilván beültünk enni, rendes helyi káposztás borscs levest meg placinta-t, ez kerek leveles tészta, amit túróval, almával, vagy krumplival töltenek, mi most a sütőtökös édes verziót kóstoltuk meg. Az utcán egy nénitől meg vettünk olajban sült fánkot nehogy fogyni kezdjünk.

Hezitáltunk elinduljunk-e északra további kolostorokat felfedezni, de megnézve a navigációt ez újabb 3-4 óra lett volna a kocsiban, ugyh inkább visszamentünk Kisinyovba sétálni. Ha több időnk van, érdemes lett volna megaludni vidéken és felderíteni a többi látnivalót, egy hétre való néznivaló simán van (Tipova, Saharna, Curchi kolostor, Soroca vár vagy Gagauzia stb.).

Kisinyovban aztán végig jártuk a nagy piacot, még délután is volt élet, a görögdinnye kg-ja 70 Ft, szőlő, szilva 100 Ft, a legdrágább a citrom volt 1000 Ft/kg, de amúgy mindent is lehet kapni. A fő sugárúton besétáltunk a belvárosba, tettünk egy kört, de nem volt műsor a kormány épület előtti színpadon. Bánatunkban beültünk enni a La Placinte nevű helyi kicsit gyorsétterem feelingű helyre. Egy dióval töltött padlizsán, szoljanka leves és egy zseniális réteges diós süti nem volt 4500 Ft és ketten jól laktunk.

Utolsó délelőtt még sétáltunk egyet egy lakótelepen át, megnéztünk egy helyi plázát és mellette megtaláltuk az irtózat méretű vasárnapi bolhapiacot.  A vonatállomás, A fájdalom vonata (emlékmű a sztálini elnyomás áldozatainak emlékére) és a környékbeli utcák mind tele voltak árusokkal – mindent is lehet kapni: vasalt nadrág, mosópor, ütve fúró, fedő lábas nélkül, vízipipa, körömcipő.

Egy rövid zuhany után (itt is 35 fok volt) indultunk a repülőtérre, tankoltunk (benzin 450 Ft) aztán a reptéri dugóban próbáltuk kitalálni, hogy a feltúrt érkezési részen hova tesszük az autót amíg a Sixt-es átveszi. Szerencsére egy rendőr segített, és nemes egyszerűséggel beparkolt minket a megállni tilosba.  A repülőtér modern és picike, egy büfével ugyh kell egy 30-40 perc amíg az ember sörhöz jut, hogy legyen mivel bevenni a Deadalont..

Moldova meg Transznisztria szelfi és Insta függőknek nem való, de elég érdekes és olcsó desztináció, akár egy hosszúhétvégére is, bár az utak állapota miatt kell egy hét míg az ember rendesen körbejárja. Az orosz tudás viszont mindenképp előnyös, pár szóval is jól boldogultunk, imádom amikor kiabálnak девочка, девочка. Gazdaságilag mezőgazdasági ország, dimbes-dombos a táj magas hegyek nélkül, de minden megterem, gyönyörűek és olcsók a gyümölcsök, zöldségek. Iparuk nem nagyon van mióta a Szovjetunió kiköltözött, úgyhogy gazdaságilag azért nem állnak túl jól, de ez az embereken nem látszik.

A terület amúgy sok 10ezer éve lakott, volt itt mindenki az ókori dákok, rómaiak, bizánciak, éltek lengyel, magyar, litván uralkodók alatt. Megszállták a tatárok, oszmánok, jött az orosz birodalom, aztán a köztársaság, a románia része lett, aztán a szovjetek majd megint románia, megint a szovjetek, nem lehet egyszerű a történelem érettségi. Reméljük, nem ők lesznek a következők, akikre Putyin rámozdul.