Algéria 2. rész

4. nap

Mára újabb világörökség jut, Timgad, ami kb. 120 km Constantine-tól, ezzel nem lenne baj, ha közben nem kellene minden közigazgatási kerület határán rendőrt cserélnünk, összesen volt vagy 8 escortunk és persze ugyan ennyi visszafelé. Ezek hol pontosan érkeztek, hol 20 perc késéssel, de papírmunka stb. szóval kissé nehezen értük el a tetthelyet.

Medracen-ben álltunk meg először, ez a múltkorihoz hasonló sír, csak öregebb és kisebb. Az egyik numidiai király sírja volt, kör alakú ugyanúgy oszlopokkal, úgy i.e. 200 körüli.

Egyébként a reggeli 6 fok nem jött be. 4 fok és szakadó hóesés, erős széllel.  Az út mentén hihetetlen mennyiségű gólyafészek, benne már kis gólyával, tojással, basszus szegények. Bár még mindig jobb mint azoknak akik Magyarországra visszaérve otthon fagyoskodnak (menjetek gólyát etetni!). Ebéd egy helyi kifőzdében kuszkusz birkával nyilván, mi más.

Timgad 1000 méter magasan fekszik, egy hatalmas római rom város, amit i.sz. 1 században Trajan alapított.  Csak a 7. században hagyták el végleg és szerencsére a romokat betemette a homok, így megmaradtak, a 19 században a franciák kezdték el kiásni.

Eredetileg úgy 15.000 ember élt itt, a teljesen szabályos városszerkezet lejön a romokból is. Van színház, diadalív, korinthoszi oszlop csarnok, fórum, templomok és a könyvtár. Nekem legjobban a delfinekkel díszitett nyilvános wc tetszett, ahol kettesével lehetett dolgokat intézni, akkoriban a szarás még szociális program volt. A másik kedvenc a piac faragott kövekkel díszített boltokkal.

A végén 10 percre csak elállt a hóesés és kicsit kitisztult, de a fotók asszem nem lesznek sajnos túl jók.

Hazafelé még megállunk Lambaesis-t, a római III. légió támaszpontját, isz. 123-ban alapították. A legnagyobb megmaradt épület a táborból egy 20x15 méteres, 2 szintes, persze ennek a falain is gólyákkal. Hatalmas sár, és hó vihar, nem volt hosszú látogatás.

A buszban délutánra sem sikerült igazán megfejteni, hogy kell fűteni, úgyh leginkább a több órás üldögélésben fagytunk szét. Este 8 után értünk csak vissza, a szállodában aztán forró zuhany, pálinka, Neocitrán.

 5. nap

Constantine városnézés, szakadó hóesésben, gyalog. Ez Algéria 3. legnagyobb városa, Alstom típusú modern villamossal. Ezzel mentünk pár megállót az egyetemi mecsetig. Jelenleg ez Algéria legnagyobb mecsete (nem sokáig egy monumentálisat építenek épp Algírban), és ahhoz képest hogy a 90es években épült, van egy fajta szent hangulata belül. Villamossal vissza a Múzeumhoz, ami pici, poros, felejthető. Közben elkezd hatalmas pelyhekben esni a hó, és meg is marad…

Tovább séta az Ahmed Bey palotához, Na ez már jobban tetszik, mondjuk a két gyönyörű belső kertben a pálma- és narancsfákon vastagon áll a hó. A palota 2000 m2 falán végig freskók a Bey utazásairól, van 540 faragott cédrus ajtó, meg pár száz márvány oszlop. Tudtak élni na.

A helyiek amúgy nagyon élvezik a március végi hóesést, a fiúk hógolyóznak, mindenki fotózik, mi azért kevésbé vagyunk lelkesek, hogy megint szarrá ázunk. Még sétálunk az itteni Casbah macskaköves utcáin, bár ennyi vízben raftingolni is lehetne. Egy olyan boltba megyünk még be ahol bársony ruhákat, csinálnak gazdagon arannyal hímezve. Egy egy ruha 9-12 kg és persze egy vagyonba kerül, szerencsére nem az én stílusom (nincs szürke) így nem kell személyi kölcsönt felvennem.

