Utazóblog

Örményország - Grúzia - Azerbajdzsán 4. rész

2014/07/23. - írta: Valis&Co.

Most már főleg csak az utóbbi..

15. nap

A Telavi családi szállás nagyon kellemes helynek bizonyult, különösen a házi bor, terasz kombináció jött be, de sajnos tovább kell állnunk.. Azért reggel még beugrunk a helyi piacra, ami színes, izgalmas és tele van érdekes arcokkal. És borgyárat is látunk, vagyis ez nem családi gazdaság, hanem üzem, de így is egy csomó érdekes dolgot tudunk meg. Az anyaghordón kívül az a szokás is eltér az európaibbtól, hogy a szőlőt rajta hagyják a héján úgy 1-6 hónapig, nem csak a levét erjesztik, hanem együtt az egészet. Évi 4 szüret, van olyan fajta, amit még kvázi zölden szednek júliusban és van, amit már aszúsodva november végén. Nyílván az üzem már csak kis részben csinálják az agyaghordós verziót, a többi a rozsdamentes hordókban készül, ezeknek egy része brutál szigetelt, mert hűtik mínusz fokra a bort, hogy leállítsák a forrását idő előtt, így természetes félszáraz, félédes cuccot kapnak (erre kérem, igény van, megy Oroszországba)

Még ebédelünk egy helyi családnál a fügefa alatt, aztán búcsúzkodás, mi indulunk a határra.

Ahol átvilágítanak, ízekre szednek, és lefényképeznek minket, nyilván az örmény pecsét miatt.. nem volt könnyű bejutni Azerbajdzsánba.

Egy Sheki nevű városig buszozunk, ahol tea, vacsora, aztán alvás egy olimpiai komplexnek nevezett kísértetvárosban.                                                            

Szóval Azerbajdzsán, ami területre és lakosságra. mint Magyarország. Vannak magas hegyek sípályával, sivatag iszap vulkánnal, a hőmérséklet kb. -33 és +46 között, nekünk árnyékban +38 fok. Mindezt egy muszlim országban, ramadánkor, szerencsére mi ihatunk…

Itt is laktak már a kőkorban is, de egy biztos a kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I.sz. 4 században tértek át a kereszténységre, és úgy is maradtak a 8. sz. iszlámhódításig. Maga Albánia független volt a 9. sz-ig, de aztán a török (turkic) népek kiszorították az albánokat. Volt kalifátus, meg jöttek mentek a dinasztiák, volt nekik Timur is, utána két független államra szakadtak. Aztán meg a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák kergették el, akik megkísérelték a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban. A szafávidák összeomlása után több független kánság alakult ki, majd folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. Ebben az időben az oroszok támogatták a keresztények betelepülését, később persze ebből lett konfliktus bőven. Az olaj cirkusz egyébként innen indult, Azerbajdzsán volt az első olaj nagyhatalom (első oil boom Bakuban 1870-1910 körül). És aztán jött nekik is a Szovjetunió.

És ez egyben össze is függ a Nagorno-Karabakh régió konfliktusával, ami az örményekkel a háborúskodás tárgya.

Ha a mai azeri ideológiát hallgatjuk, ez mindig is azeri terület volt és a keresztény templomokat az ő őseik az albánok építették.  Az örményeket meg csak Sztálin telepítette be – gyönyörű példája a hogyan írjuk át a történelmet, hogy igazoljunk dolgokat.

Először is az azeri egy külön nép, semmi közük az albánokhoz (akiknek törzsei ma is élnek Azerbajdzsánban, mint etnikai kisebbség, szőkék, magasak és kék szeműek vauu)

Másodszor Nagorno-Karabakh területén már az i.e. 4 században örmények éltek. Itt alapították az első örmény iskolát az 5. században. A középkorban a perzsa kontrol alatt 5 örmény herceg, a melikek vezették. Aztán 1805-ben került orosz kézre, és a 19. században Perzsiából sok örmény települt be, sok muszlim meg költözött oda.

