Irán - 2. rész

6. nap

Hamadanban megnézzük a nagy mecsetet, meg az ótestamentumi Eszter sírját. A városban 5 zsidó család él, összesen 26an vannak.. Közülük egy bácsi beszél a sír történetéről, egy 14. századi torony van a sír felett, meg egy pár száz kilós kőajtó a bejárat..

Avicenna mauzóleum is van, nem annyira érdekes, de legalább kipróbálom hány gyógynövényt ismerek fel a falon (bukta, úgy 40%).

A város amúgy tök nyugatias, legalább is elrendezésében, mert 1926ban egy német építész rendbe tette. Bár arra kíváncsi vagyok, hogy a járdaszegély melletti kempinget is ő tervezte-e bele, mert izé konkrétan tábla jelöli, hol lehet az úttesten sátrazni.

Ezután forró utazás Qom-ba.. Brutál meleg van, a táj is egyre szárazabb és egyre porosabb. Néha homokviharban buszozunk.. a pasiknak még rövid ujjúban hagyján, de nekünk beöltözve kegyetlen meleg van.. Felszedjük Gyurit, ő kihagyta Kurdisztánt és csak itt csatlakozott a csoporthoz.

Qom az iráni vallási élet központja, fontos zarándok hely – Hazrat e Mazumeh szentély ahol Reza nővérének 9. századi sírja van. Igazából hatalmas mecsetek együttese, arany kupolával, tükrös termekkel. Minket csajokat további csadorba burkolnak, nem mintha fáznánk és külön megyünk be egy kísérővel. Bent hatalmas tömegben férfiak és nindzsák – ide minden nő fekete csadorban jön. Állítólag most kevesen voltak (egy évben 2 millió látogató van) – hát alig fértünk be a női részébe a tükrös mecsetnek. Sok a láthatóan arab zarándok, illetve van 2 halott, de őket a vállukon hozzák utolsó mecset látogatásra.

Aztán Kashan felé izzadunk tovább, itt még esti bazár nézés és  vacsi a karavánszerájos hotelunk kertjében. Itt már sok a turista, főleg ahhoz képest, hogy eddig egy darabot sem láttunk.

7. nap

Kashanban indultunk városnézésre, több szépen helyre állított régi kúria, egy hammam, mecset a látnivaló.. Az első a Tabatabatei, 1881es, hatalmas szép kert tóval, tükrös terem, szép freskók, verandák, konyha stb. Ezután néztünk mecsetet,  egy gyönyörűen helyreállított hammamot, aminek a belseje csupa freskó, és faldíszítés, de fel lehet menni a tetőre megnézni az üvegtéglás kupolákat és szuper kilátás nyílik a városra is. Nézünk egy másik történelmi házat az Abbasiant, ez is nagyon szép. Aztán városfal és mi ebéd helyett bevállalunk egy harmadik házat is, a Borujerdiyeh. Itt a veranda dómja ami nagyon színes freskókkal van tele, a poén meg az hogy a tükrös terem egy iroda, de szívesen látnak minket ott is pár fotó erejéig. Még Fin kertet is nézünk, de ez azért nem akkora flash, viszont újra celeblány leszek mert kb. 100 fotót készítenek az iráni lányok velem.. Gyakorlatilag ha megállok, egyből megjelennek az iráni csajok, hogy fotózkodjunk. Ez elég fárasztó, de be kell lássuk fair, mert mi is fotózzuk őket. Így bambán mosolygok a 120. mobilos felvételen is.

