Kenya - Uganda - Ruanda 5. rész

A 4. rész pedig immár kiegészítve a Mitfahrer kommentjeivel.. És nyilván ehhez is írt már :-)

10. nap

Lake Mburo National Park felé nyomtuk a teherautóval. Menet közben szegény falvak, ültetvények. Átvágunk a fővároson Kampalan is. Több piacot is láttunk, nagyon színesek, de nagyon mocskosak. Az egyik mellett egy folyó folyik, gyakorlatilag a szag alapján szennyvíz.

Mburo állítólag nem annyira gyakran látogatott park, és könnyen megközelíthető. Az út fele kb. off road, nem tudom, akkor milyen lehet a többi.

Közben annyi érdekesség hogy megállunk a zöldség-gyümölcs piacon ahol Issa vásárol. Ez mindig jó alkalom a helyiekkel való kokettálásra, alkudozásra. Hihetetlen méretű gyümölcsöket látunk, némely papája akkora, mint nálunk egy görögdinnye. Az ízük pedig nem is hasonlít arra, amit otthon mondjuk mangónak vagy ananásznak ismerünk.. Én biztos, hogy enyhe mangó mérgezéssel fogok haza érni.

Szakadó esőben érkezünk a tópartra, ahol megint nomád nyomjuk majd, a tábort az ott békésen legelésző varacskos disznókkal osztva meg. Meg kell mondanom sokkal csendesebb lakótársak, mint a később érkező és tábort verő helyi turisták, akik egész éjszaka gospeleket és karácsonyi dalokat énekeltek.

Szerencsére az eső hamar el áll és gyalogos szafarira megyünk. Ügyesen azzal a 7 fős csoporttal, amelyikbe a normálisabbja kerül. Ebben a parkban bushbuck, waterbuck, más fajtájú zebra, hippo és más növényevők, meg egy darab még magányos hím oroszlán él. Neki állítólag találtak párt, úgyhogy januárban becsajozik.

Mindig is tudtam, hogy a füvezés rontja az agyi kapacitást, de amit park vadőre mesélt, az ezt megerősíti. Ha a varacskos disznót próbálja az oroszlán levadászni, akkor futva menekül. De úgy 20 méter után megáll, mert már elfelejti, hogy miért is szaladt, és neki áll újra füvet enni. Az oroszlán meg őt. Nem hiába pumba a helyi neve, ami hülyét jelent. Én nagyon bírom a malacát, földalatti üregben lakik, kifelé a szarvaival védekezik. Megnézném, ahogy betolat. Amúgy is igen vicces, ahogy kinéz meg mozog, de az kevéssé volt vicces, amikor az odúból kiugorva majdnem elgázolt minket. Simán szilánkosra töri az ember lábát. Szerencsére hatalmas röfögés előzte meg mielőtt kirontott a föld alól, így a vezetőnk még időben megállított minket..

Sajnos csapatunkba lehet a normálisabbja került, de egyben azok, akik madár rajongók.. Hát ezen a szinten ez már kicsit sok volt meg kell vallanom. Én szeretem a madarakat, de nem készülök ornitológus pályára. Sokkal többet hallottam a különböző madarakról séta közben, mint amit valaha is tudni akartam (315 féle él a parkban). A végén már csak a geno- és fenotípusosan is csak a csirkének megfelelő egyedre tudtam gondolni. Egy tányéron.

Vacsiztunk a tábortűznél, aztán aludni tértünk a szarrá ázott, de legalább egérszagú sátrunkba, aminek a falán reggelre már patakokban folyt a pára..

Mitfahrer:

Szakácsunk alapanyag készletét az utcai árusoktól szerzi be menet közben. Nagy nehezen rábírtuk, hogy had menjünk mi is vele (amit nem nagyon akart, mert fehér színünkkel rontjuk az alkupozícióját). Azért itt már nem beszélnek angolul, így nem minden zöld/sárga gyümölcsöt/zöldséget sikerült beazonosítani. Bár szakácsunk nagyon figyel az egészséges étkeztetésünkre, így minden étkezéshez desszertként friss mangó, banán, papaja dukál, én mégis célul tűztem ki, hogy az undorig teleeszem magam passion fruittal. Ha valaki nem találkozott volna ezzel a lime méretű zöld vagy lila gyümölccsel a Tescoban, akkor konzisztenciára a takonyba megduzzadt lenmag, ízre pedig leírhatatlan…. nos passion=szenvedély……fogalmam a névadónak min járhatott az esze, amikor ezt a nevet adta. Közel két dollárért egy zacskó passion gyümölcsöt és egy kiló mangót vettünk. Bár a tegnapi napszúrásos Nílus rafting után még mindig nem kívánok semmit sem enni gondolom, most kolonizálják az ugandai bacik a harmatos magyar bélflórám, úgyhogy a passion gyümölcs a hátizsákban várja a beteljesülést. Remélem erőszakmentes lesz a beleim gyarmatosítása és emlékezetes a gyümölcsös beteljesülés.

