Utazóblog

Togó & Benin 2. rész

2017/11/14. - írta: Valis&Co.

3. nap

Északnak indulunk Kpalime felé, de azért megállunk itt ott nézelődni. A déli rész elég sűrűn lakott, egész rendezett falvak, hagyományos házak és mindenhol mise - a templom vályog hullámlemezzel fedve, vagy legalább a vakolatlan, ablaktalan szürke téglaépület.

Megállunk az egyik pici faluban, benézünk a misére, itt pálmalevél templom van, pár tucat hívő, a fele szépen kiöltözött gyerek, mennek a zsoltárok, ének dob.

Körbe járunk a faluban, én labdázok az egyik kölyökkel – zacskóból és papírból van a labda. Megkóstolom a helyi szeszt, pálmaborból erjesztik, nem rosszabb mint az elvetemült törköly pálinkák. Itt nincs áram, vályog házak, pálma tető, de van iskola meg egy pirinyó bolt.

Egy szeszlepárlót is meg kell nézni, és újra inni.. hát ahogy készül a cucc az mondjuk nem túl bizalom gerjesztő, de nem vakultunk meg.

Ebéd egy helyi étteremben, én a 2 helyivel és az étterem vörös macskájával fufu-t eszem és mogyorólevest csirkével. Brutál finom, végre kiélhetem magam. A többiek úgy tűnik tonhal konzerves szendvicsen kívül nem esznek mást.

Délután elérjük a nemzeti parkot, pár órás séta egy lepkés emberrel, aki hálóval fogja a lepkéket nekünk, de olyan óvatosan mutatja meg, hogy utána simán repülnek tovább. Mindenféle növényeket mutogat, amiből természetes festéket lehet csinálni és az összest rajtam próbálja ki, szépen ki vagyok festve a végére -madagaszkári sárga, vérvörös, indigó zöld meg kék és vmi erős narancssárga. Az utóbbit nem is tudtam rendesen lemosni. A faluban még megnézhetjük a háziállat gyűjteményét – hatalmas botsáskák, kígyó, vagy 12-15 cm skorpiók. Asszem maradok a szőrös állatkáimnál..

4. nap

Reggel lefelé a hegyekből (kis túlzással 986 m a legmagasabb pont), igazi trópusi esőerdő fíling, de amit imádtam hogy ősöreg mangófák szegélyezték az utat, meg volt egy pici vízesés is. Itt is gond az erdőírtás, de vannak legalább nemzeti parkok, még maradtak állatok is bivaly, pár elefánt. Állítólag van még nyugat-afrikai oroszlán, de lehet ez csak a turista vakítás. A Kpalime katedrális nem izgalmas kicsit se, egyébként csomó mecset is van, kb. 29 keresztény 20% muszlim, de persze leginkább mindenki vudu meg animista.  Megyünk északnak pár száz km, de mondjuk az egész ország nem nagy (57.000 km2), legalább is afrikai léptékkel. Egész jó aszfaltos út van majdnem végig, bár az ország elég fejletlen, gazdaságilag nem állnak rosszul. Főleg a foszfát bányák, meg a kakaó-kávé-földimogyoró vonal erős. Volt egy csomó cukornád föld is az út mellett, meg cukor gyár, amit eladtak a kínaiaknak..

Egy kisvárosban megállunk enni, sült jam gyökér meg robbantott csirke, de a hideg sör segít. Megállunk út melletti kovácsokat nézni, ez itt menő cucc, de nagyon kemény ilyen melegben az izzó vasakat kalapálni. Az egyik útzárnál a katona megkéri a kezem – úgy tűnik kezdek flow-ba kerülni.

Egy Sokode nevű városban fogunk aludni, a szállodára ráférne egy alapos takarítás, ha már felújításra nem fussa és nyilván a wifi se működik.

5. nap

Még előző este tűz táncot kellett volna néznünk egy közeli faluban, ami elmaradt mert biztonsági okokból nem mehetünk oda, helyette reggel a táncosok jöttek hozzánk, tűzifával dobbal felszerelkezve. Hangulata világosban a tüzezésnek kevésbé van, de legalább jobban látszott, hogy tényleg megrágják az izzó parazsat meg simogatják magukat az égő botokkal. Nem jöttem rá mi a trükk, de jól csinálják.

Aztán mentünk északnak meg nyugatnak, közben megálltunk megnézni egy muszlim falut ahol persze ugyanúgy vuduznak mint mindenhol – itt csak fehér színű állatokat áldoznak, csirke, birka, kecske, nyilván rá kellett kérdeznem a turistára. A 160 kg-os útitárssal ellettek volna a szellemek egy darabig míg átrágják magukat rajta. Amúgy csak 8an vagyunk, a többi elég rendben van, bár nem egy túl intellektuális csoport, a szobatársam egy bostoni öreglány, de iszik sört és cigány származású úgyh jól el vagyunk. De a dagadék brutál, megmondtam neki, hogy én nem élesztem újra. Mondjuk az egyik kis mikrobusz hátsó ülésén utazik, ha ott elpatkol azzal együtt temetik el, mert kiszedni hidegvágóval se fogjuk tudni. Jó étvágyat.

Aztán nézzük még, hogy készül a gari – ez az alap táplálék kasszava meghámoz, ledarál, présel, erjeszt, szitál, megsüt és már kész is. Természetesen baromi kemény meló és nők csinálják. Egy faluban megálltunk megnézni, a csajok imádták a rájuk irányuló figyelmet, teliszájjal mosolyogtak és a fiatalabbaknak még foguk is volt hozzá.

A Bassar régióban nyomultunk még egészen a ghánai határnál – elmagyarázták hogyan olvasztottak vasat az bányászott ércből, elég sok szabály volt például az ércet csak öregasszonyok gyűjthették, spéci fa kellett stb. Meg láttam az első baobab fát, lesz megint ölelgetés már érzem. És megnéztük a törzsfőnök palotáját, úgy 11 felesége lehet, mert ennyi festett, kör alakú, nádsipkás ház volt az udvarban. A legfiatalabbal találkoztam, hát jó ízlése van a górénak.

Kb 40 törzs él az országban, a legnagyobb délen az Ewe 32% a népeknek, aztán van még Tem, ők a tüzesek, Kabiye stb. Történelmileg minden irányból mozogtak a népek ide, kb. a 11-16 század között, aztán a 16. századtól itt is nyomultak az európai rabszolga kereskedők, a guineai öbölben levő part szakaszuk is része volt a Slave Coast-nak. Aztán 1884-tól német gyarmat volt, az I. VH után lepasszolták a franciáknak, akiktől 1960-ban függetlenedtek. 1967 óta egyfolytában ugyan az a család kormányoz, Eyadéma kezdte, most a meg a fia, úgyhogy újabban vannak tüntetések és atrocitások, mert úgy tűnik annyira már nem népszerűek.

Kara nevű városban alszunk, jobbféle hotel és ellógtam megnézni a helyi piacot is, imádom a piacokat még mindig.

Holnaptól meg már elvileg Beninben nyomjuk. A kommunikáció ott se lesz egyszerűbb, (eddig minden harmadik nap van vmi wifi szerű, ami óránként 2 percre működik) mert annyira elhagyatott helyre megyünk, hogy ma minden sarkon vásároltunk vmi ehetőt, biztos ami biztos (ipari banán, jam gyökér, gari, rendes banán tele van az autók teteje - ami logikus a 160 kilós mellé kaját rakni veszélyes)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maganyosbolyongo.blog.hu/api/trackback/id/tr4113276801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása