Irán - 4. rész

16. nap

Nyilván koránkeltünk megint, aztán a teheráni metrózás, taxizás és felvonózás – 3700 méterre. Nagy hó van, az irániak síelnek, snowboardoznak, a hegy tetejéről indulnak a sípályák. A város felőli oldalon megy fel a felvonó, onnan Teheránt látni, de akkora a szmog, hogy nincs mit fotózni. A másik oldalon viszont havas hegyek.  Mi szandálban ugrálunk a hóban :-) a kilátás is szuper, a csadoros csajok a hóban és a lavinaveszély tábla farsziul elég vicces.

A hegyről lemenet eszünk egy rendes helyi kifőzdében és végre nem kebabot. Töltött káposzta, padlizsán, meg szőlőlevél töltve, meg két fajta krémes cucc, amiről nem igazán tudtuk micsoda, de a zöld nagyon finom volt.

Szerencsénkre hárman az itteni bazárba megyünk vásárolni, mert egy óra alatt meg is veszünk mindent (aszalt gyümölcs, sáfrány, préselt gyümölcslap, halva – mind könnyű). Apák napja, meg Ali szülinapja van, ami nemzeti ünnep, így akik elmentek a nagy bazárba nem tudtak semmit venni, minden bolt zárva volt. Még ránézünk egy mecsetre a bazár mellett, de annyira meleg van, hogy nincs kedvünk csadorba öltözni, hogy bemenjünk. Viszont látjuk, ahogy datolyát és sót adnak egymásnak, meg a rászorulóknak az emberek. Nagyon le lehetünk már pukkanva, mert a datolyából Krisztával mi is kapunk.

Haza metrózunk, hogy elkezdjünk pakolni, a csapat egyik része már hajnalban hazarepül. Az esti program egy coachsurf-os helyen tradicionális perzsa zene hallgatás, egy tar nevű hat húros hangszer és egy énekes. Általában klasszikus költeményeket adnak elő, mind szerelmes dal, Hafez versei a legnépszerűbbek. Vagy egy órás előadást hallunk közben beszélnek a hangszerről, lefordítják a verseket. Mi még elmegyünk hárman vacsorázni, aztán visszametrózunk, és ezzel  összesítésben is elvesztem a fogadást 6:5-re Antonnal szemben.. Pedig igyekeztem tényleg :-D  Aztán elkezdődik a várakozás a reptérre indulókkal..

17. nap

Végre sokáig alhatnék, de persze fél8kor már pörgök, úgyhogy már megint csak 6 óra jött össze. Reggeli, közben meggyőzöm a többieket, hogy vegyünk ki legalább ötünkre egy két ágyas szobát, hogy tudjunk felváltva aludni és fürdeni..

Irány a nagy bazár, közben olyan mintha egy másik városban lennénk. A saját hotelünk utcájára nem ismerek rá. Az előző két nap ugyanis ünnep volt – péntek meg Apák (Ali) napja. Na most viszont minden üzlet nyitva, a zaj és szmog elviselhetetlen, tömegben lépni alig lehet, a forgalom az utcákon rettenet.

Elsétálunk a bazárig, de meg kell mondjam nagy csalódás. Szőnyegek vannak, találunk egy egész jó boltot, ahol alkudni próbálunk párnákra, de az árakat felfelé próbálják nyomni nem le, na fordulok is ki mindjárt.. ennyire alváshiányom még nincs. Semmi érdekes dolgot nem látunk, még fűszer árusokat is alig találunk. A többiek akik még szerettek volna ajándékot vásárolni nagyon csalódottak, én meg örülök, hogy a Tajishban tegnap megvettünk mindent.

Elsétálunk az Nemzeti Bank felé, ahol az ékszeres múzeum van.. Közben ebéd, a pizzázó légkondija jobban esik, mint a kaja, 39 fok van odakint árnyékban. Az ékszeres helyre, hosszas sorban állás és 3xi átvilágítás után jutunk be. Nehéz befogadni mi van ott felhalmozva kincsekből, pedig az alapterület önmagában nem nagy. Vagyis ez a világon a legnagyobb egy helyen található ékszergyűjtemény. A szafavid dinasztia óta gyűjtötték, vannak koronák, trónok, tiarák, étkészletek, kardok, marokszám drágakövek csak úgy.  Itt van a világ legnagyobb rózsaszín gyémántja a Darya-i-Nur, 182 karátos. Egy földgömb 1869ból ami 34 kgos és ebből 3,6 kg a drágakő, 51ezer darab, gyémánt, rubin, zafír.. A Naderi trónt a híres páva trón alapján csináltak, na ez se gyenge, ezen vmi 70ezer drágakő van.

Ügyesen hazasétálunk Tamással, hogy aludjunk az éjszakai hazautazás előtt pár órát, mivel két ágyunk van 5-ünkre, felváltva tudunk pihenni.

