Kamerun 3. rész

7. nap

Nem tudom kitalálta ki ezt a Dja nemzeti parkot, de sikerült az ultra sz…s eddigi időarányos afrikai rekordját beállítanom, ami az A-ból B-be jutást illeti (ez egyetlen összemérhető a Dakar-Bamako 1200 km vonaton eltöltött 42,5 órát mondanám, de ott legalább voltak vicces/érdekes részek).

Szóval ébredés reggel 4, hajnali indulás, hogy a Yaoundé csúcsforgalom kimaradjon, 5 perc kenyér vásárlás, majd 240 km relatív oké aszfaltos úton, sok rendőr, sok útlevél mutogatás. Közben 15 perces reggeli egy helyi helyen (deszka bódé, kiscsávó majonézes vödörben keveri a rántottát, a helyiek néztek, itt még nem láttak fehér embert enni), és később még 10 perc pihi, ezalatt tankolás és Forma 1 sebességű kerékcsere. Ezt a szakaszt sikerült 5 óra 30 perc alatt abszolválni.

A következő 120 km 4,5 óra, végig iszonyatos vörös porban, földúton. Szembe irdatlan farönköket (értsd akár 3 méter átmérő, vagy több darab, min 10 m hosszú fatörzs) szállító kamionok jönnek 60-80-nal. Már az első annyi port küldött be a kocsiba, hogy percekig nem láttunk. Gyakorlatilag minden kamionnál félre kell állni, akkora port kavarnak az úton hogy nincs 1 méteres látótávolság, de legalább 3-5 percenként jön egy. Kameruné Afrika második legtöbb erdeje, az első a Demokratikus Kongóé. Nem tudom ezek honnan jöttek, de ha ilyen tempóban szállítják el, nem fog maradni.

Azért ahhoz is tudni kell, hogy valaki egy ilyen kamion feje tetejére állítson, de sajnos egy ilyen horror balesethez érkeztünk, a kamion összes 26 kereke az ég felé, a másik egy NGO pick up az is hamuvá törve.  Ennyit a porban száguldozásról.

60 km után egy fa alatt megebédeltünk -egy hete „lavaskiri” (La Vache qui rit, azaz nevetős tehén sajt) és kenyér az ebéd - majd újabb 2 óra rettenet a porban. Összesen 3 személy autót láttam, mind légkondis és NGO – épeszű ember ide nem jön olyan autóval, aminek az ablakán át kell szellőztetni és nem záródik a csomagtartója. Ezt az utolsó szakaszt már elég rosszul viseltem, fuldoklás, kemence meleg a kocsiban, mert állandóan fel kell húzni az ablakot, a térdeim az üléstől kikészülve. A táj persze közben szép lenne, de nem ebben az állapotban, és még azt se mondhatom zöldek voltak a fák. Mind vörös a portól.

Lomie nevű porfészekben van a szállás. A hátzsákom felismerhetetlen lett. De azt hiszem én is…

Nyilván mivel a kutya nem jön ide a hotel egy rettenet lepukkant izé, ahol 50 perc után folyik kevésbé rozsdás víz a csapból, és meleg a sör :-( Ezen a ponton már tudtam volna hisztizni kicsit, de nem volt kinek.

8. nap

Dja egyébként a legjobban védett (ebből a szempontból szerencse, hogy megközelíthetetlen) és legnagyobb, állítólag 90%-ban érintetlen trópusi esőerdő a Kongó medencében, és világörökség. Vannak benne elefántok, egy csomó főemlős gorillák, csimpánzok, mangabey, mandrill, drill stb.

Kulturális jelentősége is van – baka pigmeusok élnek az erdőben, továbbra is folytatva a tradicionális életmódot. Konkrétan egy ilyen pigmeus faluban lakom egy zöld levelekből, növényekből készült tradicionális kunyhóban, az ajtón guggolva férek be J

Egy darabig el tudtunk jönni kocsival, aztán séta a faluhoz, ehhez 4 kísérőm lett, van egy tolmács, aki beszél baka nyelven, de bantu, van öko guard gépfegyverrel és még egy srác meg persze Joseph. Az utóbbi ujabb szerepben, mert most ő "főz"rám. A pigmeus menű helyett hal konzerv, sült ipari banan,  avokádó salata volt, mango stb volt a kajam.                                                                               A fegyveres (Lionel) az angol régióból van, szóval meg tudtam kérdezni, hogy minek a puska, főleg az orvvadászok miatt, meg ugye lehetnek vadállatok is.. Az orvvadászok ellen elég komoly akciókat csinálnak a parkban, plusz próbálják a töltényeket eltüntetni a piacról.

A délelőtt az erdőben szaladtam a pigmeusok után, a magasabbak sincsenek 140 cm-nél többek, de baromi gyorsan sétálnak az erdőben. A nők megmutatták, hogy készült a kunyhóm, kevesebb mint egy óra alatt raktak össze egyet heten, zöldmezős építkezéssel. Először megtisztítják a földet, aztán hajlékony vesszőkből készül az összefonott váz, erre jönnek a levelek, de profin hornyolva, majd amit a tisztításnál kivágtak szigetelésnek rá, majd pár bot neki döntve nyomatéknak.

Gyűjtöttünk pálmabort is, a pálmafát megcsapolták a tetején, ahova egy bambusz rúdon másztak fel. Ebből lesz az erjesztett pálmabor, amivel alkoholizálnak. Hát nem tudom van-e az a gin tonic amiért elindulnék felfelé azon a rúdon.  

