Algéria 3. rész

7. nap

A tervek szerint az eseménytelen napok egyike..

Ma Bechar-ba repülés volt a terv, majd onnan autóval a Taghit oázisba még 100 km-rel délebbre. Mivel a gép csak kora délelőtt indult, így lett volna reggel még 1-2 óra Algírban mászkálni, de hatalmas felhőszakadás jött, vízszintesen persze.. Nem volt kedvem megint fossá áztatni magam, így maradtam a szállodában és megcsináltam némi házifeladatot.

A kalandok a reptéren kezdődtek. Én szépen átjutottam az átvilágításon a bejáratnál, mentem becsekkolni, ember alig, 5 perc múlva már a beszállókártyával a kezemben csodálkozva néztem, hogy az egyik angol csomagját szétszedik a bejáratnál. El nem tudtam képzelni mi f.. lehet egy 80 éves angol bácsi csomagjában, amihez 3-4 rendőr kell.

A trip notes vastag betűvel írta, hogy senki ne hozzon távcsövet, mert az itt háborús fegyvernek minősül és bűncselekmény. Roy nem viccelt, hozott mindjárt 3 darabot. Hogy minek nem tudom, mert madarakat se láttunk gólyán kívül, az meg bazi nagy. Valószínűleg mindenképp szerette volna algériai börtönt beilleszteni a programba.

Hát őőőő lett egy kis izgalom rögtön – már csak azért is, mert amikor bejöttünk az országba is átvilágították a csomagot, meg ugye azóta is repültünk akkor is, hogy nem vették eddig észre.

Nyilván elvették mind a 3-at és a guide-al együtt mentek a rendőrségre magyarázkodni. Ez nem egy rövid program és jó esély volt rá, hogy nem érik el a gépet, de legalább nincs minden nap járat Becharba. Úgyh minden eshetőségre kineveztük guidenak az egyiptomi nagypapát, aki beszél arabul, és elolvastuk, hogy mi lenne a program. Végül aztán csak szabadon engedték őket és elérték a gépet is, mert késve indult..

Az ATR típusú bokorugró viszont ilyen viharban repülve el lehet képzeni, hogy hánykolódott, én csak azért nem, mert túladagoltam a Deadalont. Aztán repülési magasságon bemondta a pilóta, hogy mindenki nézzen ki az ablakon, mert nagyon ritka időjárási anomáliát látni – konkrétan olyan homokvihar volt, hogy a homokot 6000 méterre a felhők közé felvitte a szél. Úgy nézett ki mintha egy hatalmas tál vöröses madártej felett repülnénk, fehér bárányfelhő hab galuskákkal. Szerintem még egy rendellenes időjárási jelenség és engem kitoloncolnak..

Aztán csak leszálltunk Becharban, útlevél elvesz, csomag megjön, útlevél is. Ehhez a szakaszhoz kellett a külön minisztériumi engedély, le kellett ellenőrizni, hogy rajta vagyunk-e. Az egyik Algírban használt mikrobuszt lehozta a sofőr ide (1200 km) azzal megyünk, de kíséretnek itt 2 escort autó elől, 1 hátul. Nem rendőrök, hanem zsandárok – kvázi ez a vidéki rendőrség, de más az egyenruha, autó (Nissan Patrol 4x4) stb. Állítólag elég jók a terroristák ellen.. Hmmm.

Egész az első nomád tevés családig jutunk, itt muszáj megállni tevét simogatni. Van minden színben, az egész sötét barnától a szürkén át a fehérig. És plüss baba tevék is. Én megkóstolom a tevetejet is, a többiek nem merik. Kicsit édesebb, de nagyon finom. Állítólag egészséges és nincs benne allergén, de bazi ritka és drága. Ezek a nomádok 700 km délebbről jöttek fel tevét legeltetni, mert ugyan nem látszik, de itt több a zöld. Nagy sátrakban laknak, és alapvetően a tevetenyésztésből élnek.

A nomádok amúgy berber népek, ami az ókori róma által használt barbárból ered. Az észek-nyugat afrikai (Maghreb) őshonos népeket hívják így. Beszélnek arabul is, de nem arabok. Van 50 millió belőlük a legtöbb Algériában és Marokkóban. Különböző törzsek tartoznak ide – tuaregek, kabyle, mozabite, chenoui stb. Berber pl Zidane a focista is. Tamazight a berber nyelv, de ennek is különböző dialektusai léteznek. Kb. időszámításunk előtt 10.000 évvel már ők voltak az őslakosok itt, aztán három nagyobb királyságuk lett Mauri, Numidia, Gaetulia. Küzdöttek a főníciaiakkal, punokkal, rómaiakkal, aztán a középkorban jöttek az arabok meg az iszlám.

 8. nap

Először is sziklarajzok Taghit mellett, Zaouia Tahtania nevű helyen, fekete-vörös sziklákon van minden oroszlán, antilop, zsiráf, elefánt stb. Úgy 10-20.000 évesnek saccolják őket, akkor még más volt itt a klíma, sokkal több volt a víz. (Konkrétan a környéken is lehet hatalmas kagylókat találni, a Szahara anno tenger is volt vmikor). Sajnos a helyi részeg turista banda összevissza graffitizte a rajzokat.. Kár érte meg gyakorlatilag tönkretették jó részét annak, ami eddig fent maradt.

