Namíbia 2. rész

4. nap

Tegnap élután végre találtam wifit, de csak a tableten működött, szóval mérsékelt siker az életjel adásban.  Közben megjöttek a paralel csoport bringásai, akiket elég sokat cinkelünk azzal, hogy kizárólag sörözni, fagyit enni, vagy sörözni látjuk őket, bicajozni soha :-) És ekkor kerül sor a túra legszürreálisabb beszélgetésre, amikor is egy Solitaire-i sivatagi kemping pirinyó bárjában, egy sör mellett a nagy darab holland bringatúrással arról beszélgetünk, miután kiderült szereti az Iron Maiden-t (ne kérdezzétek, hogy keveredtünk ide), hogy Bruce Dickinson operaénekes hangja jó-e egy heavy metal bandában, amellett persze h rém menő, hogy közben ő vezeti a banda Boeing 747esét. Gyakorlatilag 5 perc alatt egy másik dimenzióba kerültünk, az angol nyuggerek fejét látni kellett volna..

Solitaire-ben amúgy semmi nincs a benzinkúton, almás pitén és egy autószerelőn kívül, de ez utóbbi hasznosnak bizonyul. Éjszaka tényleg megjön az alkatrész (ez mégsem Afrika), és reggel hatkor ahogy ígérte (mondom, hogy nem) itt a szerelő, szedik szét a teherautónkat. Kixnek (így hívják a teherautót :-) ) két laprugója is eltört.. Mondjuk eltart reggel 9-ig mire kicserélik és aztán kiderül a kereket is ki kell mellette, aztán csak elindulunk Walvis Bay felé.

Az úton aztán van minden, kősivatag, homok sivatag, fekete sziklás sivatag, de látunk állatokat is – oryx, zebra, keselyűk, mókusok.

Walvis Bay (Bálna Öböl) ugyan kicsi, de stratégiailag jelentős városka az Atlanti óceán partján, mert itt van mélyvízű kikötő, meg pár száz flamingó az öbölben. Mi az utóbbiakat nézzük meg, két féle is van a kicsi meg a nagy, abban különböznek hogy az egyik rózsaszínebb, mint a másik. Sajnos maga a lagúna, ami több százezer madárnak ad otthont eléggé veszélyeztetett a sóbányászat meg a homok miatt.

Swakopmund-ban alszunk, rendes hotel fürdőszobával, úgyhogy másnapra több kiló homokkal leszünk könnyebbek. Amúgy egy nagyon szép rendezett város, olyan mintha nem is Afrikában lenne, főleg hogy német feliratokkal van tele - Hotel Zum Kaiser stb. Kicsit sétálunk, megnéztük a kézműves piacot, ami nem nagy szám, aztán vacsora egy pub-ban ahol olyan kaják vannak az étlapon, hogy sauerkraut, brutwurst.

5. nap

Reggel elmentem egy helyi falut megnézni, így aztán végre láttam némi igazi Afrikát. Itt a helyiek laknak, 11 különféle törzsből. A vezető srác a damara törzsből volt, akik klikkelős nyelven kommunikálnak egymással. Voltunk kaja piacon, ahol holland fánkot ettünk (a bringás szerint autentikus), igaz mi a mellé járó birkahús nélkül. Meglátogattunk egy herero törzsből származó családot, ahol az anyuka beöltözött a tradicionális ruhájukba, ami gyönyörű, de a 7 réteg alsó ruha miatt nem hinném hogy kényelmes. Kvázi az a cél hogy a nő úgy nézzen ki benne mint egy tehén, mert hogy a tehén termesztésből él a törzs. Az 1800as évekig kb. meztelenül jártak, ezt a viktoriánus ruhát a hittérítők kényszerítették rájuk, Aztán úgy maradtak. Kb. csak húst esznek, meg tejet isznak, a zöldség itt ritka tekintve, hogy a sivatagban nehéz termelni. A társadalmi berendezkedés elég praktikus, a nagyszülők a farmon csinálják az állattartást, a szülők beköltöznek a városba, küldik haza nekik a pénzt, ők meg nekik a húst, tejet. A gyerekek kötelezően járnak suliba és ha végeztek és megállnak saját lábon, ők használják a várost a lakásban, a szülők mennek a farmra.

