Dél-Korea 3. rész

7. nap

Reggel buszoztam a pályaudvarra, hogy felüljek egy újabb buszra, ami mozgó szauna is lehetne, mert tuti több volt benne mint 30 fok, de gyorsan elszállított Kjongdzsuba (Gyeongju).

Ezt a várost hívják úgy, hogy múzeum falak nélkül. Egy fél nap gyaloglás után ezt meg tudom erősíteni – bár merre megy az ember belebotlik valami látnivalóba. Én néhány óra és >10 km után úgy érzem leírni is sok lesz..

Kjongdzsu Silla királyság fővárosa volt és ma világörökség mint történelmi körzet, 52 helyszínnel – palota maradványok, erődítmények, templomok, kolostor, illetve a királyi sírok.

Silla királyság egyike volt a 3 koreai királyságnak, i.e. 57 – i.sz. 953-ig létezett, azaz vagy 1000 évig, bár azt mondják valójában csak i.sz. 2 század körül jöhetett létre maga az állam. Fennállása alatt nem csak a másik két királysággal (Pekcse és Kogurjo/Korjo) de hol Japánnal, hol Kínával is háborúzott. A 6 századtól vezettek be közigazgatási reformokat, lettek buddhisták, majd miután a 7. századtól a félsziget egységesítése megtörtént és békésebb időszak jött, jól meggazdagodtak.  

Először is van egy csomó király sír – de ezt úgy kell elképzelni, hogy a belvárosi sétálós utca végén, meg mindenhol halomsírok, nagy füves dombok, néha fa is nő rajtuk. A belvárosi vásárlós a Noseo-dong, 4.-5. századiak a sírok, volt bennük aranykorona. A másik ilyen rész a Tumuli-gongwon, 23 sírral, ezekben fakoporsókat találtak, és az elhunytakkal együtt eltemetve arany-, üveg- és kerámiatárgyak, amik a múzeumban vannak. A Cheonmachong nevű sír elvileg megnézhető, de most épp felújítják úgyh nem jutottam bele. A Michu király sírdombja előtt meg szobrok vannak.

A Cshomszongde (Cheomseongdae) a legrégebbi obszervatórium Ázsiában, 7 századi. Úgy van összerakva kövekből, hogy 12 alapkő, 30 rétegben, szóval valahogy kijön a 366 kő. Közben van egy nagyon öreg erdő, Kjerimnek (Gyerim) hívják, és Naemul király itt van eltemetve a fenyős részen. A Volszongnak (Wolseong) nevezett rész egy régi erőd/palota maradvány egy hatalmas parkos részen, egyedüli értékelhető darab a megmaradt jeges tároló, amiben a kaját tartották. Ezután elsétáltam a Punhvangsza (Bunhwangsa) templomból maradt a legrégebbi koreai buddhista pagodához, 634-ben Seondeck királyné építette és téglából van kőszobrokkal.

Mellette a Hvangnjongsza (Hwangnyongsa) templom maradványai vannak, 553-645-ig építették legnagyobb koreai templom volt, 72 500 m²-es alapterülettel, ehhez még a királynő 645-ben építtetett egy 80 méter magas, kilenc szintes pagodát fából (csak fából!, no szög). Ez a buddhista sillai egységet jelképezte, amíg 1238-ban a mongolok meg nem látogatták és fel nem égették az egészet.

Mindezekből sokat nem látni (semmit), de van egy múzeum, ahol szuper 3D mozi van az egész templom, pagoda építésről, meg nagy fa makettek, meg rajzok, meg egy-két kiásott tárgy.

Na miután mindezeket megnéztem, még elsétáltam az itteni Nemzeti Múzeumhoz, igaz, hogy ingyen van, de rám szólt az őr, hogy menjek jegyért. Mentem. Adtak egy színes papírt. Ingyen. WTF? Szóval vannak azért jó dolgok itt is, bár az 1. épületben besokalltam a kő/vas szerszám, cserépedény stb felhozataltól, szerencsére a többi épület jobb volt, különös tekintettel a sillai arany tárgyakra, meg szobrokra. Van még egy bazi nagy buddhista harang is a kültéren.

