Dél-Korea 4. rész

10. nap

Ma szabin voltam, mert nem láttam egy világörökséget se, illetve igen csak a repülőgép ablakából..

Csedzsura (Jeju) 30.-án akartam átrepülni, de gyakorlatilag minden jegy sold out volt, újratervezés, találtam jegyet 31.-ére, délre. Így viszont sajnos ez a nap „ugrott”, mert sem előtte sem utána nem tudtam már komolyabb programot szervezni, úgyh maradt a relax.

A reptérre végül taxival mentem ki, túl bonyolult lett volna a tömegközlekedés, és mivel vasárnap alig volt forgalom, a normál 20.000 W helyett csak 14.000 volt. Egy rendes nagy Boeing repült, totál tele utasokkal. De nem ezen sokkolódtam, hanem megérkezve a szigetre, az autóbérlő helyek és a reptér között legalább 50 külön cég shuttle busza köröz. Mi lehet itt nyáron??

Mindenesetre egy 20 perc alatt lett egy kis KIA automata váltós autóm (mindenhol máshol szuper a tömegközlekedés és elég olcsó, de itt nehéz autó nélkül megnézni a dolgokat), szerencsére angol nyelvű GPS-szel, így is elég nagy kihívás volt megfejteni, hogy működnek a jelzőlámpák Koreában.

De egy darabban megérkeztem a Budapest Innbe, Istvánhoz és a feleségéhez Mikyounghoz. (https://www.facebook.com/budapestinn/?pnref=about.overview). Ez a kapcsolat Papán keresztül lett, együtt dolgoztak még Varga stúdióban, a boldog rajzfilmes időkben. István munka révén került ide, és itt is ragadt sok évvel ezelőtt, beszél koreaiul. Ezt megjegyzem elég furcsa hallgatni, én egy élet alatt nem tanulnám meg, ő meg folyékonyan nyomja.. Náluk lakom a hotelben pár napot, pazar szobában kilátással a tengerre. Szilveszter estére meg, mint potyautas csatlakoztam hozzájuk egy másik itt élő magyar srácnál Andrisnál volt házibuli, isteni kajákkal, borokkal és zenékkel. Én némi pálinkával és a szokásos utazós karácsonyi sütivel tudtam hozzájárulni. A világ amúgy tényleg kicsi mert csak ma állt össze a kép, hogy Andrisról már hallottam, mert Őt meg Ügyvéd Úr emlegette, mint itt élő osztálytársát. Nekem ugyan 8 órával előbb lett 2018, és mivel polgári időben ágyba kerültem így a magyar éjfélre már ki is aludtam magam. 

11. nap

Mikyoung hagyományos koreai újévi levesével (húsos batyus, rizskekszes leves és persze kimcsi) és a hagyományos napfelkelte nézéssel kezdődött az új év, ez utóbbit én kényelmesen ágyból követtem el.

Gyönyörű napsütéses idő lévén én szokás szerint a gyaloglás mellett döntöttem, a Budapest Inn pár perc sétára van Songaksan nevű hegytől (ok, inkább domb 395 m), amit körbe lehet egy óra alatt sétálni, és közben szuper kilátás a tengerre és a látványos sziklákra.

Innen még tovább gyalogoltam a parton Sagyeri faluba és onnan fel a Sanbangsan hegyen (a mi önmagában érdekes, mert gyakorlatilag egy hatalmas kupac 7-800.000 éves láva, jó meredek oldalakkal) levő Sanbanggulsa barlangban levő Buddhához másztam fel. Még mindig kék ég és napsütés úgyh már a kilátás miatt is megérte.

Aztán szépen hazasétáltam, bepótolva ezzel a tegnapi lustaságot, mert lenyomtam vagy 16-18 km-t.

Úgyhogy megérdemeltem a szuper koreai vacsorát, amit Istvánék főztek a barátaiknak, én meg megint jól jártam. Ők utána koreai kártyáztak, persze pénzben. Én meg korán akartam lefeküdni a holnapi vulkán túra miatt. Megkértem őket, hogy segítsenek beállítani a GPSen a helyet, mert nem igazán találja meg az angol nevek alapján. Na ezen a ponton derült ki, hogy nem indul a bérautó. Klassz. Mikyoung felhívta őket, és utána Istvánnal ők segítettek elintézni az egészet. Örök hálám. Ki jöttek megnézni, bebikázták, majd közölték, hogy ez máskor is előfordulhat. Mikyoung mondta nem ok, holnap hajnalban mennem kell tutira. Erre hoztak egy másik autót. Este 11-re kerültem ágyba.

12 nap

Valahogy csak felkeltem fél 6-kor, és szépen elmentem a hegy lábához, ami nem volt annyira közel, több mint egy óra volt pedig semmi forgalom.

Halla hegy (Hallasan) Csedzsu szigeten 1950 m magas, Dél-Korea legmagasabb csúcsa. Több túra út is van, de csak 2 megy fel a csúcsig. Én a könnyebbet, de hosszabbat választottam (a Gwaneumsa végig lépcső, térdileg nem legjobb nekem, bár állítólag szebb a kilátás), és a Seongpanak úton caplattam fel, 1200 m szintkülönbség, 9,6 km. Ez kétszer, mert le is kell jönni.

Sejtettem, hogy lesz hó… De hogy már 750 méteren a beszállásnál, azért az meglepett. Az is, hogy mindenki hágóvassal indult el. Rendes túra bakancsot még hoztam, de hágóvasat nyilván nem cipeltem. Mindegy elindultam, gondoltam max visszafordulok, ha annyira gáz lesz a helyzet. Elég sok helyi jött felfelé (nyilván profi cuccokban), de tömegekkel csak akkor találkoztam, mikor már lefele mentem. A két menedékház tök kultúrált, természetesen, mint mindenhol itt is van AED. A szemetet mindenkinek le kell vinni magával, és meg is teszik. A hegyen az egyedüli szennyezés a K-Pop volt, mert persze azt túrázás közben is hallgatni kell.

A túra úton meg van adva, hogy az 1500 méteren levő második menedékházat mikorra kell elérni, hogy az ember még tovább indulhasson a csúcsra (télen max 12-re oda kell érni). Én végül fél 8kor indultam a parkolóból, bőven 10 előtt már a menedékháznál voltam. De nem volt egyszerű főleg a középső rész. Ahogy ott üldögélek és iszom, eszem a reggelimet, látom ám, árulnak hágóvasat, nem is drágán (6000 W). Gyorsan vettem egyet, persze ez ilyen legegyszerűbb gumis vas, így 20 percig bénáztam, amíg rendesen be tudtam állítani. De mindegy is, mert így fel tudok mászni a csúcsig. Lényegesen jobb lett a helyzet, pedig ez a szakasz a legnehezebb, csak 2,3 km, de ezalatt 450 méter szintet kell lenyomni, mély hóban. 11-re fel is értem.

Gyönyörű kék ég, napsütés, de olyan szél, hogy szétfagytam. A látvány viszont eszelősen szép, a gyönyörű Baekrokdam kráter tóval, ami most persze befagyva behavazva, körben a sötét sziklák. Sajnos alattunk azért volt felhő úgyh el lehetett ugyan a tengerig látni, de nem volt tiszta a kép.

A cudar idő ellenére még toppogtam fenn egy kicsit, aztán elkezdtem ereszkedni. Hát a hágóvas életmentő volt, főleg a térdeim miatt. Gyakorlatilag egyszer álltam meg inni, és lementem egyben. Mondjuk az utolsó 2 km-t már nagyon untam, meg fájtak rendesen a térdeim, de végül is kibírták.