Kamerun 4. rész

11. nap

Vannak érintések, amiket az ember nem felejt el, ilyen volt, amikor a gorilla gyerekek bukfenceztek a lábamon, vagy megsimogattam a sétáltatott oroszlánt. A mai az volt, amikor kaptam egy csimpánz gyerektől puszit, vauuu :-)

A csimpánzokért (is) meg kell szenvedni, Yaoundéből szokás szerint reggel 6-kor indulás, később vmi kisvárosban, majonézes spagetti rántotta kombó, abban fabódé kifőzdében, ahol több volt a helyi, mint a légy. A Sanaga folyó partján fekvő Edea-ig van aszfaltos út, 220 km. A városban megálltunk a benzinkúton folyóügyeket intézni, vettem egy colát, a pénztáros csajnak kezébe öntöttem meg se számolva egy marék fémpénzt, utánam hozta a parkolóba a visszajárót. Shoppingoltunk a piacon is, ananászt, banánt, és 10 liter benzint a csónakmotorba. Majd lekoccoltunk egy biciklist, és rögtön utána egy pick upot. Rövid ordibálás után még 50 km a szokásos vörösporban. Joseph szerint itt nem lesznek faszállító teherautók. Nem voltak. Helyette pálmaolajos tartálykocsik jöttek.

A végén sikerült 2x elakadnunk a nyomvályúban, már egész közel a csimpánz menhelyhez. Jöttek a helyiek segíteni.. Közben először a kutyák, aztán a csimpánz gyerekek is elindultak megnézni, mi ez az iszonyat bénázás, utánuk a gondozónő. Akit csimpánzostól sodort el a nyomvályúból kirepülő autó. Szerencsére nem lett bajuk. Én mindenesetre reménykedem, hogy ezzel minden erre a túrára jutó közlekedési balesetet letudtuk.

Az talán annyira nem meglepő, hogy az összes kutya mindenkire morgott/ugatott, rám meg farok csóválva ugráltak. De az igen, hogy a gondozó csaj ölében hurcolt csimpánz gyerek egyszer csak elkezdett felém nyúlkálni, hogy adjam oda a kezem. Szépen megfogta, megszagolgatta a karomat, aztán adott a kezemre egy puszit és elkezdett nyújtózkodni, mint a gyerekek, hogy vegyem át. Sajnos ezt már a gondozója nem hagyta. De lehet jobb is, nehezen adtam volna vissza :-)

Végül az a szerencsétlen Toyota kikecmergett, de én akkor már inkább gyalogoltam. A menhelyen elvileg csak pár kölyök csimpánz van, estére nagy ketrecekben, napközben kint a gondozókkal csavarognak. Akit lehet a mentettek közül a Sanaga folyón levő 14 nagy szigeten elengedik. Ezek csimpánz családok kvázi szabadon élnek, de egy védett helyen és mivel a folyó hatalmas elmenni sem tudnak. Láthatóan visszavadultak, jól vannak és szaporodnak. Elcsónakáztunk egy-két ilyen szigetre, meg a kölyköket is megnéztük megint, de a víz felől. Kaptak ananászt, banánt, papayát. A legjobb az volt, hogy a gyerekkel együtt a kutyák is rámozdultak az odadobott ananászra, de nem vesztek össze...cukik 

Sajnos vissza is meg volt az 50 km porolás, így először volt rajtam vörös por, utána a csimpánzoknak dobált gyümölcsökből fröccsenő lé, aztán pár csepp eső, majd ebbe további vörös por. Kár, hogy vége a farsangi szezonnak, ha a szálláson lett volna jelmezbál, a varacskos disznóhoz át se kellett volna öltözni.

Az Edea hotel volt az eddigi legnormálisabb szállásom, nem csak hogy volt légkondi, de működött is.. Wifi viszont itt is csak kb. fél órára. Szóltam a recin, hogy nem megy. Buta arccal néz a recepciós, csóválja a fejét. Feladtam, elmentem vacsorázni. Az étterembe jön egy fiatal feka srác és hoz nekem egy teljes routert. Angolul nem tudott, de elmagyarázta a password-öt stb. Bakker sokkot kaptam, sokkot, működött. Ez még se Afrika?

12. nap

Irány Kribi a nagy sós víz partján. Az út minősége és a forgalom úgy tűnik fordítottan arányos, egész jó aszfalt út, nulla forgalom. Brutális méretű olajpálma ültetvény mellett autóztunk el.. persze itt is jött ment egy két fatörzs az összecsukható teherautón (kvázi van egy „utánfutó”, sok kerékkel és egy bazi hosszú vassal, amivel a vontatóhoz tud csatlakozni, így állítható a hosszúság a fatörzs hosszának megfelelően. Utána ezt az „utánfutót” felteszik a vontató kamionra).

Először Londjiben álltunk meg, ez egy színes halászfalu, főleg nigériai népekkel. Aztán Lobe folyón kenu pici madarakkal és pici majomokkal. Ez a folyó a végén vízeséssel megy a tengerbe. A vízesést összekötöttem egy nagyobb adag, grillezett, 15 cm-es rák elfogyasztásával a tengerparton. Aztán a kribi piacon vettem pálmaolajat és egyéb otthoni afrikai vacsorákhoz szükséges kellékeket.

A szállásom a szokásos (wifi és légkondi nélkül), illetve a változatosság kedvéért áram se mindig van, de a bícsen, ugyh valahogy majd kibírom. Sört inni sötétben is kiválóan tudok.

