Ghana 3. rész

7. nap

Mole-t elhagyva megálltunk az egyik út menti Gondja falunál, ahol fula népek laknak. Velük már Maliban találkoztam Mopti környékén, de mivel ők a legnagyobb vándorló Nyugat-Afrikai népcsoport, ez nem is meglepő. Vályog házak, gyerekek, kecskék… A falu olyan, mint a többi vidéken, áram nincs, a vizet az asszonyok a fejükön hordják a kútból. Az iskola egy árnyékoló alatt néhány pad, körben nád hogy még se legyen akkora a por. Ide hoztunk adományt, főleg olyan praktikus dolgokat, mint gyufa, kréta, meg a műanyag vizes palackjaink, ami nagy kincs errefelé.  Itt elsősorban földimogyoró termesztésből és állattenyésztésből élnek.

Aztán tovább északnak, az út mellett egy több helyen árulnak faszenet, ami állítólag jó biznisz, mert a ghánai háztartások 90%-a még mindig ezzel főz. Ehhez már gyorsan növő fákat ültetnek, akácot, teakfát, nem a természetes erdő irtásából nyernek alapanyagot.

Némi off road után érkezünk meg a következő faluhoz, Tongo totemista, animista, egyszóval ez már az a rész ahonnan a vudu származott :-)  Hatalmas randomszerűen eldobált kavicsos táj, kedvenc baobab fákkal. Először megyünk a Főnökhöz engedélyt kérni a látogatásra, aki kegyesen elbeszélget velünk a párnáin ülve, ami azt jelenti, hogy ő közvetlenül nem beszél hozzánk, hanem valaki tovább adja amit mondani akar, szerencsére az illető tud angolul, úgyhogy egyben ő a tolmács is. A Főnöknek 19 felesége, és több mint 100 gyereke van, a legfiatalabb 1 hónapos. Ezután körbenézhetünk náluk :-)  Az iskola eddig egy sziklabarlangban volt, újabban kaptak adományként egy rendes épületet. A Főnök háza emeletes, a többi vályogból, kívül-belül simított lapos tetejű házikó, köztük sikátor. Külön pici tér van, ahol az áldozatokat mutatják be az Szellemeknek, csomó toll, meg koponya, vérnyomok van a sírokon meg a szentélyeken. A legfőbb szentély szamár és tehén koponyákkal díszített. Gyakorlatilag bármilyen döntés meghozatala, vagy betegség esetén mindig a szellemek segítségét kérik, ha megjön a segítség, akkor az előzőleg beajánlott áldozatot leölik a szellemeknek. Ez a tyúktól felfelé bármi lehet (de mondjuk a tolla se mindegy, ha feketét ígértél feketét kell adni), az ember áldozatról már leszoktak, de régen az is ment.

A domb tetején van a templom ahol a pap őrzi a legfőbb szentélyt, azt már csak félmeztelenül, hason csúszva, térden kúszva lehet megközelíteni. Tiszteletünkre egy csirkét áldoznak fent (sima barnát) de erről lemaradtam, mert az egyik útitárs a karomba ájult, úgyhogy szentély helyett elsősegély a program részemről. Tény, hogy még melegebb lett, mint az elmúlt napokban, és itt valahogy nem fúj a harmattan (a sivatagi szél, a Szahara felől ami a szaharai homokot port hozza és elhomályosítja az eget) úgyhogy nagyon erős a nap.

Este alvás Bolgatangában, ami már egész a Burkina-Faso-i határon van, kb 900 km-t jöttünk Accrától északra légvonalban (a valóságban a sok kitérővel persze többet). A meglepő az, hogy a hotel talán az eddigi legjobb és egy hét után van wifi vauuuu

8. nap

Gurunsi falvakba látogatunk, ahol az építészet és a házak díszítése érdekes. Mivel ezen a vidéken mind a vadállatokkal mind a rabszolga kereskedőkkel (az Ashantik és más birodalmak is gyűjtöttek rabszolgát, már jóval az előtt, hogy a fehér ember megjelent) szemben védekezni kellett, minden tanya egy kis erődítmény. Fallal körülvéve és vészhelyzetre egy olyan szobával, ami elég nagy a teljes családnak, de csak egy föld feletti pici lyukon lehet bebújni.. Ha kellett ide bújtak el veszély esetén, és ha jött az ellenség és bedugta a fejét a lyukon, azt ügyesen fejbe vágták vagy lenyakazták.

A vályog házakat a nők kívül belül általában non-figuratív mintával, vagy állat motívumokkal díszítik, piros-fehér-fekete vagy kék-fehér színekkel.

Aztán néztünk „szelíd” és szent krokodilokat, amik kb. 2 méteresek és meg lehet fogni a farkukat, sőt annál fogja pakolni is lehet őket ide-oda (ellestem a  technikát, ki tudja még lehet szükségem lesz rá :-) ). Jutalmul élő csirkét kapnak, amit egy nagy csattanással tüntetnek el, egyben tollastul mindenestül… brrrrr.