Láttunk egy ideiglenes telepet is ahol laknak (DRC- de nem a Kongó), itt kvázi feltöltős kártyára kapnak vizet,, de olcsón, és nincs áram. Favela szerű épületekben várják, hogy épüljön nekik kőház, és ezek épülnek is az önkormányzat által. Ettől függetlenül mondhatni nem ideálisak a körülmények…

Délután sétarepülni mentem mert szeretem a kihívásokat. Itt amúgy mindenféle extrém sportokat lehet csinálni, tandem ugrás, meg siklóernyőzés, meg homokon boardozás, na nekem a 4 személyes repülő a kinetózisommal pont elég extrém. Főleg, hogy 2,5 óra a repkedés és az óceán miatt van turbulencia, erre még rájön az unatkozó pilóták akrobata mutatványa. Amúgy brutál szép és érdekes, repültünk homokdűnék felett, láttunk szakadékot, a homokban a csontváz hajókat, elhagyott gyémánt bányákat, még homok dűnét, az óceán parton fókákat, olajfúrótornyot, flamingót stb. A legnagyobb para az volt, amikor az útitársak repülője megjelent mellettünk .. a szárnyak között pár méter és ott repültünk párhuzamosan egymást fotózva… Este még egy seafood vacsora a parton, meg pár gin tonic a biciklis csoportban szimuláló holland pasival.

6.nap

Egyszerre indultunk a bringás bandával északnak, először az óceán parttal párhuzamosan sóval borított úton (mossák is a kocsikat rendesen alulról is, a sós út miatt úgy néznek ki mint nálunk télen), néztünk még egy elsüllyedt hajóroncsot a parttól nem messze, aztán be a szárazföldre.. Na jött megint a hőség, nem is bírtuk jól. Nyilván innen már a szokásos murvás-homokos úton, de most Kix (a teherautó) jól bírta. Ebéd az egy darab fa alatt ami volt az út mellett, aztán tovább egy sivatagi elég lepukkant kempingig. Még elsétálunk az olvasztó hőségben busmanok által csinált sziklarajzokat nézni. Különböző állatok, mellé rajzolva a lábnyomuk, a vadászok így tanították a fiatalabb generációt. A hely amúgy világörökség, van vagy 2000 darab 2-6 ezer éves rajz. Aztán egyszer csak jön a karácsonyi vacsora, ami kudu pörkölt, mondjuk nem szívesen eszem a vadállatokat, de ha már, akkor a kudu a kedvencem. Hogy ez a nap se múljon el a szürrealitás nélkül, a nyuggerek karácsonyi dalokat énekelnek a lepukkant kempingben vacsi után a tűz körül és nekik sincs sokkal jobb hangjuk mint nekem.. A biciklisek most más úton mennek, szóval ők megúszták a műsort, na de én komolyan mit vétettem :-)

7. nap

Reggel egy megkövesedett erdőt néztünk meg.. 260 millió éves fenyőfák, amiket annak idején kidöntött Afrika közepén egy hatalmas áradás és elsodort eddig, ahol a rárakodó hegynyi kőzet alatt megkövesedtek .. aztán az erózió miatt előbukkantak. Ezen a területen sok ilyen van, de nincs mind kinn a  földből, a leghosszabb fatörzs, ami kilátszik 37 méteres. Amúgy itt egy csomó fura dolog van, pl egy virág ami 15 év alatt 2 db 10 cm levelet növeszt, egy 200 éves kb 50 cm levelekkel bír, csakhogy van belőle még élő 1000 éves példány is.  És fura módon valahol a virágok és a tobozosok között van, nincs is még hasonló se a világon, szóval gyanús hogy ez valami nagyon ős időkből származó szerzet. Welwitschia-nak hívják amúgy és nemzeti jelkép.

Aztán még felmászunk egy hatalmas kiálló sziklához, amit Vingerklip-nek hívnak, mindezt nyilván a déli legnagyobb hőségben hátha valamelyik nyugger elpatkol. Ebéd szokás szerint egy fa alatt. Aztán valahogy eljutunk a következő kempingbe a semmi közepén, itt már látszik hogy körben vihar van, villámlik stb, úgyhogy ma kipróbáljuk vízállóak-e a sátrak. Az angol banda még elmegy egy délutáni vadlesre, de én inkább maradok és egyedül elmegyek megmászni a kemping mögötti dombot meg sétálni, komolyan milyen jó volt egy óra csönd .. Karácsonyi vacsora alkalmából megetettem a kempingben a tarajos sülöket, cukik.