11. nap
Chitwan Nemzeti Park - ez is világörökség. Majdnem 1000 km2, szálafa erdő, elefántfű, mocsár ahol mindenféle állat él - szarvasok, majmok, vaddisznó, lajhár medve, egyszarvú orrszarvú, elefántok, és persze tigrisek.. Sajnos a maoista felkelés alatt sok elpusztult belőlük. Ha csak rövididőre is, de megint sikerült egy újabb állatfajjal is találkoznom itt - igen, a részeg kenguruk itt is megjelentek..
A Gecko' különböző túrái itt futottak össze (mindig van egy közös pont ahol egyik túráról a másikra át lehet szállni), így együtt töltöttük a napot 2 másik kizárólag (részeg és nagyon hangos) ausztrálokból álló csapattal. Még jobban értékeltem a két utitársamat...
Dzsungel túra elefánt háton. Reggel korán ki az elefánt állomásra, kerestem egy szimpatikus fánit, szépen felültünk rá 4en és elindultunk. Utóbb kiderült jól választottam mert a mahut (aki az elefánt gondozója, trénere, vezetője stb) hamar ráérzett hogy mi tényleg szeretnénk állatokat látni, úgyhogy leakadtunk a hangoskodó többiekról, és külön csatangoltunk az erdőben.. Jó szeme volt mert elég sok szarvast látunk, pöttyöset és az ugatós fajtájut is, majmokat, orrszarvút meg sambart.
Utána nyilván segítettünk megfürdetni az elefántot, de mi sem úsztuk meg szárazon :-)
Délután még elmentünk a folyón kenuban evezgetni, de állatokat nem igen láttunk (már a részeg kengurukon kívül), pedig elvileg 2 féle krokodil is lakik errefelé.
Aztán még megnéztük az elefánt telepet, ahol az orrmányosokat szaporítják.. (vannak szerelem gyerekek is, mert a vad hímek párzási időszakban rendszeresen bejárnak csajozni) Hát mit mondjak a 2 hónapos bébi elefánt simogatása nem mindennapi élmény.
Este búcsúvacsi mert Guy egy másik csapattal India felé folytatja..
12. nap
Vissza Kathmandu-ba, egész nap kanyargás a szerpentínen.
Délután elnézünk a Garden of Dreams nevű helyre, ami ausztria által szponzorálva lett helyre állítva, gyönyörű keretek és pavilonok, szökőkutak..alkalmas hogy az ember kipihenjen egy egész napos buszutat, de az hogy vínersnicli és zachertorta van az étlapon, az még nekem is erős...
Este újabb búcsú vacsi mert a túra hivatalosan most ér végett, bár mi még Zuleikával maradunk szobatársak a következő napokra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.