Még mindig nem volt elég, ezért bementem Donggung palota/Anapcsi (Anapji) tavacskához (ez este 10-ig nyitva azért hagytam utoljára, kivilágítják sötétedés után, a többi cucc már 5-kor bezár télen), ami cuki tó szép fákkal és pár pagodával, meg megnyugtató nyenyere zenével pont jó volt naplementében.

És már csak haza kellett magam vonszolni a 2,7 km levő szállásra, de legalább hazamenet szereztem egy sört, úgy éreztem van mit leöblíteni. Megnéztem mindent, ami a városban van, de ez talán egy harmada sincs annak, ami környéken van összességében látnivaló. A Namszan hegyvidékre asszem sajnos nem lesz időm, és van még egy csomó minden más (és a játékmaci múzeumot nem is számolom).

8. nap

Pulguksza (Bulguksa) azért nyilván nem marad ki, de zombiként kirándulok, mivel megint brutál szarul aludtam (ok, elvileg van +8 óra időeltolódás, de miért ébredek fel úgy reggel 4-kor – ami otthon este 8 - most már napok óta, hogy nem tudok visszaaludni, akkor sem ha iszom sört és éjfélkor fekszem le, mint tegnap). A 11 busszal szépen kijutottam a templomig, ami megint csak Világörökség, de jó drága a belépő (5000 W) a többihez képest.

Itt is szép a kert, tavak, szigetek, hidak. A templom maga i.sz. 751 ben épült Szongdok király főminisztere Kim Deszong rendeletére, és eredetileg több mint 80 épületből állt. Ezeket a 16. századi japán invázió alatt rombolták le, ma már csak a 2 kőhíd, ami a templomhoz vezet és a két híres kőpagoda a Tabothap és a Szokkathap eredeti. Ettől függetlenül szép az egész, a festett fa részek különösen. Sajnos mivel nem értem ide elég korán a sok nép (persze relatív, abszolút döglött szezon van, mi lehet itt nyáron?) szelfizése és hangoskodása élvezhetetlenné teszi az egészet. Megnézem a hátsó épületeket, ahol a híres szobrok vannak, az aranyozott Vairocsana és az Amitábha is 9. századi, és hál istennek ide kevesebb idióta jött.

Aztán úgy döntöttem, hogy a Szokkuram (Seokguram) Buddhához én gyalog megyek fel, ez 2,2 km a parkolóig, és utána még 0,6 km a barlang, de néhol elég meredek séta (~400 m szint). Nem mentem gyorsan, de senki nem előzött meg – mert mindenki lusta és busszal vagy autóval megy fel. Amit annyira nem bántam, mert szép az erdő, süt a nap és csönd van. Aztán még is utolért valaki, de neki vmi nagyon sürgős megbeszélni valója volt a Buddhával, mert gyakorlatilag futott, viszont legalább mezítláb! (+5 C). Ugyh úgy döntök, hogy ő annyira más ligában nyomja, hogy nem ciki.

A Buddha lélegzetelállítóan gyönyörű, és az 1267 évéből pár százat nyugodtan letagadhat. A szobor 3,2 m magas, 751-ben készült, faragott gránit, egy mesterséges barlangban ül és a Keleti Tengerre néz és reggelente rá süt a nap.

Sajnos, bár a szobor eredetileg körbejárható mostanság már egy csak egy Plexi* (nyau) mögül lehet megnézni és fotózni sem szabad. A rotunda 6,6 m átmérőjű és egy mesterséges kupolával fedett. Körben dévák, bódhiszattvák, arhátok.

Szerencsére itt most nincs tömeg, úgyh nyugodtan kigyönyörködőm magam, aztán elindulok lefelé, ahol a kolostorból egy szerzetes hölgy felszeletelt görögdinnyével kínál.. vau.

