Togó & Benin 4. rész

9. nap

Egy Fula táborban kezdtünk – vannak azért olyan családok akik ideiglenesen vagy végleg, de letelepedtek az állataikkal. Sőt művelnek némi földet és szakítva az évszázados hagyományokkal járnak a gyerekek iskolába.. Így kiderült hogy vannak köztük kifejezetten intelligensek is – lett fulani miniszter is. Ez egy kisebb család, talán 20 fős összesen a gyerekekkel együtt. Egy kút mellett telepedtek le és a marha csorda mellett van kukorica, köles, és kesúdió fa. A nők, lányok gyönyörűek, színes horgolt sapka, apró gyöngyökből hasonló színű fülbevalók és láncok, amiket ők fűznek. És hát ízé nem csak a csajok szépek, konkrétan két olyan jó pasi volt a családban, hogy tényleg megfordult a fejemben, hogy maradok és beköltözöm az egyik agyag-szalma házba. Amúgy az nomád pásztorkodás alapelvei továbbra is érvényesek, ha egy beteg gyerek vagy marha között kell választani, kit gyógyíttatnak, akkor a marha az első

A következő a Taneka törzs egyik faluja volt – na itt a gyereksereg kicsinált minket, a falu se volt kicsi, de elképesztő mennyiségű koszos kölyök került elő semmi perc alatt. Itt a házak köralakúak, nádból kúpos fedéllel, amit agyagedény zár le. Két mecsetet épített nekik valaki, amit nem használnak mert animisták, de ivóvizes kút nincs rendes.. A gyerekeken kívül a törzsfőnökkel találkoztunk, aki audencián fogadott minket a palotájában (kb. mint nagyanyám fészere, benne egy női körülmetélés elleni plakáttal a falon), a protokoll szerint cipő és kalap le, valamint nem lehet közvetlen megszólítani egy tanácsnokán keresztül lehet vele beszélgetni. Amúgy jó nagy darab ember volt, szép zöld hosszú ruhában, kezében egy oroszlános bottal. Na mikor meglátta a dagadék utitársat elkezdett hangosan röhögni, nem törzsfőnöki stílusban, annyira tetszett neki. Csodálatos. Kiderült, hogy ő a legmenőbb a csapatban. Konkrétan megkérdezte ő is nagy főnök-e otthon (nem villanyszerelő) és megkérte, hogy fotózzuk le vele (szerintem a törzsfőnök még nem látott magánál kövérebb embert, na most megkapta).. A faluban poligámok a népek, mint megtudtuk 4-5 feleséggel és 12-15 gyerekkel, ami túl sok és ez sajnos látszik is a kölkökön. Nagyon szakadt, koszos ruha, girhesek és nem járnak iskolába. Még a törzs papjával is találkoztunk, ő szegény nagyon öreg, de cuki és pipázik.

Na innentől a világ második legkátyúsabb útján nyomultunk délnek még egy olyan 8-9 órányit. Közben ettünk ebédet egy helyi vendéglátósnál, ahol egy cseh rendszámú terepjáró parkolt az udvarban és 4 jó képű cseh legény eszegetett. Nyilván beszéltem velük, 13.000 km-nél tartanak a rozsdás Land Roverrel és láthatóan élvezik.

Még egy helyen álltunk meg egy vudu szentélynél Dankoli nevű helyen. A szentély az erdőistennek van szentelve és botokat kell leszúrni, közben kívánni valamit, felkínálni az áldozatot és persze ha teljesül akkor vissza kell menni és az áldozatot (ez lehet tyúktól a marháig minden, de az anyós nem jáccik) bemutatni. Na mármost a vuduval kapcsolatban két hírem van, a jó hír, hogy mindig kell hozzá pia. Sok. Részben áldozni részben inni. A rossz hír, hogy itt nincs negatív vudu (ahhoz valszeg Haitira kellett volna mennem), szóval olyat nem lehet kívánni h valakit vigyen el az ördög vagy essen a fejére a tehén. Mindent át kell fordítani pozitívra (úgyh drága kollégáim kezdhettek kreatívan gondolkodni :-) )