Most is vannak helyiek meg néhány árus, ennek köszönhetően kapok ajándékba édességet, nagy gombóc datolyából és magokból. Kezdek flow-ba kerülni..

Aztán visszafelé megállunk megnézni egy nagy barlangot, meg egy elhagyott falut. Közben összebarátkozom egy csacsival, aki egyszerűen odasétál hozzám legelészés közben egy kis simogatásra. A táj egyébként nagy homok dűnék és igazi sárga sivatag, közben az oázis pálmaerdői és még vmi víz is folydogál. Híresen finomak az itteni datolyák, több min 50 féle van belőlük. A pirostól a sötétig, egész kicsik és nagyok, szárazabb vagy lédúsabb, minden verziót termesztenek.

Megállunk a városban a piacon, picike, de narancsot meg datolyát venni itt is lehet. Ebédelni aztán egy beduin (nomád arab) sátorhoz megyünk a városon kívülre. Helyi lepény spenóttal, hagymával, paradicsommal sütve. Desszertnek meg az itteni hatalmas narancsok.

Némi szieszta után elmegyünk megnézni az itteni régi városrészt, ezeknek a házaknak sajnos egy része összedőlt, alapvetően sárból, szalmából vannak tapasztva. Pár bolt működik, az egyikben teázunk, a másikban szuveníreket árulnak és a 80as évekből származó Rossignol síléceket, ha vki ki akarja magát próbálni a dűnéken, és van egy romos mecset is. Egy hangszer készítőhöz nézünk még be, persze miután felismerem a kora-t (nem nehéz 21 húrja van, és amúgy Nyugat Afrikai hangszer, főleg Mali) és benyögöm Tuomani Diabeté nevét kezet csókol az öreg raszta.

Sétálunk még a pálmaerdőben, meg megyünk a dűnék közé off roadozni kicsit a sivatagban. Mivel szeretem az extrém sportokat és a 4x4 pick up nyitott hátuljában ülve és erősen kapaszkodva nyomom végig a túrát.

Vacsorázni visszamegyünk a beduin sátorba, és visszük magunkkal a zsandárokat is. Az eddigi legfinomabb algériai kaját kapjuk – elásott csirke, ami fölé tüzet raknak pálmatörzsből. Hihetetlen puha és jóízű. Én persze nem bírom ki, hogy ne szórakoztassam magam és amikor leszedik a tüzet meg a tetőt a csirkéről, előadom hogy képzeljük el ahogy kiugranak a tálból és a zsandárok meg lőnek rájuk.. A 3 zsandár testőrünk könnyesre röhögi magát. Amúgy valami komoly casting lehetett, mert hihetetlen jó képűek a fiúk, a legidősebb 33 éves és már 14 éve szolgál. Láthatóan nagyon élvezik, hogy törődve van velük. Mondjuk én se ettem még vacsorát úgy, hogy gépfegyverrel vigyáznak rám.

 9. nap

Elképesztő távolságok vannak az országban, délről északra 2100 km, keletről nyugatra 2400 km, a határ körben majdnem 7400 km. Így ma elindultunk délről vissza északnak Taghit-ból Tlemcen-be, ami nincs messze, 640 km. Szóval főleg autózás, 9 escorttal sikerült végig csinálni, bruttó 10,5 óra alatt. A taghiti zsandár fiúk 120 km/h-val repesztve vittek minket vissza Becharig, és onnan is egy darabig elég jó átlagot mentünk. Egész addig, amíg fél2-kor, ki nem fogtunk egy állítólag híresen barom zsandárt, aki az autópályán 70-80 km/h-val vitt minket. Ebéd előtt..

Ebből elég gyorsan villogás, kiabálás lett. Aztán egy ponton megelőztük őket, mentünk elől. Ebédre ezután a szivatás után nyilván nem hívtuk meg őket. Viszont utána én odamentem és nekik adtam a banánomat J Persze nem akarta elhinni, hogy nem tudok arabul (mert ugye pár szót beszélek), szóval ő sem az eszéről híres. Viszont a helyi guide-unk meg sofőrünk könnyesre röhögte magát, amikor mondtam, hogy megvesztegettem a zsandárt egy banánnal. Még este is ezen nevettek. A banán annyit ért, hogy 90-el mentek 80 helyett, de szerencsére nem sokára jött a váltás, és egyre gyorsabban haladtunk megint.

Közben változott a táj a Szahara homok dűnéi után kősivatag, aztán az Atlasz hegység marsbéli vörös hegyei (lefotóztam Papa, ha megint Marsi film lesz) aztán a plató, később meg északabbra már olajfa ligetek, fenyőfák.

Egyetlen érdemleges megállónk egy hatalmas állatpiac volt, sok száz pasi és több ezer juh, kecske, marha, lovak színes kavalkádja. Húzták vonták pakolták az állatokat, a barna kapucnis manó ruhába (qashabiya) öltözött, kék fejkendős nomádok alkudoztak. Hihetetlen szép tiszta birkák, kecskék mintha most jöttek volna a fodrásztól. Imádtam.