A mai konfliktus egyik fontos oka Sztálin – Karabakh-ot elszedte Örményországtól és Azerbajdzsánhoz csatolta hátha ezzel megnyeri a törököket a kommunizmusnak.  1980-ban már csak 75%-a volt örmény a lakosságnak, de ettől függetlenül a 80as évek végén arra szavaztak az ott élők, hogy Azerbajdzsán helyett Örményország részei szeretnének lenni. És elkezdődött a háború és egymás gyilkolászása.

 16. nap

Sheki régen fontos kereskedelmi központ volt, 5 karavánszerájjal, de aztán jött az árvíz meg a földrengés.. Ma is csinos vörös téglás, köves házak. A piac itt is érdekes, birkafejeket árulnak szemben az édességekkel.

A fő attrakció, és azt kell mondanom méltán egy 18. századi khan palota, ez az egy maradt meg thanks to Szovjetunió, de ez csodálatos. 2 hatalmas 1530-ban ültetett fa árnyékolja. Összesen 5 szoba, de órákat lehet benne nézelődni. Minden szoba egyedi, kézzel festett falak, a plafon minden. Egyszerűen sokat látott embereknek is tátva marad a szája. Színes sebekének nevezett fakeretben, üvegmozaikos ablakok. Fotózni persze nem lehet :-( (de itt van pár kép ízelítőnek http://www.traveloazerbaijan.com/destinations/palace-of-shaki-khans/#.U8_wB42KDDc

Megnézünk még egy szomszédos falucskát Kish-t és, itt látjuk az utazás utolsó templomát, és az egyetlen albán templomot, igaz ma már múzeumként működik csak. Konkrétan templom elvonási tüneteim vannak :-)

 17. nap

Hosszú út Bakuig, először a zöld kaukázusi dombok mellett, erdei teázással, aztán sivatag iszap vulkánokkal. A teázáshoz a rózsalekváron kívül én egy cuki kutyát is kapok, jót játszunk.. Iszapvulkánból itt van a világ készletének nagy része. Egyszerre érdekes és ijesztő, ahogy kis kráterekben hangosan fortyog az iszap. És bár mélyen a föld alól jön a cucc hideg..  Még nézünk mecsetet, ami a második legöregebb a Kaukázusban, de annyiszor újították fel, hogy egy modern épületet látunk csak. Bakuban még sétálunk egyet a tengerpartos, meg kihajózunk egy félórára a Kaszpi tengerre megnézni a várost a naplementében.

 18. nap

Baku, először a félszigeten Tűz-templom nézés… Eredetileg a természetes gáz égett, és zoroasztrian templom volt, aztán valahogy indiai shiva hívők fedezték fel újra.

Bakuban aztán Szökőkutas tér (na, mondjuk, ebből itt van bőven, de ezt így is hívják) minaretek, karavánszerájok, a Shirvanshah palotája (mindent vittek az Ermitázsba) Szűz torony, séta a régi házacskák között, modern 2. oil boom házak és contemporary architecture-nek a Lángnyelves tornyok, és vadonat új, Zaha Hadid által tervezett kultúr központ.

Baku 12. sz óta főváros, mikor Samaxit tönkre tette a földrengés. Sajnos nem sok régi dolog maradt meg, de ettől még nagyon kellemes város, hatalmas sugárutakkal (amiken flip-flopban senki neki fogjon neki átszaladni végrendelet nélkül, gondolok itt magamra mint kedvezményezettre… nincs átkellő hely, sose fogom megérteni miért kell egy kilométert kerülni, hogy át lehessen menni az úton).

Egy biztos pénz van és ez látszik is a városon, itt nem rontják a képet a szovjet gyárak, mert nincs zsé lebontani. A sétány a tenger parton pedig nagyon jó, használják is a helyiek. Az is tény, nem egy turista barát hely, sz..nak rá – nincsenek rászorulva a bevételre… De azért egy két napot még el lettem volna itt, de sajna hajnalban indulás haza Isztambulon át (remélem, Donyecket most kihagyjuk).

19. nap

Hajnalban a reptérre. Meg kell mondanom kijutni se könnyű.. megint cincálnak ide-oda, és reptér hát elég gáz, vizet éppen lehet kapni, de az azért szerencse hogy nem itt terveztem ajándékokat vásárolni. Nem baj az a lényeg hogy a repülő szőnyeg egyben leszállítson :-)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr66538897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása