Dél-Korea 5. rész

13. nap

Puszanba vissza sikerült jobbféle repjegyet kifognom, még lett délelőtt Csedzsu-ra pár órám. A terv az volt, hogy először reggel kávé, aztán a Seongsan Ilchulbong, Woljeong beach és még a híres Manjang-gul barlang.

Hatalmas szélre ébredtünk (én mondjuk hajnali 3-kor itteni szokásom szerint) Istvánék főztek nekem kávét, csomagoltak reggelit, és a segítettek a GPSbe beírni a cuccokat, mert továbbra sem volt hajlandó csak koreai nyelven felismerni a dolgokat. Nem csak szuper helyen laktam náluk, de etettek, itattak és segítettek mindenben. Remélem, hogy egyszer itthon tudom viszonozni a sok segítséget.

Na szóval összeszedtem magam és szépen elautókáztam Seongsan Ilchulbong-hoz vagy más néven a Sunrise Peak-hez. Ez egy 182 méter magas tufa vulkán, rögtön a tengerparton, a 600 méter átmérőjű kráterben erdővel, körben éles sziklákkal, kicsit olyan, mint egy korona. Szépen fel kellett mászni a lépcsőkön (persze tegnap nagy volt a pofám, de csak lett némi izomlázam), és odafent csodás a kilátás. És megint kék ég és napsütés (állítólag nincs sokszor ilyen szép tiszta idő, szerencsém van), és ellátni a Hallasan hegyig is.

Reggel pont a híres csedzsui mandarinokról beszéltünk Istvánnal, aminek most már javában szezonja van, hát láttam is egy árust, volt vagy fél tucat féle, az emlegetett hatalmas körteformájú is.

Innen gyorsan el a Woljeong bícsre, ami a fehér homok miatt híres – a dagály meg a szél miatt gyakorlatilag a bícs eltűnt, mert úgy kilötyögött a tenger, hogy az úttestre jöttek a hullámok.

Manjang-gul barlangról konkrétan lemaradtam, minden hónap első szerdáján zárva :-(. Pedig ez is része a Világörökségnek és a világ legszebb láva barlangja. Egy 1 kilométeres szakasz járható, szép cseppkövekkel és mindenféle láva formákkal. Úgyh ez legközelebbre marad.

Kis késéssel, de átrepültem Puszanba, itt már az utolsó két napom szervezésével telt a délután. Próbálok még minél több látnivalót belesűríteni.

14. nap

Puszan ugyan Korea második legnagyobb városa, de azért annyi sok értelmes látnivaló nincsen. Viszont rájöttem lehet nyomni egy komolyabb túrát, és így 3-4 látnivalót összekötni, persze ez melósabb.

Reggel elég korán kimetróztam Beomeosa-ba, a metrótól a 90-es busszal lehet a templomig felmenni. Beomeosa egy Ui Sang nevű szerzetes építette 678-ban, a Silla Királyság idején. A 16. században az Imjin háborúban (japán invázió) lerombolták, aztán szépen újjá építették 1613-ban. A Daeungjeon Hall nagyon szép, van eredeti templomból kő lámpás és Iljumun az egy oszlopos kapu, és a 3 emeletes pagoda 4 oszloppal a 9. századból.

Sikerült nem csak a tömeg előtt ide érni, de még a szerzetesek reggeli kántálását is hallottam – és megint ragyogó napsütés, felhők nélkül.

A templom maga a Geumjeongsan hegy észak-keleti részén van, a hegyen meg egy csomó túra útvonal van. Na gondoltam, akkor ezt kihasználva én szépen körbejárok. A templomtól felmentem 1.7 km-t Geumjeong Erőd északi kapujáig, végig felfelé kőlépcsőkön. Na rajtam kívül senki nem is volt ezen a szakaszon, aminek külön örültem. Az Erőd meg nem is igazi erőd, csak 17 km-nyi kőfal négy kapuval. Szóval felértem az északi kapuig és innen akartam megcsinálni a 8,8 km túrát a déli kapuig, illetve onnan le Geumgang Park felvonóig. Ezzel nem lett volna gond, ha van rendes térképem, vagy vannak koreain kívül mondjuk angol feliratok. Az úton megjegyzem, ha jött is valaki, az is szembe, de ezek se voltak sokan. Az egyik szikláról 360 fokos körpanoráma volt, hitetlen szép volt a kilátás a városra, még ha többnyire a lakótömb tömegeket látta is az ember. A déli kapuig végül is 3,5 óra alatt jutottam el, volt szintkülönbség rendesen.