Én nyilván lefele is gyalog megyek végig, elkapom a buszt és szépen visszajutok a belvárosba kajálni.

Lakni a piros lámpás negyedben lakom, van vagy 50 szobáztató motel a környéken (más sincs), ezeket arról lehet megismerni, a néha egyértelmű feliratokon túl, hogy a parkolójuk rojtos vagy műanyag függönnyel védett, ne lássák az illetéktelenek (feleség/férj) a rendszám táblákat. A kedvencem az ablakommal szemben a Potato (Krumpli) Motel, ennek a tábláit lefotóztam – kapcsolatok, romantika, érzelem, emlékek, szerelem – ebben a sorrendben :-)

*Plexi -  a sorrendben harmadik, homogén szürke mentett macskám, egy zöldszemű kiscica, akit valaki nyáron 4 hetesen beba..szott a kertembe, és olyan átlátszóan vékony volt, hogy Ügyvéd Úrtól a PlexiCat nevet kapta a keresztségben.

9. nap

Még mindig Kjongdzsu (Gyeongju), hogy kimaxoljam a látnivalókat reggel mentem még megnézni egy újabb világörökséget, ez is egy csoszon kori falu Jangdong (Yangdong). Kb. egy órányi busz és némi séta elvergődni oda.

A házak azért hasonlóak a Hahoe-ben látottakhoz, van cserép tetős, meg nádfedeles, ez utóbbinak, ha jobban megnézi az ember kicsit más a technikája. A táj itt sokkal dombosabb, kifejezetten meredek utcácskákon lehet feljutni némelyik nagy udvarházhoz. Kb. 160 ház van, a jó része itt is lakott, ebből 54 van, ami 200 évnél idősebb. A falut amúgy a 15 században alapították, a legrégebbi ház itt a Szobektang, ez még akkor épült és egy ős öreg fa is van az udvarban.

Mivel dombokra épült a falu jobban belátni a portákra a kőkerítések felett, némelyiknek olyan rendetlen az udvara, hogy kis hazánkban is elmenne, és sok kutya van, de szinte mind láncon. Sajnos az idő elég ködös úgyh nem lesznek szuper fotók, de egy-két óra nézelődést megért.

Aztán szépen visszabuszoztam, felvettem a motyót a szállodában és már ültem is a következő buszra, hogy Puszanba (Busan) menjek. Komolyan itt minden buszon bikram jóga órát lehetne tartani olyan a hőmérséklet. És ahogy a sofőr ráadja a gyújtást, még nem is mozog a busz, de az összes koreai (mínusz a sofőr) már alszik is.

Puszan amúgy Korea második legnagyobb városa, a szálloda felé néhol a felszínen megy a metró, itt is böhöm nagy lakótelepek vannak. Ezek mondjuk modernebbek voltak (Szöulban láttam olyat, ami egy rosszabb kijevi panel szintjén volt), de akkor is tök lélektelen, bár nyilván valahova kell rakni az 5x annyi embert.

Itt a legnyüzsgőbb részen Szujongban (Seomyeon) lakom, megyek még este megnézem az éjszakai életet. Hát.. van fényszennyezés bőven – bárok, éttermek, pubok – és az átlag életkor biztos nincs több 20 évnél. Megy minden, amit a koreaiak imádnak, barbecue, plüss állatka horgászat, karaoke, játékterem, utcán éneklés.

Én holnap átrepülök Csedzsu (Jeju) szigetre, ahol Papa egyik barátjánál fogok szilveszterezni (ha már Papával nem tudok..), de pár nap után még visszajövök Puszanba itt is rendesen szétnézni.

Csedzsu egyébként a legnagyobb koreai sziget, 60 km a déli parttól és egy elég nagy ~70x30 km-es vulkán az egész, nyilván ez is világörökség. De majd erről többet ha ott leszek.