Ebéd egy helyi kifőzdében, elég felejthető, de legalább féli megszáradunk. Közben gyanús lesz, hogy zöldfoki zene szól, és igen Cesaria Evora (ebben az volt a fura, hogy pont előző este írtam M-nek, hogy hallgassa a dívát, mekkora eséllyel szól másnap egy algír étteremben?) Délután irány Tiddis, ami 30 kilométernyire egy római rom. Ezen a ponton olyan felhőszakadás van, hogy egy esőerdei monszunt megszégyenít, viszont legalább vízszintes a viharos szél miatt. Azért erőt vettem magamon és elindultam csinálni pár fotót amikor úgy tűnt csendesedik, kb. 5 perc alatt áztam úgy szarrá, hogy a délelőtti ehhez képest semmi nem volt. Pedig ezek a kevesek által látogatott romok elég csinosak a vörös sziklák között.

Vissza Constantine-ba hidakat nézni, nyilván olyan köd ereszkedett a szakadékba, hogy semmit nem lehetett látni. Holnap újra próbálkozás.

A várost amúgy még Nagy Konstantin római császár alapította, a Numidiai Cirta város helyén, i.sz. 311-ben, kb. 80 km a tengertől a Rhumel folyó két partján. A folyó egy mély szurdokban folyik, van ahol több száz méteres függőleges sziklafalakkal, összesen 8 hídja van, régiek kőből meg modern kábeles is. Nem, nincs bungy jumping, megkérdeztem.

6.nap

Érdemes volt várni, reggelre tiszta idő, hideg, de napsütés végre. A hidak lenyűgözőek a szakadék felett, először egy 1912-ben épült függesztetten sétálunk át 170 méter magasan. Látszik pár másik híd, a város házai a sziklafal tetején, háttérben havas hegyekkel, kék éggel.. vauuu. Tátva maradt a szám. Még egy másik, a legmodernebb függesztett hídon is megállunk innen más hidakat és városrészt látni.

Aztán 150 km buszozás Djemila-ba, ami szépet jelent arabul. Útközben totál havas mezők, dombok – nekem ez nyilván nem különleges, de Algériában mégis az. Az autópályán tele a leálló sáv családokkal, akik megállnak hógolyózni a mezőn, egyszerűen nem tudnak ellenállni a 20 cm vastag fehérségnek.

Djemila is világörökség és eredetileg Cuicul-nak hívták a rómaiak. Az i.e. 1 században épült, mint helyőrség, de aztán egy 20ezres várossá nőtte ki magát. A 6. században néptelenedett el miután a vandálok, majd a bizánciak elfoglalták. Aztán az araboknak nyilván tetszett mert átnevezték szépségesnek és nem bántották.

A látott fotók alapján nagyjából tudtam mire számíthatok, de az, hogy a virágok és virágzó fák mellett a romokat egy 10-20 cm hóréteg fedi a napsütésben, elképesztően különlegessé és széppé tette. Konkrétan akkora flash volt az a pár óra, amit a romok között töltöttem, hogy fel sem tűnt, a latyakban, olvadó hóban mászkálva a GoreTexes Salomon is feladta és csuromvizes lábam (én voltam az egyetlen, akinek magasszárú túracipője volt, a többiek félcipőben, tornacipőben nyomták, a többség 100 m után feladta és visszament a buszba. Nyilván mi Adellel kitartottunk - ő a kedvenc útitársam, magas ősz floridai nagypapa, aki eredetileg egyiptomi kopt keresztény PhD mérnök, aki huszonévesen vándorolt ki az USA-ba, beszél persze arabul, de az algériai francia/arab keverék nyelvet persze nem érti és nagyon jó fej) . 

Van egy 800 m hosszú jón oszlopsorral szegélyezett cardo maximus, fürdők, városkapuk, fórum, Capitolium templom nyilván itt is, 3000 fős színház, piac a faragott asztalokkal és a mértékegységül szolgáló asztallal, szökőkutak és őskeresztény bazilika romjai a 4. századból, egy hatalmas márványból faragott férfimellkas és meg egy kő oltár állat áldozatos faragással.. A mozaikokat mondjuk a hó miatt nem lehetett látni.

Bár nem vagyok egy múzeum fan, de az itteni picike nagyon bejött, minden falán hatalmas mozaikok, összesen 1700 m2-nyi, van egy vadászos, meg egy Dionysos legendája, Ambrosia éppen meggyilkolva Lycurgus király által, ugró oroszlános stb.

Vissza Algírba, a 320 kilométert sikerült nagyjából 5,5 óra alatt megtenni, az egyik escort cserénél az autópályán, már sötétben gépfegyverrel őrizte a rendőr a buszt, amíg megjött a váltás. Nem viccelnek az biztos. Nyilván mire Algírba értünk szétfagyott a lábam a vizes zokniban, cipőben, ugyh megelőzésnek bevettem a pálinkát lefekvés előtt.