Pár órával később jelentem, hogy vagy a napszúrás vagy a kolonizáció végzett velem. Erős önuralomra volt szükség, hogy az út hátralévő részét (kissé rigid tartásban) végigüljem. A Domestosos törlőkendő a legjobb barátunk, gyakorlatilag otthonérzés fog el az illatára.

Tanulság a mai napból, ha nem érdekelnek a madarak, ne menj ornitológus csoporttal szafarira. A két órás gyalogos szafari alatt megálltunk minden bokorba és fánál megcsodálni a különböző madarakat, ami nekem minden ismeret és távcső nélkül, csak kék veréb, sárga veréb, piros fejű veréb, kövér verébnek tűnt. Ráadásul a bantu angol feladja a leckét ám: „bee-fiszt-govéj bád” nos ez a Bare-faced Go Away bird! Ez az a madár, ami elriasztja a vadakat a bushman elől, amikor vadászik, így előbb mindig a madarat kellett lelőni, utána már nem volt mi figyelmeztesse a vadat. (a rikoltozása olyan mintha go away, go away-t orditana)

Amúgy sem nagyon érdekelnek a madarak, így csak az 50 kg alatti állatokra koncentráltam, azok közül is csak arra, amit meg lehet enni. Gondolatban már főztük a strucc levest és a fűszereztük az impala combot. Így esett, hogy egy vájatából menekülő varacskos disznó mama és gyermekei majdnem átgázolt rajtunk.

11. nap

Egy másik tóhoz a Lake Bunyonyi-hoz megyünk át. Főleg úttalan utakon, megyünk, szerpentíneken a hegyek között, (egész Uganda magasföld, 1000-1200 méteren, de vannak 4-5000-es hegyek is) táj kicsit ausztriás csak több banánnal.

A falvakban hatalmas ipari banán (plantain) átrakó állomások, de errefelé is nagy a szegénység. Egy Mbarara nevű városkában megállunk tankolni, de mivel a teherautónkba 350 liter gázolaj fér, ez eltart egy darabig. Mi Juditkával elindulunk sétálgatni, vásárolgatni addig. Patikába megyünk, ahol szinte alig van gyógyszer, kivéve pár doboz Viagra generikust a táraasztalon. A másikban több gyógyszer van a vitrinben, sok ismerős hatóanyag… Meg közértbe is földimogyoró pasztát venni, hogy otthon tudjunk mogyorólevest csinálni (Ghánában ez volt az egyik kedvencem).

A Bunyonyi tó melletti kempingben egy telepített sátorban lakunk, kb. fél méterre van a teraszunk a tótól, azon a fél méteren banáncserje és rajta fészkelő sárga madarak. Meg is köszöntük a vezetőnknek a lake view-t.

Típusosan a problémamentes kuncsaftok kapják ezeken a túrákon a jobb szobákat, az örökösen reklamálok meg szívnak. Jelenlegi útitársaink között van néhány jó fej, leginkább egy angol házaspárral vagyunk jóban, ők most mellettünk laknak. Nem véletlenül. Velük és egy nagyon szimpatikus 65 év körüli párral raftingoltunk. Ők is nagyon aranyosak. A férj Princessnak szólítja a feleségét mai napig. Van pár olyan, aki inkább érdekes, de mi bírjuk őket. Hannah 80 éves, lengyel tudós aki az USAban él, mióta özvegy szinte csak utazik, annyi helyen járt már, hogy összeszámolni se lehet. Hillary is kb. ilyen korú lehet, ő az, aki mindennap úgy néz ki mint aki most jött a fodrásztól, neki bad hair day nincs (az ő hajszárítóját szoktuk kölcsönkérni), szereti a meggy pálinkát, ez karácsonykor derült ki, állandóan kérdez, néha nagy hülyeségeket és mindent legalább 3x kell neki elmagyarázni. De sokkal jobb fej, mint két rosszindulatú vén lány, akiknek az önzőségén totál ki tudok akadni. A csoport díjnyertes hülyéje címet egy új-zealandi idiótának szavaznám meg, aki zongoraművész, érthetetlen kiwi nyelven beszél, de ehhez legalább beszédhibás is. Minden szót vagy mondatot elismétel, mintegy kiejtést gyakorolva és kb. egy fogyatékos 3 éves szintjén vihogva reagál a dolgokra. Akkora teleobjektívvel fotóz, amivel elefántot lehet ölni és mindenkinek a képeit mutogatja. Határtalanul önző, igazi kis mama kedvence. Tegnap szafari kalapban, a homlokán napszemüveg, a szemén rendes szemüveg, nyitott szájjal aludt velünk szemben. A lábszagot hagyjuk, mert még vacsora előtt vagyunk. Nos a ghanai játéknak megfelelően mostantól az a feladat, hogy kitaláljuk őt miért is tudnánk szeretni…

Ahogy Juditkát nézem (alszik, annyira megégett, hogy még mindig szenved tőle szegény) a mai program a blog íráson kívül a sörivásban fog itt a tóparti bárban kimerülni, miközben a naplementét nézzük (utálni lehet, de felesleges)