Eltévedni meg csak az utolsó 300 méteren akartam a felvonó felé, de ott pont jött egy koreai pasi, aki angolul akart beszélni és megkérdezte hova megyek, mondtam cable car, úgyh szépen útba igazított. De akart még angolozni úgyhogy azt is megkérdezte honnan indultam, mondtam a Beomeosa templomtól, na itt elkerekedett a szeme :-), és közölte, hogy kemény csaj vagyok. A felvonó nem olcsó (5000 W egy irány), de megérte mert lefelé brutális panoráma volt a városra.. Én még ennyi tömbházat egyben nem láttam, de látszott a folyó, hidak stb.

Valahogy megérzés alapján a metrót is megtaláltam és 16 megálló múlva a Jagalchi halpiacon nyomultam. Na ez tényleg olyan amilyennek Jeti mesélte. Mindenféle tengeri élőlény, hal, rák, a tengeri ananász, hatalmas polipok, osztrigák, kagylók, uborkák.. Van kinti rész, benti élő halas medencében, meg éttermes, meg szárított halas. El voltam egy darabig míg körbejártam. Aztán persze jött a dőzsölés, csak szert tettem egy fél kiló nyers halra, ha már itt voltam, mindenféle nyers meg savanyított, csípős zöldséggel, ennél egészségesebb vacsorát nehéz elképzelni, az endorfinszint emelkedésemről nem is beszélve. Sajnos imádom a nyers halat :-)

15. nap

Mivel csak este megy a gépem, gondoltam csinálok még programot. Mivel Szöul környékét kihagytam, és Szuvonban (Suwon) van egy világörökség, megállok ott a reptérre menet és jól megnézem.

Még Puszanba visszaérve vettem a reggeli KTX-re az interneten jegyet (ezt aztán az útlevél ellenében szépen kiprintelik a jegyirodában), a 8.20-as pont 11-re ér Szuvonba. Így legalább a Korean Train eXpress is ki lett próbálva. Főleg alagutakban megy, szóval a tájat kb. 25%-ban látni, és általában úgy 273-275 km/h órával. Egyszer mentünk 299-el, de lejtőn lefelé.

Szépen odaértünk Szuvonba, ahol nyilván egyből Korail információ, telefonon fordító program  - mert hol hagyjam amíg lófrálok a csomagomat. Próbáltam a neten okosodni, de úgy tűnik csak hülyék utaznak, vagy ha okosak is, ők nem írják le. Mert van csomagmegőrző automata, ujjlenyomatos :-), de nem terveztem bot mixert használni így kicsi a kockázat. Csomag lerak, turista információt is foglalkoztatni kell, úgyh oda is bementem megkérdezni, melyik busz visz hova. Ilyenkor mindig adnak térképet is, ha kéred ha nem.

A világörökség a Hvaszong (Hwaseong) erődítmény, ami a legjobb állapotú a koreaiak körül. Csongdzso király csinálta a 18. században. A falak összesen 5,7 km hosszúak, négy kapuval, én a Paldalmun nevű déli kapuval kezdtem. Innen persze találtam pár száz nagyon meredek lépcsőt, hogy a mai adag is meglegyen. A falon sétálva aztán vannak parancsnoki posztok, titkos kapuk, nagy harang, meg ágyúzó helyek. A panoráma eléggé rendben van, bár főleg a szokásos tömbház erdőt látni és nyilván mondanom se kell, hogy felhő sincs az égen.

Lesétálok még a palotáig (Hwaseong Haenggung) a Paldal hegy lábához, ez is 18 századi, de nem túl izgalmas. Szokásos termek üresen.. Úgyhogy tovább álltam az északi kapuhoz Hwahongmun, és megyek innen is egy darabot a fal másik oldalán visszafelé. Kicsit még nézelődöm a közeli piacon, aztán visszamegyek az állomásra.

Szerencsére az ujjlenyomatom nem változott, úgyh visszakaptam a táskámat, kinyomoztam, hogy busszal jobb menni a reptérre, mert így nem kell bemenni és átszállni Szöulban, mint a vonattal. Megvárom a buszt, és irány a reptér. Persze jó pár óra van még a szokásos repülő szőnyegemig, de addig is válaszolok az emailekre (újabb rádiós felkérés - Lánchíd, újabb utazós előadós felkérés – Vendéglátóipari Múzeum stb.) meg írom ezt is.. Közben örömmel hallom a hangos bemondón, hogy ha terrorista támadás éri a repteret gyorsan meneküljek biztonságos helyre. Ez utóbbi hollétéről sajnos nem adtak közelebbi információt. De közben már dübörög a reptéren is a téli olimpia műsor a két idióta babával.