18. nap

Még beszélgetek Masooddal pár órát angolul, kivett egy Magyaro-ról szóló könyvet a könyvtárból, ennek a tartalmát ellenőrzi rajtam (Árpád házi királyok sorrendben huhhh) és a magyar kiejtését csiszoljuk egy HVGből olvas fel :-), meg külföldi útjairól mesél, neki hatalmas élmény, hogy ivott alkoholt, evett disznóhúst és aludt lányokkal egy szobában..

Aztán indulás a reptérre, fura módon még mindig van hely a hátizsákomban, pedig 25 kg..  Mi Gyurival az Emirates-en kapunk enni, és az első rumos kólától könnybe lábad a szemem, ja és 3 hét után levehetem a kendőt a fejemről.. elég fura érzés, már megszoktam.

Röviden (és szubjektíven) a túráról:

Közel 3 hétig mentünk, sacra úgy 3500 kmt összesen, nagy részt saját busszal és tényleg nagyon sok mindent láttunk.  Annyit, hogy sokszor a befogadó képességünk határára jutottunk. Arra, hogy mindezek leülepedjenek nem volt idő, talán itthon a fotókat újra átnézve.. Nekem  - aki sajnos a buszban nem tud olvasni – összesen, ha 5 oldalt sikerült elolvasnom az egész út alatt. Ez mondjuk nagyon hiányzott. Naplót is éjszaka írtam, amíg a fotókat töltöttem le, mert semmi szabadidőnk nem volt. Viszont sokszor mentek el értelmetlen dolgokra órák feleslegesen (mint pl. karavánszerájos hotelek nézegetése Yazdban a következő csoportnak) vagy arra hogy feleslegesen egymásra vártunk.

 Összesen 5 kg fogytam (örülünk :-) ), részben nem volt időnk enni sem (főleg a túra elején) és sokat gyalogoltunk úgy átlag 10-15 km naponta biztos megvolt. Az étkezések kaotikusak voltak és nagyon egyhangúak. Ha úgy volt, hogy hozzunk kaját, mert nincs éttermes ebéd, megálltunk enni, amivel általában jó 1,5 óra elment, ha úgy volt hogy rendes ebéd lesz, végül még se jutott rá idő, ettünk, amit találtunk a helyi közértben (krémsajt, kenyér, uborka ilyesmik). A gyorséttermek nem gyorsak és menü a kebab falafel vonaltól a legritkább esetben tér el. 

A programokról sokszor nem volt fogalmunk se, vagy ha igen akkor óránként változott, hogy mi is fog történni … (Így kezdődtek Antonnal a fogadások, sose tudtuk mikor érünk hova :-) ) Ezt nevezhetjük flexibilitásnak is, de abból azért kicsit sok volt.

A szállások között volt pár kritikán aluli (és nem az a baj, hogy egyszerű hanem hogy koszos, leszakadó ágyakkal és olyan kis hellyel hogy a hátizsákját nincs hova rakni az embernek) és voltak sokkal jobbak. Viszont az hogy 3an 4en lakunk egy szobában még ezeken a helyeken is sok volt. Nem csak a hely hiány miatt, hanem mert a fürdőszobára várás stb. megint a pihenésből vett el. Az alvásidő amúgy sem jött ki átlagban napi 5-6 óránál többre, a végére mindenki hulla fáradt volt.

Ami nagyon pozitív volt – az a csapat. Már az első napokban jól összerázódott a banda és a különböző egyéniségek ellenére szuper volt a társaság.  Ez szerencsére kitartott a túra végéig, minden fáradtság és nehézség ellenére. Ha van problémás „egyed” nehezen lett volna kezelhető.. A csapathoz tartozik, hogy Krisztina (farsziul beszélő utitársunk) tolmácsolása és segítsége nélkül ez a túra nem lett volna ilyen sikeres (és ezt véleményem szerint illett volna minimum egy búcsú vacsorán megköszönni – én megtettem Antonnal, de az nem ugyanaz). Rengeteget segített ügyintézett, alkudozott, a sofőrnek fordított stb.

A külvilággal a kommunikáció nehézkes, az én mobilom nem is működött (Vodaphone, így szeretünk), Fészbuk se, de a yahoo szerencsére igen.  Ja a saját blogom is le volt tiltva :-) Viszont a wifi csak a nagyobb turistás városok, jobb hoteljeiben működik rendesen.

De minden nehézség ellenére Irán lenyűgöző, menjetek nézzétek meg amíg lehet! Ez a fajta vendégszeretett sajnos mulandó – vagy azért mert ők is vmilyen háborús konfliktusba sodródnak vagy mert nyitnak és elözönli őket a milliónyi turista és a nyugat összes „vívmánya".

