Zambia-Malawi-Mozambik-Swáziföld 1 rész

0.-1. nap

Régi szokásom szerint reggel be dolgozni, majd onnan reptérre, ahol az utolsó emaileket leöblítettem egy sörrel. Becsekkoláskor Doháig sikerült a repülő szőnyeg vészkijáratát megszereznem, legalább tudtam valamit aludni. Doha Johannesburg szakaszon találkoztam az első elefánttal, sajnos mellettem ült, és voltak hólyag problémái. Így aztán a több mint 8 órás út alatt nem sokat aludtam. Jo’burgban aztán futás, mert összesen bruttó 45 percem volt elérni a bokorugrót, közben útlevél pecsételés, átvilágítás. De elértem, és meglepetésemre ugyan álnéven, de valójában a British Airways szállított át Livingstoneba, és szuper finom kaját adtak.

Végül nettó 20 óra vergődés után megérkeztem, Zambiába, ahol a reptéren többszáz fős katonai tiszteletadás várt. Kicsit csalódottan vettem tudomásul mikor kiderült, a távozó kenyai elnöktől köszönnek el. A Qatar Airways-ben azt szeretem, hogy még az ilyen rövid csatlakozásnál is megjön az ember motyója. 10 perc alatt lett vízumom, mivel 50 USD a KAZA is, ami Zimbabwe-Zambia közös vízum, inkább ilyet kértem, mert jobban néz ki.

Eltaxiztam a kempingbe, nagyon durva, hogy Livingstone szélén már elefánt csorda sétálgat, meg zebrák vannak (nem a festett, hanem a sétálós). A tábor a Zambézi partján van, innentől majdnem 4 hétig sátrazni fogok, és többnyire nem ilyen luxus helyeken, ahol meleg vizes zuhany, rendes étterem és wifi van.

Délután összeverődtek az útitársak, 4 angol, 1 holland, 1 német, 2 olasz lesz a teherautón, vállalható csapatnak tűnik. Mindenki volt már overlanding túrán, úgyh valószínűleg nem lesz sok hiszti. A teherautónk egy közepes piros elefánt.

Próbaútra a Viktória vízeséshez mentünk, ugyan a zimbabwei oldalról már láttam, de innen talán még jobb és kevesebb a turista, azok is főleg helyiek. Brutálisan gyönyörű ahogy 108 méterrel zuhog alá a víz, és ehhez szivárvány is jár. Pár órát elsétálgattam, a kialvatlanságtól zombiként, de megérte mert a naplementében narancssárga fényben szürreálisan szép volt az egész.

A város nevét adó skót Livingstone találta meg 1855-ben, mint első fehér ember, el se tudom képzelni milyen érzés lehetett egyszer csak erre a zajos csodára bukkanni. Amúgy sem nem a legszélesebb (1708 m) sem nem a legmagasabb, de ha a kettőt kombináljuk még is a legnagyobb vízesés a földön.

2. nap

A mikor/hol fáztam éjszaka legjobban top 3-ba ez benne lesz (még mindig a Großglockner parkolójában 2200 m sátras este vezet mikor Pance Lóri és Böjti között próbáltam túlélni). Szóval itt most tél van, ami nappal 28 fokot jelent, napsütést, és nulla esőt. De éjszaka 6-7 fokra van csak és hiába készültem egy hálózsákbéléssel, a nyári zsákban még toll kabátban! aludva is fáztam. Megjegyzem nem csak én, a társaságban mindenki, reggelinél mindenki próbált napos foltot találni, hogy melegedjen.

Reggeli bevásárláshoz mi is csatlakoztunk, fel kell tölteni a teherautót vízzel, kajával mert pár napig nem leszünk lakott területen. Mondjuk mi elsősorban plusz pokrócra hajtottunk. És végül a helyi bébi boltban találtunk szerencsére felnőtt méretet. Jó lenne végre aludni, most ugyan nem a munkahelyi stressz miatt (bár ott sem unatkozom), de azért sikerült indulás előtt egy Xavier Rudd koncert Bécsben, egy vasárnapi brutál kaja, pia parti bortúra társakkal, majd Fezenen Airbourne Gáborkával. Aztán repülés, aztán fázás, és holnap reggel 5-kor indulunk. Nem tudom mikor alszom ki magam..

Mivel vasárnap így elmentünk a shoppingolás után templomba, festett ablakok, zsiráffal, oroszlánnal, éneklős mise angolul. Én délután leginkább nem csináltam semmi izgit, múltkor leraftingoltam már a Zambézin, annyira nem jó a vize, hogy sok pénzéért még egyszer kiigyam, a repülős dolgokra meg nehezen veszem rá magam.

Így a legizgalmasabb az volt, hogy ebéd közben néztem hogy úszik át egy elefánt a Zambézin, és kihasználva a melegvizet hajat mostam. A következő napokban zuhany és wifi biztos nem lesz, mert az alsó Zambézin fogok kenu túrázni, úgy ki kellett használni a civilizációs lehetőségeket.