Közép-Amerika 2. rész

5. nap

Suchitoto nagyon csinos koloniális városka és amolyan kulturális központ, egy vízi erőmű gát miatt egy hatalmas tó került mellé. Színes házak, macskaköves utcák, fák, virágok mindenütt. Reggel fél 7 kor elindultam körbe sétálni, mert napközben rohadt meleg van. Pár óra alatt be lehet barangolni az egészet, hófehér templom a főtéren, még a lámpa oszlopokon is színes festéssel. Találtam egy szuper kilátó helyet, buja zöld erdők és kilátás a tóra. Aztán elmentem a piacra reggelizni a helyiekkel, 2 db pupusa és bögre kávé 1 $, királyság. A piacon zöldségek, halak, húsok és meglepő tisztaság. 

A helyiek baromi kedvesek, mindenki köszön, mosolyog. A salvadori cowboy-ok meg lóháton nyomják a színes házak között a városban. A nőknek amúgy fura jellegzetes alakjuk van, nem soványak, és totál téglalap formájuk van, váll, derék csípő egyforma széles, előre szerelve nagyobb has és mellek.

Délután kipróbáljuk a salvadori bikram jógát -  egy félórányi autózásra levő Cinquera nevű esőerdőbe megyünk túrázni. Ez most esős évszakban jóval 30 feletti hőmérséklet és bőven 90% feletti páratartalom. Több litert sikerült kiizzadnom.. Az erdőben lepkéket (most kezdődik a szezon hurrá) és madarakat látunk. Illetve ez a környék volt a híres gerilla harcok egyik első helyszíne, az erdő tele van régi gerilla helyekkel – tábor, konyha, kórház, bunker stb.

A városban még beszélgettünk Rafaellel, ő egyike az életben maradt gerilláknak, 17 évesen 1980-ban kezdte és folytatta is egész az 1992-es békekötésig. A polgárháborút alapvetően a társadalmi különbség váltották ki, a salvadoriak többségének sem földje sem megélhetése nem volt. Szépen elmeséli a háború különböző szakaszait, meg hogy képezték ki Kubában, hogy jártak később helikopter lelövő tanfolyamra stb. A városka temploma és főtere egyébként tele polgárháborús falfestményekkel (junta papokat is gyilkolt) meg lelőtt helikopter ronccsal, és rozsdás AK-47-esekkel.

6. nap

Hajnali kajak túra a tavon, ami ugyan mesterséges de fontos migrációs állomás lett a madaraknak. Én a Hector nevű hongkongi Idiótával nyomom egy kajakban. És mivel én ülök elől, azaz ő követi az én tempómat kihajtom a belét :-) Annyi előnye van annak, hogy mi vagyunk a leggyorsabbak, hogy van időnk csendben oda siklani a madarakhoz, és egész jó fotóim lesznek. Meg így legalább sport értéke is lett a túrának. A legdurvább utána ahogy elindulunk vissza a városba az Idióta előkap egy fél csirkét és elkezdi enni a kocsiban. WTF. De honnan? 

Pár óra buszozással eljutunk a Csendes Óceánhoz,  egy El Tunco nevű szörf és party bícsre. Hát nem az én esetem. Ebben a kategóriában sokkal jobbakat láttam .. ez kb. mint Siófok csak szarabb és kisebb.

Viszont van Ceviche vacsorára, perui style imádom csak brutál sokat kell rá várni, beszélgetni lehetetlen, mert legalább két dizsiből szól 3 féle zene, és nem halk. Szerencsére jön a vihar, az áram meg megy, úgyhogy bekussolnak. Jót alszom, de itt a levegőben is van vmi, mert sorozatban álmodok hülyeségeket.

7. nap

Reggel megpróbálok elmenni futni – csak nincs hol. A part szürke több kilós kavicsokból áll, a El Tunco fő és egyetlen utca pedig pár száz méter. A fő úton futni a csőrös kamionokkal ugyan menő, de veszélyes. Teszek két kört, arra jó hogy megizzadjak, nem nehéz, mert reggel 6.30-kor már dög meleg van.

Az elszántak ma szörfözni tanulnak egy fekete homokos bícsen, én meg nézem és szórakozom a gépfegyveres őrökkel. Őrök amúgy bazi nagy fegyverekkel mindenütt vannak – benzinkút, étterem stb. Megjegyzem legtöbb gyilkosság statisztikát a világon El Salvador vezeti, és Honduras, Guatemala Panama sincs nagyon lemaradva – igaz, ezek inkább a banda háborúk következményei..

Ez a part már jobban tetszett, sok a helyi (szinte mind túlsúlyos) az óceán hullámos és meleg, de azért használható. És hatalmas mangókat árulnak a parton. És az egyik szörf oktató úgy néz ki hogy ha 20 cm-vel magasabb lenne, nem mennék haza.. így csak pár fotóval kedveskedek a barátnőimnek :-)

Délután csak sziesztázom és a panamai programomat próbálom leszervezni.

Vacsizni busszal megyünk valami menő és drága helyre, egy szikla tetejére az Óceán parton, ahol naplemente azért rendben van, a seafood meg isteni. Jellemző amúgy, hogy ha helyiekkel nyomja az ember 1-3 $ jól lehet lakni, de az esti helyen ha az ember belehúzott simán el evett/ivott 50 $-t.

8. nap

Sajnos a Nicaragua része elmarad a túrának, mert ott közben zavargások törtek ki és nagyon lőnek. :-(  Így marad a repkedés Costa Coffee Ricába. Ott ugye Papával én már voltam 4 éve, igaz nem írtunk rendesen blogot (mert ez Papa feladata, ha együtt megyünk, de belustult), illetve most megyek olyan részekre is, ahol akkor nem voltam és szerencsére vulkánok itt is vannak. Meg Costa Rica király hely amúgy is, igaz nem olcsó..

Indulás 5-kor a Salvadori reptérre, ami szuper modern és gyors, úgyh bőven marad időm kávézni gép indulás előtt. Egy sosem hallott mexikói légitársasággal (Volaris) repülünk/alszunk San Joséig.

A belváros nem sokat változott, kivéve hogy azóta működik az Über,  megyek a piacra enni (10$ csak összehasonlításnak) meg sétálgatok a városban. Azért nem ez a legjobb hely az országban, de holnap helyi busszal irány Puerto Viejo de Talamanca és kis szerencsével már megint Lászlónál fogok este halat enni.