Zanzásított Iráni Történelem:

Már i.e. 7000ben laktak itt népek, de az első jelentősebb civilizáció az elámi volt, ők Mezopotámiával kereskedtek meg harcoltak. Aztán nomád törzsek jöttek, az árják (vagy ariánok), ezeknek az indo-európai népeknek egy része tovább ment, egy része maradt. A maradók között voltak a médek, perzsák, parthusok stb. Úgy a i.e. 6. századra kialakult az egy isten (Ahura Mazdá) hit a zoroasztrizmus  iszlám térhódítása előtti régi iráni vallás Zoroaszter (Zarathustra )próféta tanításaiból. 

Az első jelentősebb a Méd birodalom volt, Asszíria és Babilon elleni védekezésül szövetkeztek a törzsek. Aztán a persze törzsek fellázadtak, jött Nagy Kürosz és egységesítette médeket, perzsákat létrehozva az Akhaimenida Birodalmat (i.e. 559–330), és megépítette Paszargadai-t. A Birodalom másik jelentős uralkodója Dareiosz (i. e. 522–486) volt (Dáriusz kincsei hmmm?), ő Perszepoliszt építette és az akkori kor leghatalmasabb birodalmát. Perzsa Birodalom határai keleten az Indus és Amudarja folyókig, nyugaton a Földközi tengerig terjedtek, beleértve  a mai Töröko-ot és Egyiptomot.  A görög-perzsa háborúban még Athént is lerombolták i. e. 480-ban.

De aztán jött Nagy-Sándor és elfoglalta az egészet (i.e. 328–327) ami halála után szét isesett .

A következő a Szeleukida Birodalom  volt, de aztán i.e. 250-ben a Párthusok megszabadultak tőlük és lett sajátjuk. A Parthus Birodalom volt a harmadik egységes iráni  királyság, szintén hatalmas területen, ők a Római Birodalommal harcoltak sikeresen. Végül Ardasír (Artaxerxész), a Szaszanida Birodalom megalapítója 226-ban elfoglalta a Párthus Birodalmat. A Szaszanida Birodalom is sikeresen harcolt a rómaik ellen, de küzdöttek a hunokkal is, végül 651-ben az arabok vetett végett a sztorinak.

Az iszlám hódítás az Omajjád Kalifátus részévé tette Iránt, de az arabizálás sosem volt igazán sikeres – mindig is megőrizték a perzsa nyelvet és kultúrát. 1038-1220ig a Szeldzsuk dinasztia alatt virágozott az ország, aztán 1218-ban jött Dzsingisz Khán meg a Timur Lenk meg a többiek, szóval a mongolok, akik sokat romboltak de a perzsa kultúra még őket is megfogta.

Az első iráni Síita iszlám államot a szafavida dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította.

A muszlimok kb. 10-30%a tartozik a Síita kisebbségbe. A muszlimok rögtön Mohamed proféta halála  (632) után, nem lévén előre kijelölt vezető két részre szakadtak. A sía-k szerint az egyértelmű utód Ali (a próféta veje és egyben unokatestvére) lett volna, míg Alit a szunniták nem ismerik el Mohamed utódjául (szerintük a választott kalifák azok). Ali volt a 4. Kalifa (656-661) és az iszlám síita irányzatában őt tekintik az egyetlen jogos kalifának, illetve az első imámnak. A további imámok Ali fiú utódai (összesen 9 feleségtől és további ágyasoktól 36 gyereke volt) -  a hivatalos államvallás Iránban a 12 imámot elismerő sía, eszerint az utolsó imám Muhammad, és azért nincs több, mert ő gyerekként eltűnt és majd egyszer megváltóként kerül elő.. Valamennyi muszlim hívő kötelessége a hitvallás és az ima, a böjt, az alamizsnaadás és a Mekkába való zarándoklat, de a síiták az imámok és azok leszármazottjainak a sírját is látogatják.

 A szafavida dinasztia után jött Nádir sah aki 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, meg iráni kincstár többi ékeit. Aztán jöttek még más dinasztiák, meg az oroszok és  brittek, aki elég jelentős területeket foglaltak el, de Iránt végül sose gyarmatosították. 1921-ben Reza Pahlavi megbuktatta a Kádzsárokat, és 1925ben sahhá kiálltotta ki magát. Iszlámellenes és nyugatbarát volt, alapított egyetemet, állami hadsereget, közoktatást, lett alkotmány és a saría helyett Ptk és Btk.

A II. VH-ban mivel nem voltak német ellenesek az angolok és a szovjetek megszállták őket, és a sah-nak le kellett mondani a fia javára. Ő ugyan tovább modernizált, de közben elnyomó rezsimet üzemeltetett amit az 1979-es forradalom döntött meg, és megalakult az Iszlám Köztáraság Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte. Ez azt jelenti hogy az iráni rendszer elnöki teokratikus köztársaság, legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a Legfőbb Vallási Vezető, aki egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőriz mindent.

1980ban Saddam Hussein megtámadta Iránt és háborúztak Irakkal 1988ig, a háború jó sok áldozattal járt (mind két oldalon).