Mongólia 1. rész

0. nap

Nyilván az utolsó napokon eluralkodott a káosz, de szerencsére a hátizsák már bepakolva, csak a reptérre kellett kijutnom. Elvileg John és én is Turkish Airlines-zal repkedünk, csak ő sokkal korábban indul és aztán megvár Isztambulban. Ahogy az lenni szokott, semmi nem megy simán. A reggel induló gépe annyit késik, hogy nem érné el az esti 19.00 órás csatlakozást Isztambulban. Gyorsan megírom sms-ben, hogy muszáj valamit kitalálniuk, mert a legközelebbi gépe a Turkishnek hétfőn, 3 nappal később megy Mongóliába. Végül átbookolják, először British-sel London, aztán Air China-val Peking aztán onnan Ulan Bator még mindig a kínaiakkal. Elég szoros átszállásokkal de végül fél nappal később mint én, megjön ő is meg a csomagja is.

Nekem mondjuk egyszerűbb volt, bár mi is késtünk egy órát és Isztambulban így eltöltött 3 óra hát izzasztóra sikeredett. Konkrétan olyan már a tömeg a reptér méreteihez képest, hogy se leülni se levegőt kapni nem lehet. Aztán késünk még egy órát mert vmi technikai hiba miatt visszamegyünk a kifutópályáról a parkolóhelyünkre, szerekés végett. Nekem még van egy technikai megállás Bishekek-ben, nem több mint egy óra, de legalább sétálok meg veszek egy üveg bort és nosztalgiázom.

 1. nap

Ulan Bator, kivételesen az első 2 nap szállását John intézte, és mindjárt transzfert is a reptérről a hotelbe. A reptér egyébként, ha nem is szép, de hatékonyak a népek, kevesebb mint fél óra és csomagostól már a taxiban ülök. A város sok sávos utakon is vagy 45 perc, pedig szombat van és alig van forgalom. A hotel klassz, főleg az ágy vonzó, mert az egész éjszakai repülés alatt alig aludtam 3 órát, ami azért tőlem szokatlan. Kicsit pihenek amíg John megjön, bár aznapra a vacsorán és sörön kívül nincs program. Mondjuk még kisétáltunk a főtérre, a népek pörögnek, a 3 évesek is távirányítós autókkal.

2. nap

Azért az angol nyelvvel eléggé küzdenek a mongolok még az egész jó szállodákban is – így történhetett az meg, hogy először nem hozzák, amit John kért reggelire, utána meg duplán kapja meg..

Elindulunk körbe nézni a városban, a nagyteret nyilván Dzsingisz Khánnak hívják, egyik végén a parlament, hatalmas, de fura épület, egy bazi nagy ülő Dzsingisz szoborral, meg más híres harcosokkal. Körben mindenféle jobban kinéző koloniális szerű épületek, régi tőzsde, meg kultur palota. A tér végén keresünk egy bankautomatát, egyből ad pénzt meglepő módon (mert ugye vasárnap van, a bankok zárva egy fillér helyi tügrük nincs nálunk). Séta az úgynevezett Állami Áruházig (mint nálunk a Corvin, csak nagyobb) belül a szokott márkák, de belseje még a várt szocreál design. Meglepetésünkre minden nyitva van, tudunk vásárolni, meg váltunk még pénzt, mert itt a legjobb az árfolyam.

Haza a szajréval, aztán elindulunk látnivalókat keresni, sajnos a természeti múzeum egy 2013as földrengés óta zárva van, de van helyette egy apró dinoszaurusz múzeum. Csomó dino csontvázat találtak a Gobi sivatagban, 65--100 millió évesek, csontok, tojások stb. Volt köztük egy éppen küzdő protoceratop és velociraptor. Egész jó a kiállítás még ha picike is. Következőnek megkeressük a Chinggis sörfőzdét és éttermet, ez kb ahogy német és mongol kultúra kihozza magából a legtöbbet. Az ablakból lehet látni a főzdét, a sör finom, a kaja is csak nem készül el gyorsan, viszont háromszor akkora, mint egy európai normál adag. Ki is fekszünk, szó szerint kell 2 óra szieszta, hogy újra el tudjunk indulni.

A tértől délre folytatjuk, a toronyházak között elbújva van egy régi Choijn Lama Templom, több kisebb templomból áll, és rögtön szembetűnő, a díszítésen, kiállított maszkokon és a rengeteg szobron, vallási tárgyon az indiai, tibeti hatás. A Buddhákon koponyák lognak, lefejezett emberek, véres testrészek és egyéb horror, meg ugye némelyiknek feltűnően sok keze van, inkább hindu kéztartással. Van tantrikus templom is itt szexelő szobrok vannak. Hát így.

Után John miatt muszáj megkeresnünk a Beatles teret, ahol a fiúk egy domborművön szerepelnek, aztán teszünk még egy kört, és végül az eső elől egy Ír kocsmába menekülünk.

 3.nap

 Gyalog indulunk a város keleti részébe megnézni a piacot, illetve előtte az úgynevezett Intellektuális Múzeumot :-) Az első jó pont, hogy beengedtek. Több emeleten van tele logikai játékokkal, puzzle-ökkel, de fából, van a labirintustól az ördöglakatig minden, hatalmas puzzle sakk táblák is, meg a világ minden tájáról logikai játékok stb. Még a tulajjal is találkozunk, aki 15 éves kora óta lelkesen gyűjti és építi ezeket a játékokat. Mondjuk Nórának kötelező a hely, ha egyszer erre jár..

A piacon alig van élet, ugyh értelme sincs körbejárni, inkább visszasétálunk egy másik sugárúton. Át kell költöznünk a csoport szállodájába, már reggel felderítettük, hogy nincs messze, de így is kettőt fordulunk gyalog a motyóval. Sajnos nem tudunk, bár szeretnénk, a Chinggis sörhelyen enni, mert zárva van, ugyh japán étterembe megyünk. Az udon leves itt is mongol méretű kb. 2,5 liter..

A városban amúgy mivel munkanap van, hatalmas a forgalom, szmog és dudáló autók mindenhol. Az utak elég jó állapotúak, viszont a járdás katasztrofálisak, gyalogosként minden lépésre figyelni kell ha az ember nem akarja kitörni a lábát. A házak meg teljesen összevisszák, van pici faépület magas toronyházak között, nagy gáz lakótelepi házak, és modernebb magas társasházak, történelmibb külsejű épületek és barakkok, mind ez totál rendezetlen összevisszaságban.

A városban persze van még látnivaló, múzeumok, templomok, de mivel még 2x jövünk vissza ide, vmit hagyni kell későbbre is. A csoport egy része már megérkezett ugyh van egy rövid találka velük meg a vezetővel, akinél elég nehéz elérni, hogy egy kérdésre konkrét választ adjon. Sokan leszünk és a pasi vhogy nem tűnik túl ügyesnek ..

Mivel a mai minimum 15 km gyaloglás meg volt, marad a pakolás és a civilizáció utolsó pillanatainak kiélvezése, mert holnaptól sokáig nomádkodni fogunk. Se mobil se wifi se áram.