Algéria 4. rész

10. nap

Tlemcen, észak-nyugat egyik nagyobb városa, nagyon csinos, pont jó méretű, tiszta, szép villákkal és híres a cseresznyéről, ami sajnos csak most kezd virágozni.

Volt római helyőrség, Almoravid majd Almohad uralkodók központja, aztán a 13. századtól Zayyanid főváros és menő kereskedelmi és egyetemi központ, később meg jöttek az ottománok, a marokkóiak, a spanyolok végül a franciák.

Reggel egy 11. századi mecsetben kezdtünk. És rögtön „belefutottunk” egy halottba, akit egy teherautó platóján hoztak egy széles fadeszkán. Egyszerre értünk az ajtóhoz a megboldogulttal, és segítenünk kellett, hogy be tudják vinni az ajtón. Mondjuk a hullamosást már kihagytuk. Amúgy mint kiderült, mikor a temetőbe viszik a városon át, az emberek a teraszokon, éttermekben, az utcán felállnak vagy az autókból kiszállnak és fejet hajtanak a tisztelet jeléül. A mecset nagyon hangulatos, és az imám is aranyos volt úgyhogy ettől eltekintve jól indult a nap.

A főtér másik oldala a múzeum, ami kicsi, de szépek a cuccok. A téren meg az öregek beszélik meg a világ dolgait, hihetetlen jól néznek ki a színes hagyományos ruhákban. Innen séta a piacra, hímzett ruhák, leértékelt női felsőtestek és gyönyörű zöld áruk a zöldséges gyümölcsös részen.

Következik a Sidi Abu Madyan mecset, az imám itt is beenged a mecsetbe, de a szufi szent sírját csak kívülről tudjuk megnézni, mert éppen szertartás megy, viszont szépen énekelnek. Van hozzá még palota rom, meg madrassa is, meg egy csomó cuki macska.

A Zianide királyi palota csinos, de gyakorlatilag csak egy autentikus másolata az eredetinek, igaz igényesen megcsinálva. Az épület önmagában nagyobb élmény, mint a tradicionális ruhák amik ki vannak állítva. Amúgy a Mechouar vár része volt valaha, de ennek már csak a romos  várfalai vannak meg. Ebéd előtt még felmegyünk a hegytetőre megnézni a várost a magasból, meg a cseresznye fákat, de virág még alig van.

Ebéd az előző esti étteremben, nagyon jó a kaja, a svéd csaj meg megint dupla ebédet eszik. Brutál mennyiséget fal fel, és mindig el tudja intézni, hogy két adag ebédet/vacsorát kapjon, amihez még eltűnik egy fél kiló kenyér is.. Meg is van az eredménye, úgy néz ki mint a sarokba baszott teleszart zokni.. Jó étvágyat!

Ebéd után meg Mansourah mecset romjait nézzük, hatalmas lehetett, de csak a körbe falak meg a minaret van meg, a Marinid dinasztia idejéből való, 14. sz.

Mindezeket mondanom sem kell 4 bőrkabátos, civil ruhás, autós rendőr kíséretében tekintjük meg, de pisztolya csak egynek van, ő viszont szereti mutogatni. Oránba menet le is kell őket cserélni egy másik hasonló bandára, aztán még egy escort csere, de már normál villogós rendőrautót kapunk.

Az oráni hotel a tengerre néz, de a rendőrünk közli, hogy nem mehetünk ki, főleg sötétedés után, mivel éhes nem vagyok és tudok venni egy üveg rozét úgyh alapvetően nincs miért reklamálnom.

11. nap

Reggel séta a parton, felhő sincs az égen a tenger meg türkiz kék. Oránt a 10. században mór kereskedők alapították, sokáig a spanyoloké volt, aztán ottomán, majd francia. Itt volt a hírhedt Torch hadművelet a II. VH alatt mikor az angolok megsemmisítették a francia Vichy hadihajókat.  

Van egy csomó szép épület, főleg francia persze, az opera meg a városháza, Algéria második legnagyobb, modern mecsete, meg egy csomó art deco ház, egy hatalmas zsinagóga, ami most már mecset, kávézók, teraszok.

Ami érdekes még a Pasa palotája, sajnos rémesen szar állapotban van, pedig gyönyörű lehetett. Külön tetszett, hogy a normál háremen kívül, ami nem kicsi, van egy szép villa kerttel a kedvenc hárem hölgynek. El is gondolkoztam a karrier váltáson, a motivációs levél nem lenne gond, de nem tudom mit kellene egy nyerő önéletrajzba beleírni..

Utána még fürdőt nézünk, a régi hammam-ot a franciák kórháznak használták, van benne két hatalmas nagyon régi ipari mosógép.

A Santa Cruz nevű spanyol erőd meg bazilika a hegytetőn – a kilátás pazar, a bazilika felújítás miatt zárva, az erőd meg cuki, csak nincs benne semmi a jóképű rendőrfiúkon kívül.. Közben titokban a svéd útitársnőt fotózom, kell a bizonyíték M-nek a zokni témában.

Algírig hosszú az út, de profin váltják az escortok egymást, és a három sávos autópályán használják is a szirénát, villogót mikor útépítéses terelések vagy rendőrségi ellenőrző pontok vannak. De így is brutál lassan, csak este 9 után érünk a fővárosba úgyh az utolsó escortot megint nem várjuk meg.