Mindenféle növényeket, kérgeket használnak gyógyításra, egy növénytani PhD lehetne írni abból, amit megmutattak, malária, sárgaláz, dizentéria, sebkötözés, fejfájás és persze szerelmi bájital.

Baromi babonásak amúgy, és a Jengi nevű Erdő istenben hisznek. Ma délután mentem velük amíg az esti szertartásra megcsinálták rafia pálmából Jengi ruháját. Segítettem, így most már profin tudok szétszedett pálmaleveleket liánra kötözni, bár még nem tudom a megszerzett tudást hol fogom kamatoztatni.

Este pigmeus házibuliba mentem, ahol megjelent Jengi az erdőből. Mondjuk, ha én is annyi pálmabort ittam volna mint ők, lehet még azt is elhiszem, hogy Elvis táncol pálma ruhában. Konkrétan az egész falu bebaszott, de alaposan, nem lehet ezt a Jengi dolgot a véletlenre bízni.

Egész jót aludtam a levélkunyhómban, a bambuszrúd ágyon. A civilizációhoz már csak a nedves törlőkendő, fejlámpa és szardínia konzerv által kötődöm.

9. nap

Ma is az a program, hogy azt csinálom, amit a pigmeusok csinálni szoktak.

Ők amúgy Kamerun legrégebbi lakói, de sajnos sem a bantuk sem az erdőirtás nem teszi könnyűvé az életüket.. A bantu farmerek évszázadok óta kvázi szolgaként használják őket. Franciául sem beszélnek, csak baka nyelven, iskolába nem járnak mert minek is, az ő életformájukhoz nem ott fogják tanulni a dolgokat. Amúgy a családokban nincs túl sok gyerek max 3-4, monogámok sőt igen szoros kapcsolatban élnek a párok. Ha elfogy a kaja tovább vándorolnak az adott régióból.

Kizárólag gyűjtögetésből és vadászatból/halászatból élnek, de ehhez sem használnak modern eszközöket, pasik bot és madzag csapdával fognak állatokat, vagy mérgezett végű dárdát használnak, és a fák tetejéről gyűjtik a mézet. Már hajnalban mentek ellenőrizni a csapdákat, hoztak is vmi bushmeat-et reggelire.

A halászat is fontos, vagy gátat építenek vagy növényi cuccal elvonják az oxigént a halaktól és amikor felszínre jönnek szépen összeszedik. Ezt a nők csinálják, ugyh a ma mentem a csajokkal halat fogni. Gátépítéses technikával csinálták, faágak, kövek és machetevel kivágtak darabokat a patakpartból és földet rádobálták. Majd faleveleket vagy edényeket használva kimerték a vizet az eltorlaszolt részből és utána kézzel szedegették az iszapból a rákokat, és halakat. Brutál melóval 4 óra alatt lett kb. 1 kg apróhal meg rák. Az egyetlen nagyobbacska hal egy fatörzsekkel megemelt nagy kő alól kiszedett 15 cm harcsa.

A növénytermesztéshez állattenyésztéshez nem értenek, de azért sem megy nekik, mert csak a mában tudnak gondolkodni. Amit találtam ma, azt eszem. Nincs jövőben gondolkodás, mert a tradicionális életmódjukban nem volt szerepe, így pl ha elültetnek vmit nem várják meg hogy 6 hónap múlva megérjen, kiszedik már 2 hónap után, és megpróbálják megenni.

Pénznek nem igazán van szerepe az életükben, de ha kell rendes bevételük van amúgy balaka magjából (bazi nagy szentjánoskenyér szerű termése) csinálnak olajat. Sajnos ez is többet árt, mint használ, többnyire alkohol és cigi formájában hamar eltűnik.

A délutáni program mézgyűjtés lenne a fa tetejéről, de még nem találták meg a mézet, úgyh addig (nem mérgezett) fa dárdákat lehet velük célba dobálni. Több mint 10 méterről simán beleállítják egy vékony fatörzsbe.

Nagyon vidám népek, sokat nevetnek és baromi ügyesen dolgoznak össze a kaja szerzésben. A legkisebb 2 cmes halnak is úgy örültek, mint más egy mászás tonhalnak. Megint kultúrsokk lesz hazamenni, baromi gyorsan hozzá tudom szokni ehhez az egyszerű élethez. Mondjuk terápiás jelleggel beutalnám pár ismerősömet levélkunyhó kúrára, egy ilyen térerő és wifi mentes övezetbe, rögtön kevesebbet költenének felesleges/drága dolgokra, amiknek valójában semmi valódi értékük nincs.

10. nap

Tegnap este is buli volt, most éneklés, táncolás a tűz körül. Meg kell mondanom, a kis emberek jobban bírták, mint én, elég hamar eltakarodtam aludni a kunyhómba. És mire én reggel 6-kor felkeltem ezek már végignézték a csapdákat és reggelit csináltak.

Sajnos nekünk vissza kell indulnunk a „civilizációba”, úgyh érzékeny búcsút vettünk a baka falu népétől. Fura volt látni az elszomorodott arcokat, eddig mindig mosolyogtak, nevettek.

Visszafelé sem lett rövidebb vagy gyorsabb az út, de a kevesebb szembejövő teherautó miatt a por is kevesebb volt, vagy csak már megszoktam. Ettől független mire Yaounde-ba értünk úgy néztem ki, mint egy piros disznó piros hátizsákkal.

4 nap után végre normális zuhany, és hát ööö 2x fürödtem meg, szerintem alaposan. A törülköző még így is piros lett a portól.. De mivel kaptam egy sört lenyugodtam és kihasználca h véletlen van wifi próbálom a házifeladatokat managelni.