Megyünk még rabszolga piacot, illetve a maradványait nézni, ez is érdekes, de leginkább a helyi guide miatt élvezhető aki nagyon személetesen meséli el és mutatja be hogyan is ment akkoriban a rabszolga biznisz. Gyakorlatilag ilyen piacokról vitték a tengerpartra és rakták hajóra a szerencsétleneket. Zenéltek is nekünk az öregek, sziklákon kisebb kövekkel, jól szól.

Ezután a többiek a bolgatongai piacra mennek, mi a szobatársammal kalandozni indultunk, megkeresni a helyi árvaházat. Ennek a szervezetnek (Afrokid) gyűjtött még pénzt Angliában a lakótársam, illetve hozott most ajándékot a Főnéninek. Egy útmelletti plakátról tudjuk a telefonszámot, így nemsoká a címet is és egy helyi taxissal (aki ultra jófej, mindenkinek büszkén mutogatja a városban, hogy kik ülnek a kocsijában :-) ) elmegyünk. Nagyon rendes tiszta helyük van gyerekeknek, akik 142 vannak és éppen a vacsorát kapták. Úgy tűnik vannak alapítványok ahol nem lopják el a gyerekeknek szánt pénzt! (nem úgy, mint nálunk, a rákos meg az étkeztetős, aminél kevés aljább dolgot tudok elképzelni :-( ) A Főnéni is nagyon örül az ajándéknak az angol látogatónak, én meg mint az esemény sajtófotósa megörökítem a történéseket :-)

 9. nap

 Hosszú buszútra indulunk, a Burkina-Faso-i határtól (a telefonom át is jutott valahogy, emrt kapott sms-t hogy Wellcome in Burkina Faso :-) ) végig a határmentén nyugatra, majd onnan délnek Wa-ig. Gyakorlatilag itt már nincs sehol aszfaltos vagy köves út, csak a vörös talajon, a kátyús keréknyomon toljuk egész nap, kb. minden és mindenki vörös porral borított mire megérkezünk.

 Egy érdekesebb megálló van, egy 1900 örül épült vályog katedrális Navrongo-ban, ami Gurunsi freskókkal díszített és a jó időzítésnek köszönhetően pont egy keresztelőre érkezünk :-)

Útközben piknik egy hatalmas mangófa alatt. Nagyjából eddig őrizgettem a hazai téliszalámit, ez a menü holland sajttal (ha már Amszterdamon át repültem).

Mondjuk helyi kajákkal már jól állok, szinte mindent megkóstoltam ami eddig szembejött: Red-Red ami a sült ipari banán (nagy főzőbanán, nekem bejön) babszósszal, Palava szósz, ami okra pörkölt, csípős fűszerekkel és valamilyen hússal, Banku ami megint csípős szósz hússal hozzá pedig erjesztett kukoricából csinált nagy párolt gombóc, a Fufu meg egy leves amiben kasszava gombócok vannak meg hús, földimogyoróból fűszeres leves, és a yam gyökérből chips a kedvencem – mindezeket pedig a jobb kezünkkel esszük :-)

10. nap

 Wa környékén levő Lobi falvakat látogatunk, az egyiket Buli-nak hívják :-D

A lobi-k mai napig híres vadászok és harcosok, a falvak lapos tetős vályogházakból - amiknek a tetején szárítják a gabonát - álló egymás mellé épült tanyák. Az egyik ilyennél lát vendégül minket a család. A Főnök 54 éves, 7 felesége van és 37 gyereke. Minden feleségnek van egy szoba-konyhája, tárolókkal és alvós szobával. Az egész egybe építve, komplett labirintus. Klasszikus agyag korsókban főznek, kézzel csépelnek, őrölnek mindent. Itt is menő a földimogyoró, de a Fekete-Volta víztározóinak és csatornáinak segítségével hatalmas zöldséges kertek is vannak. Természetesen ők is a szellemekben hisznek, fa totemeknek áldoznak, és a nők piercingként furcsa ékszereket raknak az ajkukba.

Persze a végén előkerülnek a dobok, és táncolnak nekünk a csajok, mi meg ittunk kölesből erjesztett szeszt a tökhéjakból, Buli van :-)

Délután elmentünk a helyi királyhoz (chief), aki vallási, törzsi és klánbeli hova tartozástól függetlenül Főnök az egész régióban. Az audencián térdelve kellett tapsolni mikor megjelent szépen hímzett ünneplőben, cipő le, lábak nem lehetnek keresztbe és a legjobb ruhánkat kellett felvenni. Kegyesen elbeszélgetett velünk, miután egyenként bemutatkoztunk, de természetesen nem szólt hozzánk közvetlenül (ez itt nem szokás), hanem általában leírta amit akart mondani, kérdezni, és az egyik tanácsadója (az összes öreg tanácsadó is ott volt persze) felolvasta, lefordította. Elég fura így beszélgetni… Aztán megnézhettük a vályog palotát, közben újabb alattvalókat fogadott, akik először vagy 20 percig énekeltek neki, aztán a közvetítők segítségével beszélgettek. Nyilván adtak ajándékot is, mert azt úgy illik.

Voltam a helyi piacon is, sajnos vasárnap este már nem voltak túl sokan, pedig nagyon érdekes helynek tűnt még így is, szert is tettem néhány fekete-volta öntözött paradicsomra a holnapi piknikhez.