Fakultatíve elindulunk egy kb. 50 éves Merci busszal a sivatagba, ott fogunk éjszakázni egy karavánszerájban.  Az oda út elég rázós, de cserébe látunk tevéket és kiszáradt sós tavat. Itt bevárjuk a naplementét, és közben dinnyét eszünk.  Már sötétben érjük el az oázist és ezzel elvesztem a 3. fogadást is, ami a szállodába érkezés időpontjának megtippelésre vonatkozott. Amíg szobára és vacsorára várunk, iszunk egy alkoholmentes sört, illetve én iszom, Anton rám önti, úgy tűnik zavarja ha tiszta a nadrágom. :-)

Közben pár helyi kiszúrja, hogy Kriszta beszél fársziul – konkrétan tátott szájjal nézik, majd hoznak nekünk dinnyét, rágcsát stb.  A poén az, hogy dormitórium szerű fülkében alszunk hatan csajok, csak éppen az ígért matracok nem érkeznek meg, így egy szimpla szőnyeg van csak a téglákon és hatunkra jut 4 pokróc. A vacsora kegyetlen lassú, viszont legalább éppen ehető.. A lassúsággal az a baj, hogy éjfélkor tudunk aludni menni, de másnap reggel 5kor indulás napfelkeltét nézni.

 8. nap

Hajnali indulás dűne nézőbe napfelkeltével egybe kötve.. Hát sötétben bazi nagy homok dűnét mászni nem egyszerű, de ezt eddig is tudtuk.. Az ember kettőt lép fel, legalább egyet csúszik vissza, ennek térdeim örülnek legkevésbé, de kilátás azért rendbe van, látni sivatagot, tevét, sós tavat. És persze vagy egy órát bohóckodunk és fotózunk míg fel kell a nap. Krisztával mi mellúszást mutatunk be a dűne élén egyensúlyozva és persze sokat nevetünk. De van rajzolás, ugrálás stb.

Vissza a szerájba reggelizni, de előtte megitattunk egy teve csordát, szó szerint a sofőr meri nekik a vizet az itatóba, mi meg nézzük őket. Nagyon jó fejek és van egy csomó plüss kivitelű babateve is. Reggeli, aztán vissza az eredeti buszunkért Kashanba. Itt újra megbizonyosodunk arról hogy gyakorlatilag a lopás mint olyan ebben az országban nem létezik. Vándor legnagyobb meglepetésre a helyi guide-unk közli hogy megtalálták a 2 napja bazárban elhagyott mobilját (észre se vette hogy elvesztette) és a sofőrünk (aki úgy néz ki mint lusta dick a Macskafogóból) tudja hol lehet átvenni.. Azt persze azóta se tudjuk honnan jöttek rá hogy a miénk a mobil, mert hogy ezen a helyen azért vannak már más nyugati turisták is… De a telo tényleg meglesz, és még fali naptárakat is kapunk a fazontól ajándékba. Hát konkrétan az állam leesett.. mert ugye hallottam már ezt, de most személyesen is láttam hogy nem csak elképesztő kedvesek itt a népek, de mennyire nincs eltulajdonlás az is döbbenet.

Egy Abyaneh nevű falut nézünk a hegyekben Iszfahan felé. A vörös agyagtéglás házak nagyon hangulatosak és szép faragott faajtók vannak a házakon, úgy a 30.nál hagyom abba fotózást. Csomó teheráni turista van, így megint fotózkodom sokat. Itt a népek színes kendős cuccban járnak, a fekete varjú vagy nindzsa szeró helyett, ezeket a színeseket szoknyástul bérelni is lehet, de hát nem valószínű hogy van ez a méretemben.. Jót sétálunk, és közben 12 csepp eső is esik.

Közben meglepetésnek beül egy banyaszerű lény a sofőrünk mellé, mint kiderül a felesége (vagy titkosrendőr), ő is jön velünk.. közben gyilkos pillantásokkal méreget. Igazi vészbanya.

Natanzba megyünk megnézni egy szép Jame nevű mecsetet, aminek a minaretje és kupolája nagyon szép kék csempés.. És persze is itt is fotózkodom.

Aztán menni Iszfahan – és ezzel zsinórban a 4. érkezésre kötött fogadást veszítem el, mert ez az első alkalom, hogy korábban érkezünk a vártnál. Szóval szerencse hogy van sörfőző ismerősöm, mert a tartozásom Anton felé nagyjából el fogja érni az ipari mennyiséget mire az útnak vége..

