Zambia-Malawi-Mozambik-Szváziföld 4. rész

12. nap

Az olaszok leléptek, mi pedig elindultunk Mozambik felé. A napfelkeltét halászcsónakokkal még megnéztem a Malawi tó felett, giccses. Aztán a szokásos keskeny út, biciklisek, kecskék, ökrös szekér, nők a fejükön színes vödrökben vízzel, az út mellett árusok piacok, piros agyagtéglás házak.

Megálltunk a baobab fák völgyében, imádom őket és jó sok van belőlük. Az út mellett itt ott dohány nő, ez itt a fő bevételi forrás az országban, Malawi a nikotinból él.

A határon gyorsan kiléptünk, persze ehhez afrikai szokás szerint jó pár papírt kellett kitölteni. A senkiföldje jó hosszú a két határ között. De aztán a hegyek mögött ott van Mozambik. Ez a 29. afrikai országom :-) Újabb papírok, de a beléptetés kb. 2 perc se volt, a fickó persze úgy nézte a magyar útlevelet mintha otthon csináltam volna krumpli nyomdával (mert ugye a borítólap magyarul van, amit csak magyarok tudnak elolvasni, bár az útlevél legjobb tudásom szerint arra szolgál, h olyan helyre menjünk, ahol nem tudnak magyarul), de ezt már megszoktam, végül még a fotót se nézte, csak a vízumot. Ami ugye nem kis szívás volt, Berlinben van csak követség, DHL kifelé nem volt kihívás, de visszafelé.. import szám, fuvarlevél, megbízás.. végül barátok, ismerősök, kollégák segítségével, de csak hazakeveredett, ezúton is köszönet nekik a segítségért.

Mozambikban eltűntek a biciklisek és mások a házak, kerek és nádtetős. Hatalmas kamionokon kívül más nem nagyon van az utakon. Mellette sok a faszén árus, színes zsákokkal, piacok az útszélén, de lehetett haladni. Így aztán polgári időben elértük Tete városát. Itt van újra Zambézi, néztem is hátha a béna spanyolokat lehozta idáig a víz. Készlet feltöltés (happy boxba jég + pia, jó kaját is vettünk) a városban a folyóparton kempingezünk, egy bulldoggal és egy vizsla keverékkel.

Végre működik a telefonom, viszont itt meg wifi nincs, és muszáj a Szváziföld túrát szervezni.

Nos tudok élni - kb. 5 perc alatt szerzek egy fiatal helyi fiút, aki motorral elvisz a közeli szállodába internetezni.. Mindezt olyan sebességgel sikerül leszervezni, hogy végül azon kaptam magam, hogy flip flop-ban száguldozom a sráccal egy homokos úton bukó nélkül nyilván, és persze elvitt a kukoricásba elsőre, aztán csak meg lett a hotel, meg a wifi, amit a helyiek a kerítés túl oldalán ülve lopnak. Mi bementünk, jellemző mivel fehér csaj ült a motoron a biztonságiak semmit nem kérdeztek csak mosolyogtak, integettek. Valahogy elintéztem az utalást, amihez egyszerre kellett wifi, sms.. viszont az OTP nem tud ZAR-t utalni.. végül elküldtem euroban, remélem rendben lesz. Aztán a fiatalember szépen visszavitt a hotelbe, ahol a kedvenc vinho verde rozémat iszom, van előnye a volt portugál gyarmatoknak.

13. nap

Még mindig tranzit Mozambikban dél felé, de nem unatkoztam, nézegetem a falvakat, néha megálltunk venni ezt azt – faszén, baobab termés nasolni, krumpli stb. Ilyenkor mindig van alkalom a helyiekkel kommunikálni. A falvak itt azért rendesen szegények, mindenhol kútról viszik a vizet, áram sehol.

Tábort vmi víztározós mesterséges tó mellett vertünk, meglepő a létesítmény, miért pont itt a semmi közepén. Lehetett volna kabinban aludni, de inkább a sátrat választottam, abban tuti egyedül alszom nincsenek ízeltlábú hálótársak. A fürdőszobáról kellett egy fotót csinálnom, olyan helyen volt a tükör hogy max egy zsiráf látta volna magát benne ha nagyon nyújtja a nyakát. Csodálatos. TIA.

Sokat beszélgettem a tulajjal, Peter zambiai születésű, de brit gyárilag. Ez itt valójában egy 500 hektáros állatpark, az első privát az országban, ahova a környező országokból telepítette vissza az egykor őshonos állatokat. Vannak zsiráfok, zebrák, kuduk stb.. Nem vadásznak rájuk, a felesleges szaporulatot eladják más állatparknak. Horgászversenyeket szerveznek, krokodil farm van stb.

Amúgy a hely elég kellemes, van medence mert a tóban ugye a krokodilok úsznak, egy csomó cica és egy teljesen bolond majom gyerek. Őt pici korában az út mellett árulták, onnan mentették meg. Most 4 hónapos és mindennel játszik, sokat nevettem rajta. Imádja a macskákat piszkálni. Próbálják visszavadítani, de annyira szereti a cicákat hogy ez nem túl sikeres.