Közben elköszönés az útitársaktól. Az egyiptomi/amerikai nagypapa jó fej volt, vele már a végén szavak nélkül is megértettük egymást, de amúgy sokat/jókat beszélgettünk, meg a Genzyme részvényeken meggazdagodott, 47 évesen nyugdíjazott maláj is, meg a világhírű plasztikai sebész/távcső csempész 80 éves professzor is az ügyvéd csajával. A svéd dagadttal el lehetett lenni, végül is nem az én ebédemet ette meg és visszaadta az esőkabátomat. A két angol nőci nem sok vizet zavart, azt meg kifejezettem bírtam, amikor a visszafogott angol úrinő artikulátlanul üvöltötte le a haját a kínai/filippínó/szingapúri halálra kényeztetett,  rohadt önző picsának, aki azt hiszi pénzen mindent meg lehet venni, és napi 30-40 szelfinél alább nem adta..

 Algériáról még röviden:

Nagyon régóta lakott, az első emberszerű leletek i.e. 200.000-ból vannak. A csomó sziklarajz, amit Tassilinél van (még mindig le van zárva sajnos) i.e. 11.000 körüli.

Őslakosok a berberek, de karthágóiak nyomultak a part mentén, meg i.e. 600 voltak föníciaiak, meg háborúk a punokkal. Végül i.e 146 BC Karthágó lerombolása után kezdtek berber királyságok kialakulni, Numidia, Mauretánia, de a csúcs a Masinissa alatt jött el. Utána jött a Római Birodalom, a vandálok. A 7. századtól pedig a különböző arab törzsek. A közép-korban különböző dinasztiák nyomultak, menő a Almohads, Almoravid időszak volt. A 16.században ideértek a spanyolok, utána volt ottomán uralom is, a franciák 1830-tól jöttek, és nem kevesen. A lakosság egy ötöde gyakorlatilag európai volt. Algéria pedig mint egy kvázi francia megye üzemelt. A függetlenségi mozgalmak már 1930-ban elkezdődtek, de csak 1962-ben lett az az ország. Közben mindkét oldalon voltak nem csak katonai áldozatok, de civilek elleni terror is.

A 90-es években tört ki polgárháború az addig a függetlenség óta meggazdagodott korrupt vezetés vs iszlamista ellenzék között, ez utóbbi radikális fegyveres csoportok a 90-es évek végéig rettegésben tartották a lakosságot. Aztán ahogy az ország és az emberek gazdasági helyzete javult a polgárháború is abbamaradt.

Gazdaságilag amúgy az olaj és gáz a legjelentősebb, most kezdenek megint foglalkozni a mezőgazdasággal – érdemes mert nagyon termékeny részei vannak az országnak, a parttól a Tell Atlaszig, de még eközött és a Szaharai Atlasz közötti Berber fennsíkon is el lehet lenni. Szóval tényleg minden megterem annak ellenére, hogy az ország ¾-e sivatag. Az állatokról nem is beszélve, van hol legeltetni. Amúgy mai napig van egy fajta szocialista vonulat – szociális lakások ingyen, államilag támogatott élelmiszerek, cigaretta! és benzin (literje 50 Ft!), igaz az átlag fizetés havonta csak 75-100.000 Ft.

A rendőrség és a katonaság a legnagyobb foglalkoztató, hihetetlen létszámban nyomulnak, és mindenki kötelezően megy 5 évre a sivatagba szolgálni. Turisták mellé külön a legcsinosabbakat castingolják :-) BTW az orvosoknak is kötelező a szaharai betegellátás, csak utána lehet magánrendelést nyitni. Bár a guide szerint itt mindenki azt csinál amit akar, és a nők miniszoknyában is járhatnának, gyakorlatilag 90-95% hijab-ban nyomja, sőt elég sok a teljesen letakart is.

Szívesen jönnék vissza megnézni más részeit is (Tassili, Tamanrasset  - egyik kedvenc gyerekkori krimim a Desmond Bagley által írt Hajtóvadászat a Szaharában/angolul Flyaway játszódik itt, és a ponyva jellegű irodalom ellenére nagyon sok információ van benne Algériáról, Szaharáról, tuaregekről meg más sivatagi törzsekről - azóta akarom megnézni), de egyrészt a vízum hiszti nehéz más részt gyakorlatilag csak szervezetten lehet. Mondjuk utazók/turisták is csak az elmúlt 7-8 évben kezdtek szállingózni és 2 éve lehet egyáltalán vmi rendes turizmusról beszélni.. ugyh reméljük ez is változni fog.

12. nap

Mivel sem az Air Algerie sem Tunisair website-ján nem bírtam jegyet venni, az egyébként kb. 1,5 órás útra Algírból Tuniszba, az az elmebeteg ötletem támadt, hogy majd Párizson keresztül..

Így esett, hogy kora reggel ki az Air Franc-hoz, ahol közlik késik a gép nem érem el a csatlakozást, majd nem értették miért nem hisztizek. Nem baj mondtam nekik, ismerve az AF-ot késik majd a Tunéziai járat is. Ettől függetlenül persze volt egy futásom a nem kicsi CDG reptéren, de elértem a tuniszi gépet, mert az több mint egy órával indult később. Sajnos a csomagom nem tud sprintelni vagy csak vágyott egy párizsi éjszakára, úgyh holnap jön utánam. Mivel régóta szórakoztatom magam azzal, hogy az AF utazom, minden fontos amúgy is a kézipoggyászban volt. Csak a dugóhúzóm hiányzik nagyon.. mert láttam jóféle rozékat a közértben, de itt a csavaros kupak még nem divat.

Cuki taxissal jöttem be a reptérről – egy feka kislány aludt a hátsó ülésén (vmi követségi kölköt fuvaroz), egy toulouse-i nővel megosztva (akit úgy puszilgatott mintha minden héten látná, pedig most először) és kaptam narancsvirágot (mert nyilván látszott, hogy rám fér a törődés).

A hotel a belvárosban, sok kávézó, tele kiülős helyek – roham rendőrökkel és a francia követségnél harckocsival.