10. nap

Na ma sok minden volt. Először is Dassa (Dacsa) városban mentünk temetkezési helyet nézni. Egy XIV sz híres királyság után maradt a hagyomány, hogy az elhunytat felviszik a hegy tetejére, ott van egy csomó temetési rituálé majd leviszik és eltemetik. Na szóval felmásztunk a hegyre, nagy kerekded sziklákon, és vhogy sikerült a szent helyre is bekéredzkednünk. Sok időnk nem volt, gyakorlatilag futottunk felfelé, mert aznap is volt temetés és már indultak felfelé a vudu papok meg előkelőségek. Ha ott találnak minket akkor kitör a balhé, de megúsztuk. Mindenféle áldozat bemutatás és rituálé helyszín van, kövek, szobrok, csirketoll, olaj stb.. ami nyilván érdekesebb lett volna ha látjuk hogy csinálják…

Még egy volt rabszolga piacot láttunk, meg egy szent barlang szent víz mellé települt hatalmas katedrálist. Az utóbbinál eredetileg egy helyi asszony gyógyított de kifúrta a katolikus egyház. Viszont szembe vele voltak árusok ahol végre ipari mennyiségű földimogyoró pasztára tettem szert, ami elengedhetetlen lesz ha otthon afrikai mogyorólevest akarok főzni.

Ezután úton Abomayba még megálltunk megnézni egy misét, vasárnap van vagy mi, ilyenkor templomba kell menni. Méghozzá mezítláb, fehér ruhába és letakart fejjel. Még meg is áldott minket a pap meg szórt ránk kölnis vizet. A legjobb az volt hogy gyerekek énekeltek, dob, szinti minden volt és ehhez óriási tánc..

Abomay-ban volt régen a Dahomey dinasztia királyainak palotája,  1985 óta világörökség és szép példája az afrikai korrupciónak. Mert ugyan gyönyörűek a tárgyak (uralkodói botok, trónok, ruhák, domborművel stb.) a múzeumban, de az egész iszonyat elhanyagolt még afrikai viszonylatban is. A vezetőnk ebből a városból származik, dolgozott itt a múzeumban, úgyhogy megkérdeztem  - 20 éve nem nyúltak semmihez. Egy épület összedőlt onnan átvitték a cuccokat egy másikba. 5 cm vörös por áll mindenen, a vitrinek üvegén nem lehet átlátni, pedig az UNESCO ad pénzt, amit nyilvánvalóan nem erre költenek el. Bár a portörlés, üveg takarítás nem kerül sokba. Megjegyzem fotózni tilos volt, gyanítom azért, hogy ne derüljön ki milyen állapotok vannak.

11. nap

Ma törzsi szertartásos nap volt – délelőtt Gelede maszkos, délután Egun kosztümös. Mind a kettő tradicionális rítus, és mai napig része a kultúrának, az ősök lelkével való kapcsolat tartásnak.

A délelőtti pár dobos, és egy teljes kórus adta az alapot, akik táncoltak is közben szépen körben. A maszkosok vonultak egyenként és sztorikat adtak elő, nyilván táncos formában. A fejükön nagyon színes maszkok, amiknek a tetején még kézzel mozgatható kis izék voltak – FöldAnya, rafia pofa, pénztárca amiből kijött a pénz, két ember koporsóval amit felemeltek, bábu ami meghajolt tapsolt, kondom amit használt a pár, hatalmas  rózsaszín bábú, pipázó táncos lány, hiéna és elefánt stb.. Volt 14 maszkos összesen. Egy csomó maszkot edukációs céllal csinálnak (kondom, vagy oltás) van ami meg csak a poén kedvéért van (a gigantikus rózsaszín baba, vagy a táncos).

A délutáni még jobban tetszett, sok dobos, brutál gyönyörű kosztűmök és sok száz helyi, akik részei voltak a műsornak, mert a táncosok rendszeresen megkergették őket. A kosztümök között elképesztően nagyok is voltak, több méter átmérőjű csillogó brokátban pörögtek, egy kávézó asztallal a hátukon, óriási. Az is hogy a helyiek papucsot, cipőt levéve, térdre esve beszéltek velük és nyilván adtak aprópénzt. Nekem a délutáni jobban tetszett, még ha ezekkel a ruhákkal a szálló por mennyisége meghaladta az egészségügyi határértéket.