Péter szerint amúgy már komoly gondok vannak Zimbabwe-ban és Dél Afrikában is (tegnap Johannesburgban volt lázongás) és kezdődik Zambiában és Malawiban is. Úgyh jól időzítettem az utazást úgy tűnik. Eleve 3 éve nézem ezt a túrát, mert végig akartam utazni északról délnek, de pont ezekben régióban volt politikai instabilitás, Renamo csoportok lázadtak 2016-tól, a normál buszokat is megtámadták. Úgyh a helyi közlekedés is csak katonai konvojokkal működött, emiatt pár évig Zimbabwen keresztül mentek. Aztán vhogy szerencsére nem fajult újabb polgárháborúvá a dolog, elég volt nekik 1977-1992-ig. Szóval csak kivártam, hogy Mozambik utazható legyen újra.

14. nap

Még mindig tranzit délfelé, Vilankulo-ba, ma 550 km olyan utakon amiken több a kátyú néhol mint az aszfalt. A többiek elég rendesen kikészültek, én valahogy jobban bírtam, valszeg hozzá vagyok szokva az afrikai utakhoz. Azért nekem is jól esett kiszállni a teherautóból mikor elértük végre az Indiai Óceánt/Mozambiki csatornát. Én akartam végig menni hát most megkaptam. 2500 km a tengerpart északról délnek ennél is hosszabb lekavarni, ez se kis ország kb. 800ezer km2.

Ma mondjuk a táj nem volt annyira érdekes, kevesebb falu, sok kesudió és mangó fa az út mellett. Az árusok inkább seprűben, kesudióban, krumpliban utaztak. Az úton meg szinte kizárólag kamionok, személy autót szinte nem is láttam. A falvakon még itt is Frelimo zászló.

Az óceán part viszont brutál szép, csónakok, homokos bícs, és ehhez van két cuki plüss kutyakölyök. Hogy vmi mozgás legyen elsétáltunk a parton kocsmázni, egy kite surf helyre, egyből honvágyam lett az Angulo/Cape Verde iránt. Wifi itt sincs, de most normális ágyban fogok aludni.

15. nap

Kirándulás a Bazaruto szigetekre, Magaruque-re, hagyományos dhow-val (arab beütésű, fából vitorlás), 5 szigetből álló csoport az Indiai óceánban, nemzeti park. A Tsonga népek lakják pár ezer éve, akik főleg halászatból élnek, de láttam hogy van kecskéjük is, és összesen nincsen 6000 lakos a szigeteken.

Odafelé motorral mentünk és kaptuk a sós vizet mert rendesen becsaptak a hullámok a hajóra. Aztán ahogy egyre közelebb értünk, tudtam miért van oda mindenki – fehér homok, türkíz kék zöld tenger, pálmafák. Sétáltunk a szigeten, másztunk homokdűnét, fürödtünk. Ebéd után pedig kimentünk a koralzátony túloldalára kergetni a színes halakat. Alig lehetett kirángatni a vízből, láttam néhány jó darabot ami Papának is bejönne az akváriumba :-) Volt minden kék, sárga csíkos, fekete narancs… Kb. 2000 féle hal van, dugong is (tengeritehén fajta, vele sajnos nem találkoztam) és egy csomó madár.

Visszafele megnéztük a flamingókat, aztán felhúztuk a hagyományos vitorlát és azzal toltuk vissza a szárazföldre, elég jó szél volt úgyh másfél óra alatt átértünk.

16. nap

Mentünk megint sokat, valahogy össze kell jönnie a több mint 6000 km-nek.. Ezúttal, hogy legyen változatosság elég jó volt az út, a falvakban alumínium lemezből voltak a házak, de sokszor rendesen dízájnolva, csak bizonyítandó, hogy Mozambikban meg a nyers alumínium a fő bevétel. A táj annyiban változott, hogy mindenhol kókusz pálma, de tényleg száz kilométereken keresztül. Jönnek a felvásárló kamionok és dobálják fel. Valahol meg kell termelni a kókusz reszelék, olaj, tejnek valót.

Ma salátát, paradicsomot és vmi fura mángold szerű növényt shoppingoltunk az út mellett. Láttam egy zimbabwei függetlenségi harcos emlékművét, autóbalesetben halta meg magát. A Rák térítő táblát itt is lefotóztam, ebből kezd rendes gyűjteményem lenni. És egy kamiont, amin raklap volt kb. 6x előztünk meg, ő meg vissza mikor megálltunk, könnyű volt felismerni a raklapok tetején utazó 3 kecskéről.

Kora délután értünk Inhambane-ba (helyesen kiejtve valami ilyesmi Inyamban, de ezt még gyakorolnom kell alkoholos italok mellett). Híres üdülő hely, homokos bíccsel, és sok koloniális nyaralós házzal, katedrálissal, és art deco vasútállomással. De majd holnap jobban megnézem.

Barra bícsen lakunk, szuper saját kis házam van, konyhával, terasszal az óceánra, luxus kecó na. Mivel saját hűtőm van gyorsan elmentem pár kilométerre a helyi kisboltba cidert meg vizet venni. Aztán szerveztem magamnak holnapra óceános szafarit, mert most bálna szezon..