 9. nap

Iszfahan – a reggeli városnézés rögtön azzal az extra bizarr sztorival indul, hogy mivel mosatnom kell és a szállodában nincs szolgáltatás, hogy a ruháimat el kell jutatni a mosodába. Az viszont reggel 8kor még nincs nyitva, ezért megkérjük a portás tolmácsolásával a sofőrünket hogy majd vigye el. Erre, arra megy a busszal és beviszi a tisztítóba, míg mi kint várunk.. és látjuk hogy személyesen teszi bele a mosógépbe a ruháimat..  Csak tudnám ezek a szürreális dolgok miért mindig velem történnek. A büdös banyája meg gyilkos pillantásokkal méreget..

Aztán már tényleg városnézés – konkrétan 12 órát mentünk a városban, de annyi  a látnivaló, hogy még másnapra is jutott..

Először az Imam tér, ami a második legnagyobb a világon és szép is. Zöld, körben mecsetek, bazár és szökőkút.. Sah mecset, vagy Imám mecset, hatalmas kékcsempés 40 oszlopos, hatalmas freskókkal borított safavid korból származó épület. A kupola alá középre állva 12 visszhangot hallani.. Nekünk meg énekel Vándor egyik építész cimborája. Az egyetlen gond, hogy az egész mecset közepe fel van állványozva, ami erősen rontja  a fotózást – erre tesznek ponyvát és árnyékolnak az imádkozó híveknek.

A következő a Lot Follah mecset, 17 századi, itt is gyönyörű freskók, színes csempék. Ebben az érdekes, hogy a kupolás terem egyik sarkában suttogva azt hallani a másik sarokban is, főleg ha az ordító kínai turista csoport már lelépett.

Szemben a tér másik oldalán van az Ali Qapu palota, itt az oszlopos terasz és a legfelső szinten a Zene terem a poén, meg az hogy elvesztjük Bélát,mert látnivalók végeztével ellóg a bazárba shoppingolni.

Megyünk a Chehel Sotumn palotába, nagyon szép kertben, itt is színes freskós termek, fa oszlopos tornácok, freskó javító bácsika és hatalmas száraz farönkök a parkban.

A következő Hasht Behesht palota, itt is freskók belül, kívül állatos festett csempék. Ebédelni elsétálunk a közeli sokcsillagos Abbas hotel étterembe, ahol mi diós gránátalmás szószban eszünk csirkét, de akkora az adag hogy alig bírjuk megenni, a pincér meg kiszámolni kinek mennyit is kellene fizetni.

Ebéd után az keresztény örmény negyedbe megyünk, itt először a Vank katedrális nézzük meg. Kívülről semmi extra, kivéve, hogy a festett csempéken most nem iszlám motívumok hanem angyalkák vannak. A kertben az örmény genocídum 100 éves évfordulójára gyerek rajzok és plakátok emlékeztetnek. Belül pedig egy rendes örmény templom, freskókkal.  Az mondjuk érdekes hogy a kereszt alatt csadorban ülnek a nők.. Aztán még sétálunk a negyedben, mi megnézzük a Szent Betlehem templomot is gyorsan, ami kisebb de hasonló mint az előző. Következő Tűz templom, zoroastrianus templom, ahová csak másodikra jutunk be, ekkor nyilván én csöngettem be.. Fehér ruhás pap beszél a vallásról és válaszol a kérdéseinkre. De ezzel még nincs vége, még egy mecset van hátra a bazár előtt a Hatim mecset, ez is fel van állványozva középen, és ekkora már gyakorlatilag annyira elfáradtunk a sok látnivalótól hogy alig éri el az ingerküszöböt. Sétálunk a bazárban, én hulla fáradtan alkuszom szőnyegekre, mert találunk egy boltot tele szebbnél szebb nomád szőnyegekkel, de egész eredményesen, úgyhogy lesz mit hazacipelni. Ja és ma én nyertem végre a fogadás, mert fél9kor indultunk vissza a szállodába.