13. nap

Még mindig Kribi. Próbáltam volna magam utolérni a házifeladatokkal, már amit wifi nélkül meg lehet csinálni. A 8. Járatlan Utakon Fesztivál óta 6 előadás felkérés érkezett különböző múzeumok, klubok, Walt Disney, azt se értem honnan tudják, hogy létezem, mi lenne, ha promóznám magam?

De gyakorlatilag délután 4-ig se áram, se víz. Így maradt bícselés, fürdés, pakolás…

Azért írok kicsit Kamerunról általában:

Kamerunt mini Afrikának is szokás hívni, mert az 5x magyarországnyi helyen, a táj meg növényzet szintjén minden van, az egyenlítői esőerő dzsungeltől a füves szavannától a sivatagos részekig. Az ország portugál felfedezőktől (1472) kapta a nevét, akik a Doualán átfolyó Wouri folyóban élő sokféle rákról Rio dos Camaroes-nek nevezték el… Az ország meglehetősen csúnyán kizsákmányolt német gyarmat volt eredetileg, aztán az I. VH után egy részét a franciák egy részét az angolok kapták.

1960-ban lettek „függetlenek” a franciáktól, aztán egyesültek 72-ben az angol résszel. Azóta gyakorlatilag 2 elnök volt összesen, elvileg vannak már ellenzéki pártok, de továbbra is Biya nyomul, több mint 37 éve.

Alapvetően agrár ország, hihetetlenül termékeny, és nem is megy nekik gazdaságilag rosszul (már az afrikai országokhoz képest), de brutális a korrupció. Van amúgy olaj is, ez az egyik oka az anglophone régiós válságnak, a másik a diszkrimináció. Gond északon a Boko Haram és a nigériai menekült áradat. Kínai is van bőven, utakat építenek és itt is menők a stadionok, a különbség, hogy a kameruniak tudnak focizni. Infrastrukturálisan nincsenek jól eleresztve, az úthálózat gáz, internet ellátottság minimális.

Aggasztó mennyiségű fa szállítódott az utakon, az ország több mint 35% erdő, és szerencsére nehezen megközelíthető, de nem tudom meddig fog ez így maradni..

A diverzitásról gondoskodik az angol/francia nyelvi megoszlás, 280 körüli etnikai csoport (bantu, szemibantu, csádi és szudáni törzsek), plusz hogy főleg keresztény, de jelentős a muszlim is, akár egy családon belül is. Ami érdekes még az állami közigazgatás mellett párhuzamosan létező királyságok, amik szignifikáns helyi hatalommal bírnak a mai napig.  

Bár viszonylag magas az iskolázottság (>90%) még a lányoknál is, 25% így is az analfabéta. Mai napig szokás a tini lányok mellét „vasalni” (forró kő vagy vas…) és lekötözni, ezzel próbálva megakadályozni, hogy a mellük nőjön és túl korán szexuálisan kívánatossá váljanak. Divat a többnejűség, nem csak a főnökök esetén. Joseph mesélte, hogy pl. az ő apjának 5 felesége volt, így neki összesen 32 testvére. Nincsenek kellemes emlékei erről, mert bár az apjuk mindegyiküket iskoláztatta, nagyon kevés figyelem jutott egy gyerekre. Manapság átlagosan 5 gyerek jut egy családra, és az afrikai standard itt is meg van: 60% 25 év alatti és alig 3% van 65 év felett.

A közlekedés és kaja elég olcsó, már ha az ember a helyiekkel nyomul. Itt is egyen pénz van CFA, de ez a közép afrikai verziója, fix árfolyamon az eurohoz. Forintra könnyű váltani, el kell osztani kettővel. Simán 1000-1500 forintból meg lehet kajálni egy rendesebb helyen, de mondjuk a sör 500 Ft, igaz 6,5 dl. Rengeteg a friss zöldség gyümölcs, és elég jól főztek, mondjuk én imádom az afrikai kajákat ugyh a fufu, peanut soup, sült ipari banán vonalon nagyon jól elvoltam. Menő a bushmeat, bár tilos, de sok helyen árulnak rágcsálókat az út mellett.

Kár, hogy biztonsági okokból az ország jobb részei nem utazhatók – az anglophone régióban gerilla harcok miatt a Barmenda körül a ring road, vulkánok és a Mt Cameroon, északon a Boko Haram emberrablásai miatt a Waza nemzeti park elefántokkal kimaradt… szóval ugyan igazi Afrikát láttam, de nem ez volt életem legizgalmasabb utazása a kontinensen, de legalább lesz miért visszajönni.

14.-15. nap

Nem volt kedvem a nagy városi rettenethez, ugyh mivel a gépem csak éjfélkor indul (ha az erfranc is úgy akarja) maradtam Kribiben és innen megyek a reptérre.

Gyakorlatilag most már folyamatosan nincs áram, éjszaka vihar volt és még reggel is esett, úgyh azon kívül hogy a parton sétálgattam, olvastam nem nagyon tudtam mit csinálni, de még mindig jobb mint a szmogos, zajos nagyvárosban.

A reptérig a 160 km sikerült 4 óra alatt megtenni, ennek egy részét sötétben, adtam az adrenalinnak. A doualai reptér borzalmas, semmi nincs még wc-se, de kivételesen pontosan indultunk és érkeztünk Párizsba 6 óra múlva. 6 fok, szakadó eső, én mezítláb szandiban (ezt Papától tanultam).